CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elõször én is a kamatemelési problémához szeretnék egypár megjegyzést fûzni, hiszen ez konkrét tartalma a módosító indítványoknak.
Az Alkotmánybíróság, mint ismeretes, a már életbe lépett magasabb kamatot megsemmisítette, és mi az Alkotmánybíróság döntésének indoklásából úgy látjuk - ahogy már elõttem is elhangzott -, hogy tulajdonképpen a szerzõdés módosítását támadta meg és nem foglalt állást konkrétan százalékos ügyben. Ennek az oka az indokolás szerint az - és itt az Alkotmánybíróság nem keveredett ellentmondásba saját magával -, hogy az 1990-es, 1991-es döntését, amelyben akkoriban a százalékos mértéket nem találta alkotmányellenesnek az akkori gazdasági piaci körülmények között, nem lehet átültetni a jelenlegi helyzetbe, mert jelenleg most már más gazdasági helyzet van. Most kizárólag a szerzõdésmódosítás alapján mondta, hogy ez alkotmányellenes. A mi véleményünk szerint ebbõl valóban az következik, hogy akkor a 17 vagy akár az 1 százalékos módosítás is alkotmányellenessé válhat.
Mi semmiképpen nem akarjuk megelõlegezni az Alkotmánybíróság esetleges döntését - tehát nem arról van szó, hogy mi eleve alkotmányellenesnek minõsítjük -, nyilván majd az Alkotmánybíróság eldönti, csak jelezzük ezt, és felhívjuk a kormánypártok figyelmét erre a veszélyre.
Még idetartozó kérdés - hiszen a közvéleményt is foglalkoztatta -, hogy a Ptk.-nak van egy rendelkezése, mely szerint a kamatszint nem lehet 20 százaléknál magasabb. Ezt semmiképpen nem lehet úgy értelmezni, mint ahogy a közvéleménybe elõször be lett dobva, hogy akkor semmiféle piaci körülmények nem indokolhatják a magasabb kamatokat, hiszen ott van a Ptk.-ban, hogy ez egyéb jogszabály alapján lehetséges. A százalékos mérték tulajdonképpen 20 százaléknál magasabbra is emelkedhet, tehát ilyen értelemben nem lett volna alkotmányellenes a 25 százalék sem, viszont éppen ez mutatja, hogy itt most nem százalékos mértékû vitáról van szó, hanem kizárólag arról, hogy az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, piaci körülmények között nem lehet szerzõdést módosítani, ezért intézzük a kormánypártokhoz a figyelmeztetésünket és aggályainkat, de nem mondjuk elõre, hogy alkotmányellenes, hiszen ilyet nem mondhatunk. Ehhez a tételhez ennyit.
Engedjék meg, hogy egy-két javaslatunkat indokoljam, illetve felhívjam a tisztelt Ház figyelmét a módosító javaslatokban megfogalmazott problémákra.
Surján László és Latorcai János képviselõk benyújtottak egy módosító indítványt, amelyben azt kívánják biztosítani, hogy az állami felsõoktatási intézmények hallgatói által fizetett tandíjak a felsõoktatási intézmények elõirányzatait képezzék. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, hiszen mi úgy emlékszünk, hogy olyan természetû ígéret volt a mûvelõdési tárca részérõl, hogy ebben az évben, tehát '95-ben még a költségvetésbe folyhat be ez az összeg, de a jövõ évben már nem. Ezt szeretnénk a módosító indítványban biztosítani.
Ugyancsak Surján László és Latorcai János képviselõk kívánják az egyetemi doktori képzésben nappali tagozaton résztvevõk pénzbeli juttatásának normatíváját a tervezetben szereplõ 216 000 Ft/fõ/évrõl 240 000 Ft/fõ/évre megemelni. Az egyetemi doktori képzés annyira fontos a jövõnk szempontjából, hogy mi úgy véljük, hogy nem kellene ezt az alacsony szintet meghagyni, nem olyan túl nagy az emelkedés, tehát ennek komolyabb költségvetési vonzata - úgy látjuk - nincs.
Én magam is beadtam módosító indítványokat, ebbõl szeretném kiemelni az egyiket, illetõleg majd még egyet. A hadigondozottak világtalálkozót szerveznek a jövõ évben. Ez lenne az elsõ magyarországi hadigondozotti világtalálkozó. Tisztában vagyok vele, hogy ilyen célra alapítványoktól vagy esetleg az illetékes tárcának erre a célra a költségvetésben tartalékolt összegébõl is lehet támogatást kérni, azonban én ezt az indítványomat azért nyújtottam be, mert kiemelten fontosnak tartom, elsõsorban humán szempontból, hogy ez a találkozó sikeres legyen. Nyilvánvaló, hogy a hadigondozotti szervezetek szegények, a hadigondozottak nagyon elesett, szegény emberek, akik ezt nem tudják saját erõbõl elõteremteni, itt valami állami támogatás kellene.
Ugyancsak módosító indítvánnyal kívántam megemelni a mûemlékvédelemre elõirányzott összeget. Olyan háttér van a javaslatom mögött, hogy értesítettek, hogy egy mozgalom indulna, hogy a kárpótlási jegyeket - mivel a felhasználásuk nagyon sokszor problematikus, sok kárpótlási jegy van kint -, mûemlékvédelemre is felhasználhassa azt, aki úgy dönt, természetesen a kárpótlásijegy-tulajdonos döntése alapján. Erre lehetõséget kívánnék biztosítani, s az állam visszavásárolná ezeket a visszavásárlás idõpontjában érvényes áron.
(9.30)
Ha jelzi a kárpótolt, hogy erre a célra kívánja fordítani, akkor megkapja a pénzét, és ebbõl lehetne a mûemlékvédelmet jobban elõsegíteni.
Végül a költségvetésnek egy olyan tételérõl szeretnék beszélni, amely igen jelentõsen befolyásolja azokat a sarokszámokat, amelyekrõl az államháztartási törvény alapján tulajdonképpen már november 30-áig kellett volna határoznia a parlamentnek. Ez nyilvánvalóan már nem lesz meg, de van egy vita - amely újsághírek szerint ma is folyik -, mégpedig a személyi jövedelemadó-tábla sorsáról. Ez befolyásolja ezt a költségvetési tételt, amely - mint ismeretes - 480 milliárd forintos. A pénzügyminiszter úr többször kijelentette, hogy ez olyan jellegû tétel, amelybõl semmiképpen nem lehet engedni. Ilyen módon tulajdonképpen az egész költségvetésnek egy oszlopáról van szó, amellyel nyilvánvalóan kapcsolatban áll a bevezetésre kerülõ szja-tábla.
Az MSZP-s képviselõk által benyújtott módosító indítványnak részét képezi az a tábla, amely tulajdonképpen most a módosító javaslatok témája az szja-n belül, de ennek van költségvetési kihatása. Mert tegyük fel, ha az nem kerül elfogadásra, és esetleg maradna a jelenlegi tábla, akkor nyilván nem jönne be az az összeg, amit a Pénzügyminisztérium mindenképpen kíván. Ezzel kapcsolatban úgy gondoltuk, hogy ez - habár MSZP-s képviselõk nyújtották be - egyenlõ egy kormányjavaslattal, hiszen azt nyilvánvalóan megértjük, hogy a kormány formailag már nem nyújthat be ilyen módosítást. Igen ám, de kiderült, hogy mégsem kezelhetjük kormányjavaslatként, mert immár nyilvánosságra került, hogy a kisebbik kormányzó párt ezzel a táblával sem - és még egyéb tételekkel sem - ért egyet, és a mai napon is folynak ilyen tárgyalások.
Úgy gondolom, ezt a részletes vitában mindenképpen meg kell említenünk, azzal a gondolattal, hogy mi magunk sem értünk egyet ezzel a módosító indítvány formájában beterjesztett táblával, elsõsorban azért, hiszen az ÉT munkaadói oldala sem értett vele egyet, mert ez a magas marginális kulcs - a 48 százalék - tulajdonképpen a munkaadói oldalt hozza nehéz helyzetbe. Bár a társasági adóban megvannak a kellõ ösztönzések, de a személyi jövedelemadóban nem sikerült az egyéni vállalkozók részére a kellõ ösztönzést megadni, és ez a gazdasági növekedést mindenképpen befolyásolhatja, hiszen érthetõ, hogy minden vállalkozó végsõ soron azért dolgozik, hogy az egyéni boldogulása meglegyen, tehát ilyen módon vitatkozunk mi ezzel. Azt el tudjuk fogadni, hogy a magasabb jövedelmeknél valamilyen módon történjen ilyen emelés, de ezt mindenképpen túlzottnak tartjuk, éppen gazdasági szempontból. Hiszen a vállalkozók által elérhetõ jövedelemnél - s most az egyéni vállalkozóknál maradva - az a képtelen helyzet van az szja-ban, hogy amennyiben ez életbe lép, akkor õk, ha az annyira kívánatos módon növelnék termelésüket, akkor - a kisebb vállalkozók is - már ebbe a sávba esnek, és õk a teljes jövedelmük után 48 százalékkal lennének kénytelenek adózni, ami semmiképpen nem ösztönzõ. Ezért az szja...