DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Elöljáróban szeretnék néhány szót mondani az alkotmányosság kérdéskörérõl. Csak annyit, hogy szeretnénk a kormánypárti képviselõk, s különösen a kormány figyelmét felhívni arra, hogy túlságosan sok olyan alkotmánybírósági döntés volt az elmúlt idõszakban, amely a kormány megalapozatlan tevékenységére mutatott rá, és az alkotmányosság fokozottabb betartására hívta fel - azt hiszem, indokoltan - a figyelmet Rubovszky György képviselõtársam is.
Sajnálom, hogy a Mûvelõdési Minisztérium képviselõje nincs itt, mert a késõbbiek folyamán olyan dolgokat szeretnék mondani, amelyek a mûvelõdésügyhöz is tartoznak, bár azt is tudom, hogy a költségvetési törvényjavaslatnak az elõterjesztõje a Pénzügyminisztérium, ennek ellenére mégiscsak szerencsés lenne a mûvelõdési tárca jelenléte. Hadd emlékeztessem képviselõtársaimat arra az általam felvetett interpellációra, amelyben kifogásoltam a Mûvelõdési Minisztérium leépítéssel kapcsolatos tevékenységét, s ezt az interpellációmat a parlament annak idején leszavazta. Rá két hétre az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta ezt.
(9.40)
Tehát ezzel is szeretném alátámasztani, hogy a fokozottabb óvatosság mindenképpen szükségszerû. És hibásnak látom Keller László képviselõtársamnak azt a véleményét, hogy az élet majd eldönti; az Alkotmánybíróság fogja eldönteni ezeket a dolgokat. És amikor az Alkotmánybíróság döntött, attól a pillanattól kezdve sem a kormányzatnak, sem pedig a kormánypártoknak nincsen joguk, arra, hogy ezt bírálják, hanem végre kell hajtani ezt a döntést. És a késõbbiek folyamán pedig - és ez a jövõre vonatkozik, és itt kapcsolódom Rubovszky György képviselõtársamhoz - az elõkészítésben fokozottabb figyelmet kell fordítani az alkotmányossági kérdésekre.
A második dolog - szintén Keller László képviselõtársam hozzászólásához kapcsolódik - az OTKA-ról szóló rész. Tehát ugye azt említette képviselõtársam, hogy eljárásjogilag minden marad a régiben; akkor kérdezem én, miért volt szükség arra, hogy az 1993. évi OTKA-törvényt ez a törvény hatályon kívül helyezi. Sokkal helyesebb - és a mi javaslatunk is és a véleményünk is erre vonatkozik -, a tudományos kutatás önállósága szempontjából az eredeti törvény sokkal helyesebb, és a kormányzatnak ezt a tevékenységét a centralizáció továbbfokozásának tekintjük.
Még egy dologra hadd utaljak, ha már itt szót kaptam, elnök úr. Az ajánlás második kötetében volt egy javaslatom - az elõzõben nem tértem ki rá -: a Mûvelõdési Minisztérium fejezetében a 3000 lakos alatti települések esetében úgynevezett letelepülési segélyre javasoltam 1,2 milliárd forintot. Köztudott, hogy a közoktatásban a kormány intézkedései kapcsán szerkezeti átalakulás valósul meg, és e szerkezeti átalakulás elõsegítését célozta az a javaslatom.
A bizottság ezt a javaslatomat leszavazta; akkor elhangzott olyan kérdés is, hogy miért pont 3000 lakosnál határoztam meg a szintet. Én készséggel elismerem - kormánypárti képviselõtársaim javaslatára vagy véleményére -, valóban elképzelhetõ, hogy ennél magasabb szint, akár 5-6000 lakosú települési határ megállapítása is indokolt lehetett volna.
Mi kérni fogjuk - a frakció kérni fogja -, hogy errõl a javaslatról az Országgyûlés szavazzon, és én, pontosan a magyar közoktatásügy szerkezeti átalakulása és a kistelepülések érdekében kérem, hogy ezt a javaslatomat a parlament támogassa. Köszönöm szépen a figyelmet.