GRÁF JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy technikai hiba folytán lecsúsztam a bizottsági vélemény ismertetésérõl, ezért a hozzászólásomban pár mondatban érinteném majd.
Az 1996. évi költségvetés sarokszáma a szakma elõtt széles körben most már ismert, ez a 81,7 milliárd forint. És ugye az elsõ kérdés azonnal adódhat - ezt a számháborút Bogárdi úrral már az általános vitára bocsátáskor lefolytattuk -, hogy ez elég vagy nem elég. Nyilvánvaló, a szakma megítélése egyértelmûen az, hogy ez kevés; ebbõl stratégiai céljainkat, tehát a hatékony, modern, versenyképes, a jövedelemtermelést, a termelõk számára tisztességes jövedelmet tartalmazó mezõgazdaság elérését ilyen támogatási keretekbõl ma nincs lehetõségünk megvalósítani. De nyilvánvaló az, hogy a stratégia nem egy évre szóló célkitûzés, és a túléléshez, valamint a jövõ alapjainak a lerakásához, a mostani, az elmúlt idõszakban erõsen szétzilált termelési viszonyok rendezéséhez, úgy gondolom, talán elég lesz.
Ne felejtsük el, hogy 1992-ben a mezõgazdasági ágazat támogatási oldalról egy óriási vérveszteséget szenvedett el, éppen az exporttámogatások lecsípésével. És bizony azóta a szakminisztérium - és itt beleértem az elõzõ vezetést is - azon fáradozik, hogy valahogy a '92-ben elvesztett támogatási összeget vissza tudja hozni.
Ne felejtsük el azt se, hogy 1994-ben a költségvetésben a mostaninak - igaz, hogy névértéken - egy kicsivel a felét meghaladó összeg volt betervezve. Már az új parlament és az új kormány a pótköltségvetés keretei között adott egy több mint 16 milliárdos kifutási lehetõséget arra, hogy egyáltalán az ágazat túlélje ezt az idõszakot, és valamilyen bázist teremtsen a következõ évek normálisabb termeléséhez.
Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy a tegnapi bizottsági ülésen hideg zuhanyként ért bennünket a PM képviselõjének a tájékoztatása. Mi ebben a költségvetésben végig úgy számoltunk, hogy mintegy 90-92 milliárd ez a támogatás igaziból, hiszen a MEA, a mezõgazdasági alapokból megmaradt maradványösszeg 6 milliárdja, valamint az exporttámogatásoknál a túlfutás számunkra teljesen logikusan az ágazatnál marad felhasználásra, mégpedig érintetlenül. Hiszen az exporttámogatás is egy objektív felhasználási túllépés, hiszen e mögött áru, árbevétel és az ország számára természetesen valutabevétel áll.
A tegnapi bizottsági ülésen tehát nagyon szomorúan vettük tudomásul, hogy a kormánynak más céljai vannak ezzel a visszamaradt, fel nem használt támogatással. És itt a támogatásnál is szeretném megjegyezni, hogy nem valamiféle mulasztás, vagy a nem szükséges igénybevétel miatt marad itt a fejlesztési maradvány, hanem azért, mert egyszerûen év közepén lettek meghirdetve a pályázatok, és a természetes átfutás, a különbözõ dokumentumok beszerzése, a saját erõ, a hitelek elõteremtése azt eredményezte, hogy egyszerûen technikailag volt lehetetlen a felhasználást végrehajtani. Tehát itt szükség van erre a pénzre; mi természetesnek gondoltuk, hogy ezt a következõ évben fel tudjuk használni. Ezért hangsúlyozom még egyszer, hogy rendkívül szomorúan ért bennünket ez a tegnapi bejelentés. És arra is kérnénk a kormányt - egyhangúlag, a mezõgazdasági bizottság minden tagja, pártállásra és nézetekre való tekintet nélkül -, gondolja végig még egyszer ezt az intézkedést; ez számunkra elfogadhatatlan.
Ugye, elsõ megközelítésben ez úgy hangzott el - és nyilván az elsõ megközelítések túlontúl szubjektívak, és nem akarunk mi a társadalom más érdekcsoportjaival szembenállóként feltûnni, s még egyszer elnézést érte, hogy egy kicsit erõsebb a kifejezés -, hogy az Érdekegyeztetõ Tanácsban ne az ágazat bõrére próbáljanak kérdéseket megoldani. Mi az ágazatban dolgozni szoktunk, nem nagyon érünk rá tüntetni, nem nagyon érünk rá a parlament elé vonulni; mert vetni kell, betakarítani kell, és ennek az idõrendi sorrendjét mi nagyon jól ismerjük. De elvárjuk a kormányzattól, vegye figyelembe azt, hogy mi termelünk, dolgozunk, a hárommilliárdos exporttámogatást szeretnénk elérni; és mi inkább a munkánkkal szeretnénk bizonyítani. És az a politikai tõke, ami az elmúlt egy évben - én úgy fogalmaznék - a kormányzat iránt felhalmozódott vagy létrejött az ágazatban - egy kicsit megnyugodott az ágazat -, most ez látszik egy kicsit veszélyben.
Az exporttámogatás témájával kapcsolatban - mert itt elõttem már szóltak róla - egy alapvetõ szakmai hiba van, és kénytelen vagyok szakmai kérdéssel foglalkozni. Akik úgy vélik, hogy sok az exporttámogatás összege, azok valamit alapvetõen félreértenek az ágazat egészét illetõen. Az exporttámogatás ugyanis nem azért van - ami néha a felszínen megjelenik -, hogy a kereskedõk gazdagodjanak. Az exporttámogatás egész másért van. Az exporttámogatás azért van, hogy egy megfelelõ árualapot állítson elõ, ami a saját szükségleten kívül van, valamint egy versenyképes árukészletet a nyugati piacon, illetve - majd mindjárt szólok egy pár mondatot róla - az új keleti piacokon is. Ez a versenyképes áru pedig azt jelenti, hogy olyan árukkal kell versenyezniük a magyar termékeknek, amelyek hozzánk képest igencsak felüldotáltak. És ha visszavesszük az exporttámogatást, egész konkrétan, termékegységekre lebontva: mondjuk, a sertéshúsnál a felére, a baromfihúsnál a felére - mint ahogy néhány elképzelés ezt itt tartalmazza -, akkor bizony az új keleti nagypiacok, az orosz, a kínai, valamint a szerb piac, ami most nyílik meg elõttünk, bizony az agyontámogatott és kevesebbe kerülõ más termékeket fogja megvenni.
Tehát nagyon csínján bánjunk az exporttámogatással, mert ha beszûkülünk, ez az ország kicsi ahhoz, hogy saját magunkat lássuk el mezõgazdasági termeléssel. A mostani létszám fele sem fog megélni a saját ellátásból. Nekünk exportra van szükségünk, és én nagyon kérem a szakma nevében, hogy óvatosabban bánjanak ezzel a nagy exporttámogatással. És ilyen elképesztõ dolgok - most elnézést, a vidék-Budapest ellentétet nem akarom szítani -, hogy Budapest tömegközlekedését a mezõgazdasági exporttámogatásból elvett keretbõl próbáljuk megoldani, hát ez valamilyen fatális, elképzelhetetlen dolog számomra. (Taps.)
Még egyszer mondom, nincs semmiféle rossz szándék bennem, vagy mesterséges szembeállítás ebben a kérdésben. Lehet, hogy valakinek kellemetlen volt, amit mondtam...
A harmadik az exporttámogatásnál: én egyetértek azzal - és biztos, hogy át kell rendezni ennek a struktúráját -, hogy több jusson a termelõhöz. Teljesen jogos igény, egyetértek vele. Azzal is, hogy szakmailag nagyobb beleszólás kell a szakminisztérium számára, mert igazán õ õrzi ennek minden csínját, gondját és problémáját, és nagyobb mozgásteret kell adni.
De azt azért a kereskedõk és az exportõrök védelmében szeretném elmondani, hogy sok más hatás mellett, mondjuk abban, hogy 850 forint helyett a búza ára 1400-1600 forintig kúszott fel, hogy a kukorica ára 900-ról 1500-ig ment fel az elmúlt évhez viszonyítva, az, hogy a sertés ára a 70 forintról a 200 forintot közelítette meg az elmúlt évben - illetve bocsánat: az idei évben, hiszen már a jövõ évi költségvetésrõl beszélünk -, az exporttámogatásnak is szerepe van. És vegyük tudomásul: ha konkrétan, fejezetileg vagy célirányosan a kereskedõnél jelenik meg, ennek a szívóhatását mindenképp érzik a termelõk is.
(11.00)
Lehet ezen javítani és kell is, és teljes mértékben igazuk van azoknak, akik kritizálják a jelenlegi exporttámogatási rendszert, de - még egyszer mondom - felejtsük el és ne is foglalkozzunk azzal, hogy önmagában az exporttámogatás összege nagy. Még egyszer mondom, olyan versenyben állunk és olyan új piacokat kell megszereznünk, hogy ha errõl lemaradunk, akkor a magyar mezõgazdaság húszéves hátrányba fog kerülni. Tehát itt nagyon kérem azt, hogy más fejezetekbe ne próbáljanak meg ebbõl átcsoportosítani.
A bizottság végül úgy gondolja - és nekem is személyes véleményem -, hogy nem elég a költségvetésért állandóan a Pénzügyminisztériumot szapulni és szidni, mert valamilyen területen kényszerpályán vagyunk. (Zaj, közbeszólás a KDNP soraiból: Inkább dicsérni?) Óriási a szakminisztériumok felelõssége és nagyon szeretném ezt aláhúzni, ráadásul azért is, mert egy kellemes hatás is ért az elmúlt napokban. Lehet, hogy még mindenki nem, de én már láttam azt a tervezetet, amit az FM a következõ évre támogatásként ezen a 81,7 milliárdon belül megtervezett. Nem reklámot szeretnék neki csinálni, de úgy érzem, hogy az utóbbi évek egyik legjobban elõkészített és legjobban megfogott támogatási rendszere lesz. Néhány részkérdésen természetesen lehet vitatkozni - ez nagyon fontos, és alakítani kell rajta -, de néhány olyan akut problémára, mint a kedvezõtlen térségek problémájának a kezelése, megoldása és a leszakadás megállítása, vagy a szövetkezetek esetében a szövetkezeti üzletrész mozgatásának, kivásárlásának lehetõségére, valamint gazdasági megerõsödésükre - a szövetkezeteknél esetleg az osztatlan alap létrehozására - igen komolyan lép.
A másik pedig, hogy indul az integráció felé, és én itt most tényleg minden pejoratív értelem nélkül - hogy kik dolgoztak rajta és hogyan - mondom önmagában az integrációt mint elvet; a kistermelõk védelmét igyekszik ez a szabályozás a következõ idõszakban elõsegíteni.
Tehát összegezésül azt szeretném elmondani, hogy a mezõgazdasági szakma természetesen elégedetlen a számára lehetséges fõösszeggel, de meg kell próbálni - a szakminisztériummal együtt dolgozva - a lehetõ legcélszerûbb és legjobb felhasználást megtalálni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)