KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ellenzéki képviselõtársaim közül többen foglalkoztak a lakáskamatok kérdésével, és azt a látszólag elegáns pozíciót foglalták el, hogy a 100 ezer, lakáskamattal terhelt vagy terhelendõ családot az állammal állították szembe. Ez nagyon elegáns beállítás, de sajnos nem igaz.
Az állam és az államháztartás mint önálló létezõ kategória nyilvánvalóan nincs. Az államháztartás bevételeit valamennyi, mind a 3,3 millió magyar háztartás adja össze, adók formájában. Ennek megfelelõen úgy gondolom, a kérdés igazából az, hogy vajon a 3,3 millió háztartásnak kell-e nagyobb szerepet válallnia a korábban felemelt lakáskamatok finanszírozásában, vagy a konkrétan érintett 100 ezer háztartásnak. Én úgy gondolom, hogy ma, amikor valóban 32 százalékos nagyságrendû kamattal finanszírozza az állam saját hitelfelvételeit, akkor a 12 százalékos lakáskamat még mindig nagyon mérsékelt, és a 17 százalékos is még mindig alacsonynak tekinthetõ. Úgy gondolom, ez a valódi problémakör, hogy a 3,3 millió háztartásra szét lehet-e teríteni azokat a terheket, amely egyenként valóban nem kis összeg.
Változtak-e a körülmények a gazdaságban? Az ellenzéki oldalról szólók a kamat nagyságrendjére hivatkoztak csak, és abban valóban nincs nagyságrendi különbség. Azonban szeretném azt is mondani, ez a költségvetési vita arról szól, hogy 10-20-30-40-50 millió forintról lehet-e rendelkezni, van-e akkora mozgástere a kormánynak, hogy ilyen szervezetekre - bár mindenki elismeri, hogy szükség lenne rájuk - adható-e támogatás. Úgy gondolom, hogy a költségvetési feszítettség 1995-ben mérhetetlenül nagyobb, mint 1991-ben vagy 1990-ben volt. Néhány számmal szeretném ezt jelezni. 1990-ben az állam bruttó belföldi kamatozó adóssága 800 milliárd forint nagyságrendû volt, 1995 végén 2 és fél ezer milliárd forint, tehát több mint háromszorosa. Az ennek fejében kifizetett kamat nagysága 1990-ben 56 milliárd forint, 1995-ben 470 milliárd forint. Úgy gondolom, sokkal feszítõbb és sokkal súlyosabb problémáink is vannak, mint 1990-ben, és ez önmagában indokolja azt, hogy erre a kérdésre sajnos, kényszerûségi okok miatt vissza kell térni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)