DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetési törvényjavaslat részletes vitája során néhány formai, alaki dologról okvetlenül szót kell ejteni.
Szót kell ejteni, mert el kell mondani, amire elnök úr is utalt, hogy az Országgyûlés két bizottsága reggeltõl folyamatosan ülésezett a plenáris üléssel együtt. Az emberi jogi bizottság, amelynek tagja vagyok, évente egyszer hallgatja meg a köztársaság külügyminiszterét; igaz, hogy évente egyszer tárgyalja a költségvetést is - a többi tárgyalást pótköltségvetésnek hívjuk. A kettõ szerencsétlen egybeesése miatt nem volt mód és lehetõség számomra, hogy elmondjam az emberi jogi bizottság kisebbségének a véleményét, illetõleg az idõben jelentkezés sorrendjében szólaljak meg. Lehet, hogy emiatt valamivel részletesebben fogom elmondani a dolgokat, hogy ki tudjak térni az emberi jogi bizottságban kialakult kisebbségi véleményre is, valamint most már figyelembe tudom venni az elõttem elhangzott számos - nyugodt lélekkel ki lehet jelenteni: értékes - hozzászólást, valamint lehet egy fél mondattal reagálni egy olyan személyes dologra, hogy miért tartom rosszízûnek a személyi jövedelemadó módosításával kapcsolatos elképzeléseket.
Ennek két oka volt, igen tisztelt képviselõtársam. Az egyik, hogy egy ilyen, a társadalom egészét érintõ kérdésben illõ lett volna hatpárti egyeztetést tartani, és ilyen konszenzussal beterjeszteni - nem módosító javaslatot, mert igazából a törvényben kellett volna erre utalni.
A másik az, hogy magam, mint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja, arra gondolhattam volna, hogy esetleg ezeket a módosító javaslatokat, melyeket részben ezen bizottság elnöke jegyez, meg fogja tárgyalni az Országgyûlésnek e tekintetben - lehet, hogy tévedek, és majd az elnök úr kiigazít - szakbizottsága: az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság. Erre nem került sor, ezért elnézést kérek, bármit fogok majd ebédelni a késõbbiek folyamán, nem válik jóízûvé számomra, mert nem volt mód és lehetõség sok mindenre ebben a kérdésben, s ezért hangzottak el ezek a bizonyos szempontból a tárgyhoz nem illõ felszólalások.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! A múlt héten, illetve az azt megelõzõ idõszakban néhányszor már elhangzott az a kritika, hogy e költségvetési javaslat tárgyalása megint egy nagyon erõltetett és logikátlan menetben történik. Sajnos, amikor az elsõ általános vita lezárását követõen nagyon rövid idõn belül meg kellett kezdenünk a beadott módosító javaslatok tárgyalását, akkor szembekerültünk azzal a helyzettel, hogy reggel nem volt meg az egységes javaslat, hiányoztak belõle különféle módosító javaslatok, nem voltak beledolgozva, másrészt nem állt rendelkezésünkre a módosító javaslatok több százas kötege. Ez volt az a kérdés, amiben lehet, hogy a személyzet számára kedvezõtlenül nyilatkoztam meg, de mind az emberi jogi, mind az önkormányzati bizottság úgy döntött, hogy miután nem kapta meg a módosító indítványokat, nem érzi magát autentikusnak dönteni a módosító javaslatok sorsáról, hiszen az indoklást nem ismeri.
Jól tudjuk, hogy egy költségvetési módosító javaslat két részbõl áll: egy számszerû részbõl és egy indokolásból.
(13.40)
Ha hiányzik az indokolás - eltekintve néhány szakembertõl -, nagyon nehéz rájönni, hogy milyen összefüggés-láncolat van emögött, hisz egy-egy költségvetési tétel megkurtítása-növelése nagyon összefüggõ kiadáscsökkentõ, bevételelõirányzat-növelõ részekbõl áll.
Ez egyébként részben indokolja azt is, hogy miért egyes szakbizottságok azok, amelyek támogatnak módosító javaslatokat, míg a többi bizottság, szinte egyhangúlag, miért utasítja el ezeket a javaslatokat. Természetesen ennek az egyik eleme az, hogy miután párhuzamosan üléseznek a bizottságok, a módosító javaslat elõterjesztõje, általában az adott szakbizottságnak a tagja ott tud érvelni, ott ki tudja fejteni a véleményét és meg tudja gyõzni a bizottság tagjait, míg a többi bizottság esetében - feltételezve azt, hogy az indokolást elolvassák képviselõtársaim - többé-kevésbé a kormány álláspontja dönt. Ezt jól mutatja ez a három kötet is, ahol találkozhatunk azokkal a megjegyzésekkel, hogy a kormány képviselõje az egyik bizottság ülésén igennel nyilatkozott - az a bizottság támogatta -, ugyanazon kormány másik képviselõje a másik bizottság ülésén nemmel nyilatkozott - s az a bizottság nem is támogatta.
El kellene gondolkodni most már sok-sok éves költségvetési törvényjavaslat tárgyalása után, hogy jó-e ez a technika, és abban az esetben, ha képviselõtársaim nem vitatják, hogy a Magyar Köztársaság költségvetési törvényjavaslata mindig meghatározó jelentõségû, nem kellene módot és lehetõséget adni a bizottságoknak, hogy érdemben meg tudják vitatni ezeket a javaslatokat.
Ezeknek a javaslatoknak a megvitatása ugyanis nem formai dolog. Nagy örömmel hallottam kormánypárti képviselõktõl is, hogy számos esetben támogatnak olyan elképzeléseket, amelyek részben az ellenzék köreiben fogantak, részben kormánypárti képviselõk adták be. Hiszen vannak - ezt nyugodt lélekkel állíthatom, mert ebben biztos vagyok - olyan közös célok, amelyekben meg tudunk egyezni, teljesen függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ülünk.
Elnök úr, elnézést, szeretném, ha egy pohár vizet tetszene küldetni.