DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az igazságszolgáltatást érintõ módosító indítványokról szeretnék szólni, de mielõtt ezt megteszem, néhány általánosabb megjegyzést is teszek. Amennyiben a 15 perces felszólaláson belül tudok maradni, a tisztelt Ház engedelmével röviden talán reagálnék arra a felszólalásra, amit az elõbb hallottunk Sepsey Tamás képviselõ úrtól. A véletlen hozta úgy, hogy utána szólalok fel, nem nagyon kívántam ebben a témában megszólalni, de ha az idõ megengedi, néhány gondolattal szeretnék reagálni az általa elmondottakra.
Általános megjegyzésem: ahogy követjük a költségvetési vitát, ennek az elõzõ több tucat órás idõtartamát és most ma reggel óta már jó ideje folyó vitát, azt látjuk, hogy mi, kormánypárti képviselõk abba a helyzetbe kerülünk, amelybe így karácsony elõtt nagyon-nagyon sok család kerül. Nyilván sokan a saját képviselõtársaim közül is megtették azt az elmúlt napokban, hogy családjukkal leültek és megpróbálták összeállítani azt a listát, hogy kit mivel szeretnének megajándékozni. Ez a lista rendszeresen elég hosszúra sikeredik, és bõkezû ajándékok listáját tartalmazza. Ezzel a listával rendszeresen - nemcsak nekünk, több millió családnak Magyarországon - egybe kell vetni azt a tényt, hogy mennyi forrás áll rendelkezésünkre az ajándékozásra. És rendszeresen - legalábbis én ezzel szoktam szembesülni - nem áll összhangban a rendelkezésre álló forrás és a megajándékozandók köre, mindig jóval több a jogos ajándékozási igény, mint az erre a célra rendelkezésre álló pénz.
Szeretném nagyon nyomatékosan hangsúlyozni, tisztelt ellenzéki képviselõtársaim kedvéért is, hogy az Országháznak ezen az oldalán, a kormánypárti oldalon is érzékeljük azt, hogy rendkívül sok jogos igény van, amit jó lenne kielégíteni. Szinte azt mondhatom, sokkal több az általunk jogosnak tartott igény, mint az általunk nem jogosnak tartott igény. A benyújtott módosító indítványok döntõ többsége valóban jogos igényeket fogalmaz meg. A mai napon nagyon sok ilyet hallottunk a közoktatástól a felsõoktatáson keresztül a fogyatékos emberek szervezeteit érintõ költségvetési támogatástól a hadiárvák támogatásáig, és sorolhatnám, valószínûleg több órát venne igénybe a jogos követelések felsorolása; a rendõrség, a honvédség és más testületek fizetésemelése, a nyugdíjak emelése és így tovább és így tovább.
A probléma, amivel szembesülnünk kell: a sok jogos követelés listáját valahogy kurtítanunk kell, mert egyszerûen nem áll elegendõ forrás rendelkezésre. Azt kérem a tisztelt ellenzéktõl és azoktól, akik követik a vitát, fogadják el azt, hogy a kormánypárti képviselõk sem azért szavaznak úgy, ahogy szavaznak, mert nem mérik fel helyesen a követelések jogosságát, hanem azért, mert esetleg más szempontokat követnek, mint az ellenzéki képviselõk. Képzeljük el azt a helyzetet, ha az összes megajándékozni szándékozott ismerõsünket, rokonunkat összegyûjtenénk és velük vitatnánk meg, hogy ki milyen ajándékot kap, kinek az ajándéka lehet kisebb, mint amit eredetileg terveztünkm és kinek kell nagyobb ajándékot kapni, mint amit eredetileg terveztünk. Ha valaki otthon így meg tudja oldani, minden konfliktus nélkül az ajándékozást, az irigylésre méltó helyzetben van. Mi valószínûleg nem fogjuk tudni úgy megoldani a költségvetést, hogy akárcsak a költségvetésbõl részesülõk többsége is elégedett legyen. Nyilván ezért is fontos a mostani vitában mindig tisztázni azt, hogy amikor valakinek adni kívánunk többlettámogatást, azt kitõl vesszük el, milyen forrást rendelünk ezeknek a többlettámogatásoknak a fedezeteként.
Ezért szeretném ismételten felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy az igazságszolgáltatásban hivatásszerûen tevékenykedõk érdekképviseletei egy olyan indítványt juttattak el az Országgyûléshez - amelyet Toller képviselõtársammal együtt benyújtottunk -, amely indítvány azt is tartalmazza, hogy milyen forrásból lehet az általuk jogosnak tartott igényeket kielégíteni. Ezért szeretném a vitát követõk figyelmébe és különösen az érdekképviseletek figyelmébe ajánlani, hogy vannak olyan érdekképviseletek, amelyek képesek arra, hogy a probléma egészével nézzenek szembe, ne csak az egyik felével, amely felével szembenézni jogos. Jogos az a követelés, hogy egyik vagy másik hivatáság, egyik vagy másik érdekképviselet területén dolgozók nem kapnak elegendõ támogatást a költségvetéstõl, de úgy érzem, ezen jogos követelést csak úgy igazán korrekt elterjeszteni, ha megmondjuk azt is - mint ahogy tették a bírák, ügyészek, illetõleg ezeken a területeken dolgozó bírósági, ügyészségi dolgozók érdekképviseletei -, ha megjelölik azt is, hogy szerintük milyen forrásból, kiknek a terhére lehet az õ helyzetüket rendezni.
Tisztelt Ház! Az általános vitában már alkalmam volt érvelni e mellett az indítvány mellett, ezt nem szeretném megismételni. Szeretném közölni a tisztelt Házzal, hogy az indítványainkat mind az alkotmányügyi bizottságban támogatta a bizottság valamennyi tagja, tehát egyhangú támogatást kapott, illetõleg a költségvetési bizottságban is többségi támogatást kapott ez az indítvány.
(14.30)
Az indítványunk egy nehézségre mutat rá, arra, hogy miközben a bírák és ügyészek tekintetében a kilencvenes állapotokhoz képest az elmúlt ciklusban, az elõzõ kormány idején nagyon kedvezõ változások jöttek létre, s megállt egy folyamatos elidegenedés a pályától. Például kevesen tudják, 1990-ben a Fõvárosi Fõügyészségre meghirdetett állásokra senki nem jelentkezett, mert annyira kedvezõtlennek tûnt ez a pálya. Azóta mind a bírói, mind az ügyészi állásoknál túljelentkezés van. Ugyanakkor az a tapasztalat - az elmúlt évben például a Központi Kerületi Bíróságról 16 képzett bíró ment el -, hogy miután a kedvezõ indulás lehetõségeit igénybe veszik a pályakezdõk, 3-4-5 éves szakmai gyakorlat után elhagyják a pályát.
Az általunk elõterjesztett javaslat e helyzetnek az orvoslását szolgálta, és megjelölte a fedezetét is. Sajnálom, hogy az elõterjesztõ képviselõi a bizottsági ülésen nem támogatták ezt az indítványt. Ez az indítvány az itt elhangzott igényekhez képest viszonylag kevés költségvetési átcsoportosítást jelentett volna, és a fedezetét is megjelöltük.
Az is sajnálatos volt, hogy nemcsak hogy nem tudták támogatni, igazán az indokát sem tudták megadni annak, hogy miért nem támogatják.
Ehhez képest örömteli, hogy a legutóbbi bizottsági ülésen a kormány képviselõje támogatta Soós Gyõzõnek és Keller Lászlónak ebben a körben benyújtott indítványát, amely megjegyzem, ha jól számoltuk, illetõleg hitelesek azok az információk, amiket a kormány képviselõi rendelkezésünkre bocsátottak, háromszoros költségvetési terhet jelent.
Kettõs a probléma a Soós és Keller képviselõk indítványával.
Az egyik probléma az, hogy technikailag nincs végigvive. A felvezetõ szövegben szerepel, hogy a bírák és ügyészek tiszteletdíját kívánják rendezni. Szóbeli tájékoztatást kaptunk arról, hogy ezt oly módon kívánják megtenni, hogy a bírói, ügyészi pótlékot is 35 százalékra emelik fel, de erre vonatkozó indítvány nincs elõttünk. Tehát ezúton szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, azt, hogy ilyen célja van a bírók, ügyészek vonatkozásában csak sajtónyilatkozatokból, illetve áttételes szóbeli nyilatkozatokból lehetett tudni, a benyújtott költségvetésben nincs benne, és ez olyan zavarokat is elõidézett, hogy például a mi bizottságunk ülésén tegnap a Pénzügyminisztérium képviselõje úgy tudta, hogy ez a 35 százalékos pótlékemelés január elsejétõl fog bekövetkezni, az Igazságügyi Minisztérium képviselõje május elsejére tippelt, én remélem, hogy a következõ napokban tisztázódik, hogy a kettõ közül melyik, mert nem közömbös, és be tudja nyújtani a kormány vagy elõ tudjuk készíteni, a bizottságunk kész arra, hogy benyújtsuk azt a bírósági szervezeti törvényt módosító, illetõleg a bírók, ügyészek jogállását szabályozó törvényt módosító rendelkezést is, ami a jogszabályi alapjait is megteremti ennek az ígéretnek, mert egyelõre csak a költségvetésbe kerülne be egy olyan pont, amely a 6. §-ban megjegyzi, hogy a bírák és az ügyészek javadalmazását is szolgálná az a 15 milliárdos alap, ami a Miniszterelnökségnél jelenik meg.
Indítványom keretében szeretnék még röviden utalni arra, hogy a kormány indokolás nélkül elutasítja az általam kifejtettekkel szemben az ügyészek, bírák lakásalapjának létrehozását. Én szeretném ismét hangsúlyozni, hogy ez elenyészõ költségvetési tétel, összesen hatvanmilliós tételt jelent, miközben alapvetõ problémákat tudna megoldani a Legfelsõbb Bíróság, a Legfõbb Ügyészség vonatkozásában és például lehetõvé tenné, hogy vidékrõl magasan képzett bírák, ügyészek Budapestre jöjjenek dolgozni. Ez az alap nem oldja meg a lakáshelyzetet, csak segít hozzájárulni, visszatérítendõ támogatás. Sajnálatos, hogy egyszerûen az indokát sem tudta adni a kormány képviselõje, hogy miért nem támogatja. Forrásként olyanokat jelöltünk meg, amit korábban a kormány elfogadhatónak tartott. Én úgy érzem, hogy ezt méltányos lenne még egyszer végiggondolni.
Szeretném hangsúlyozni, ha a Ház többsége elfogadja a Soós-Keller-féle javaslatot, amely a pótlék 35 százalékos emelését javasolja, ezt én is támogatni fogom, ez többet ad, mint a mi javaslatunk, ennek megfelelõen többe is kerül. De szeretném felhívni a kormányzat figyelmét, hogy azt a problémát, amire a mi javaslatunk rámutatott, hogy a 4-5-6 éve bíróként, ügyészként dolgozó magasan képzett szakemberek elvándorolnak a pályáról, nem oldja meg. Akkor a jövõ évben vissza kell térni a bírói, ügyészi bértábla széthúzására. Ezt az alkotmányügyi bizottságban egyhangúlag támogatták a képviselõk és érzékelték a problémát.
Még egy témát említek, szintén az igazságszolgáltatást érinti.
A parlament jövõ héten fogja megvitatni az igazságügyi szakértõi kamarákról szóló javaslatot, kivételes eljárásban. Bizottságunk már tárgyalta ezt a javaslatot.
A kormány elõterjesztésében annál a törvénynél olyan javaslat szerepel, amely jogilag indokolhatatlan különbséget tesz a mintegy négyezer igazságügyi szakértõ és a mintegy kétszáz szervezeti formában köztisztviselõként dolgozó igazságügyi szakértõ között. Mindenkinek kötelezõ lenne a szakértõi kamarai tagság, kivéve a hivatásszerûen mûködõ szakértõket. Ez jogilag indokolhatatlan, a kormány nem is jogi érvekkel próbálta ezt védeni, hanem azzal, hogy tarthatatlan a szakértõk helyzete, a szakértõi fizetések gyakorlatilag az igazságszolgáltatás szakmai színvonalát veszélyeztetõ módon alacsonyak, többdiplomás, több nyelvet beszélõ szakértõk hagyják ott a pályát.
Ezért én beterjesztettem egy javaslatot, amely a szakértõk tiszteletdíját kívánja rendezni, közelíteni a bírói tiszteletdíjakhoz. Én kérem, hogy a kormány ezt támogassa. Forrásként egy számomra indokolhatatlan címet jelöltem meg: a Miniszterelnökségben a rendkívüli kiadásokra jelölt hárommilliárdos tételt - százmilliós tétel, amit én javasolok - jelöltem meg forrásként. Ez a hárommilliárdos tétel a bizottság ülésén a kormány által védhetetlenül volt indokolva. Azt állították, hogy ez katasztrófákra és más ehhez hasonló célokra szolgál. Nyilvánvaló, hogy ezeket a célokat ilyen hárommilliárdos tartalék nélkül is lehet fedezni, ha erre szükség van, hiszen a költségvetés általános tartaléka erre lehetõséget nyújt és egyébként elemi csapás vagy katasztrófa esetén akár a hiány növelésének terhére is joga van a kormánynak beavatkozni.
Tisztelt Ház! Sajnos a magam által szabott negyedórás idõ, amely a többi felszólalni kívánó képviselõ miatt történt, nem teszi lehetõvé, hogy Sepsey képviselõ úrral itt a plénumon vitába szálljak, de úgy gondolom, hogy az az érvelés, amit a képviselõ úr a lakáskamatokkal kapcsolatban elmondott, az bizonyos szakmai vitára okot adna, de szeretném jelezni, azzal együtt, hogy én nem értek egyet szakmailag azzal az érveléssel, amit a képviselõ úr és más kormánypárti képviselõk is az Alkotmánybíróság ítéletét idézve kifejtettek, ezzel együtt is a szabaddemokraták sem a gazdasági bizottságban, sem a plénumon nem támogatják a 17 százalékos emelést. Hozzá kell tennem, hogy képviselõ úr elmulasztotta kifejteni azt, hogy az Alkotmánybíróság döntése következtében nem 15 százalék a kedvezményes kamat, hanem 12 százalék, ezért úgy érzem, hogy a jogtudományban a robbanásszerû változás kifejezése egy újonnan megjelenített fogalom, ami a civiljogi vitákban nem szokott feltétel lenni, de ezt a vitát majd valahol máshol, nyugodtabb körülmények között lefolytathatjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
(14.40)