DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Akkor, amikor az általam igen tisztelt dr. Sepsey Tamás képviselõ úr megemlítette ezt a bizonyos 17 százalékot, úgy éreztem, rá kell világítanom ennek az eredetére. Mert meggyõzõdésem szerint ennek a függvényében foglalhat megnyugtató módon állást mind a parlamlent, mind az ország közvéleménye.
Tudjuk, hogy az elmúlt idõszakban a módszerváltás, illetve a rendszerváltás elõtt bizonyos társadalmi rétegekhez tartozó személyek nem juthattak úgynevezett tanácsi lakáshoz, vagy csak rendkívül ritkán és rendkívül nehezen. Volt egy kedvezményezett kör - ez talán nem volt kimondva -, amelynek lehetõsége volt az állam felé különösebb tehervállalás nélkül tanácsi bérlakáshoz jutni. Ugyanakkor sajnos volt egy hátrányos helyzetben levõ kör, amely csak abban az esetben juthatott lakáshoz, ha az OTP-n vagy egyéb banki szerveken keresztül vásárolt magának öröklakást, szövetkezeti öröklakást... - különbözõ elnevezések voltak. Meggyõzõdésem szerint ez olyan súlyos hátrányos diszkrimináció volt az érintett körre nézve, amellyel szemben ez az újabb teher, hogy most már nemcsak a tõkeösszeget kell vállalniuk, hanem az eredetileg kedvezményes kamatozáson felül kell számukra hátrányt jelentõ többletterheket vállalniuk, már akkor is hátrányos és elfogadhatatlan, ha ennek a mértéke az a bizonyos 15 százalék. Mert hiszen van a másik réteg, amely úgy kapott tanácsi lakást, hogy nem kellett számottevõ összeget fizetnie. Ez a réteg - tehát amelyik tanácsi lakáshoz juthatott - a kárpótlási folyamatok eredményeként mélyen a forgalmi érték alatt vásárolhatta meg a saját maga által lakott tanácsi bérlakás tulajdonjogát. Tehát itt halmozottan hátrányos szituációval állunk szemben.
Ez messzemenõleg alátámasztja a Sepsey Tamás képviselõ úr által elmondottakat. Én ezzel szeretném az õ gondolatait kiegészíteni.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)