BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Négy kérdéshez szeretnék hozzászólni, röviden: az egyik a lakásépítés lehetõsége, a másik a mentõszolgálat támogatása, a harmadik a mezõgazdasági intézményrendszer támogatása, illetve a negyedik az egész agrártámogatás.
Ma már esett szó a lakásépítési támogatásról. Amirõl az imént folyt a vita, tulajdonképpen az is részben ehhez a témakörhöz tartozik, de én a most kezdõ építkezõkrõl beszélek.
Tudjuk, hogy az állami lakásépítés gyakorlatilag a minimumra csökkent, tehát ma már nem lehet arra számítani, hogy majd az állam épít lakásokat, és bérlakásokban laknak a fiatalok. Viszont valahol lakniuk kell. Ehhez az állam nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol némi támogatást ad. Tehát aki futni tud vagy futni akar, az kap támogatást, hogy ez sikerüljön neki.
Pusztai Erzsébet képviselõ asszony délelõtt már beszélt a Házat-hazát Alapítványról, kérte, hogy ez az alapítvány kapjon támogatást a magyar kormánytól. Valószínûleg nem fog kapni. Valószínûleg nem kap, annak ellenére, hogy ez egy lehetõség lett volna azoknak, akiknek másképpen nincs lehetõsége. De ez a dolognak csak az egyik része.
Tudom, nem az adótörvények vitája van most, de mindenképpen vissza kell utalnom, mert a dolgok összefüggenek. Már az általános vitában beszéltem a személyi jövedelemadó 63. §-áról, ahol is az ingatlanok és vagyonértékû jogok elidegenítésébõl származó jövedelmek adóztatásáról esik szó.
(14.50)
A most hatályos törvényben ez úgy szerepel, hogy aki ezeket az ingatlanokat, illetve jogokat elidegeníti, ha az abból származó jövedelmét lakásépítésre fordítja, akkor halasztott adóztatás alá esõ összegként kezeli az állam, és ha öt éven belül lakást épít, akkor ezt az adót nem kell megfizetnie. Én arra gondoltam, hogy az állam majd támogatni fogja ezt, és kedvezõbb feltételeket teremt, illetve több olyan ingatlant értékesítõ személyt von be ebbe a körbe, aki lakást hajlandó építeni - nem ez történt! Az történt, hogy megszigorították a 63. §-nak ezt a bizonyos (2) bekezdését a személyi jövedelemadónál, mondván, hogy be kell neked fizetned az ingatlanértékesítésbõl származó jövedelmed után az adót; majd ha megszerezted a másik ingatlant, akkor igényeld vissza. A másik, ami még súlyosabb, hogy az újonnan megszerzett ingatlant öt évig nem idegenítheti el, mert ha megteszi, akkor visszamenõleg meg kell fizetnie a teljes összeg adóját.
Kérem, ez nemcsak hogy a Hack Péter úr által elmondottakba nem illeszkedik bele, hanem egyszerûen homlokegyenest ellentétesen megy azzal! Ez ugyanis senkinek nem kerül szinte semmibe se, csupán megértése annak a problémának, amibe az a fiatal kerül, aki mosókonyhában kezdi az életét. Ha elidegeníti ezt a mosókonyhát, a 10 százalékát leadózza; ha utána vesz egy másikat, visszaigényli - természetesen hozomra nem tud venni, hogy majd ha visszakaptam a 10 százalékot, akkor megfizetem -, viszont ha vett egy kis lakást belõle, azt öt évig nem adhatja el! Tehát a mosókonyhától a lakásig vezetõ út ezzel a módszerrel húsz-harminc év; tehát az a fiatal, aki így kezdi az életét és a lakásszerzést, állami fékezéssel - értelmetlen fékezéssel! -, húsz év múlva jut lakáshoz! És itt nem azokról a lumpen elemekrõl van ám szó, akik fölélik azt, amit keresnek, és nem gondolnak a jövõre, hanem a dolgozó, takarékoskodó emberekrõl!
Tehát húsz év múlva jut lakáshoz. Kérdezem én: ösztökéli õket az állam arra, hogy gyereket szüljenek? Nem! Azt mondja nekik: jól megvagytok ti ketten, ugyan ne szüljetek gyereket, mert azokkal csak baj lesz, mert majd azok is beadják az igényüket némi támogatásra, és azoknak is állami támogatásra lenne szükségük.
Azt kérem a parlamenttõl, hogy e 63. § (2), (3), (4) és (5) bekezdéséhez beadott módosító indítványokat támogassák. Ez a költségvetésnek egy árva vasába nem kerül, csupán azt demonstrálja a parlament, hogy megérti ezeket a problémákat, és nem söpri le az asztalról ezt a kérdést.
A második témám a mentõszolgálat. Én ebben a parlamentben már órákban mérhetõ idõben beszéltem a vidék, a mezõgazdaság, a falvak helyzetérõl. Ez már ebben a kategóriában is értékelhetõ kérdés. Ugyanis az az elképzelés, miszerint 100 forintot fog fizetni a beteg, akit mentõvel szállítanak, mit eredményez az apró falvakban? Városban vagy ne adj'isten, a fõvárosban más a helyzet, jobb a mentõellátás, a mentõ közelebb van.
Két dolog is fölvetõdik: ki lesz jogosult mentõt hívni valakihez? Illetve az, akinek meg kell fizetnie ezt a 100 forintot, meggondolja, hogy hívhat-e egyáltalán mentõt. És ha abban a tükörben nézzük ezt az egész történetet, hogy például a reform keretében a kormányzat meg kívánja szüntetni a kis rendelõintézeteket, teszem azt, hogy konkrét példával éljek: ha a szobi rendelõintézet megszûnik és az ottani mentõ nem mûködik, akkor - a Szabad Demokraták Szövetsége által jól ismert - Perõcsény község 60 kilométerrõl fogja a mentõt várni; annak vissza kell érkeznie Vácra. Ha morbid hasonlatot akarnék mondani, akkor valahol Rétság tájékán pediglen valamilyen halottasházat kell építeni majd, mert a betegek körülbelül akkorra hunynak el.
Viszont a mentõszolgálat támogatása a kormánynak nem célja! Nem akarja! Tehát az apró falvak halmozottan hátrányos helyzete ezzel az intézkedéssel még hátrányosabbá válik. És ne felejtsék el: ezek a falvak anyagilag és személyi állományukban is kizsarolt települések, itt egy elöregedõ lakosságról van szó. Maradjunk a perõcsényi példánál: a háború után 1400-an laktak ott, ma 430-an, nagyrészt öregek, akiknek erre a bizonyos mentõszolgálatra igenis szükségük lenne!
Kérem kormánypárti képviselõtársaimat, a mentõszolgálat támogatásához benyújtott módosító indítványokat támogassák, mert ezzel a vidéket támogatják. És ne felejtsék: ha Magyarországon a vidék fejlõdése - amely az elmúlt négy évben nagy nehezen megindult, infrastrukturális fejlõdésén és egyebeken keresztül - megint megbicsaklik, megint megindul az elvándorlás vidékrõl: ez a városaink összeomlását fogja eredményezni! Ezek az emberek a városba fognak menni; nem arról van szó, hogy húsz ember elmegy egy faluból és az összeomlik - de tessék figyelembe venni, hogy az a húsz ember megy el a faluból, aki a másik háromszáznak munkát tudna teremteni! Nem a végérõl megy el a húsz! Ugyanis a többi olyan, amikor a jobbágytól megvonták a költözködés jogát: anyagi okok miatt nem tudja elhagyni a települést, mert a városban az ingatlanáért nem kap semmit!
Az FM-intézményrendszer támogatása:
Szeretném bemutatni, nem képviselõtársaimnak, hanem a tévénézõknek: amirõl ma beszélünk, az ennyi! (Felemel egy vaskos iratköteget.) Ennyi papír! Tehát azok a vélemények, amelyek elhangzanak az általános vitában, nem minden esetben takarnak és takarhatnak konkrétan megfogalmazott módosító indítványokat, mert egyszerûen nincs is rá energia. Ennek a papírtömegnek az általános vitáját két hét alatt zavarta le a parlament, tehát nagyrészt mi csak fölhívhattuk a figyelmét a kormánynak arra, hogy a Pénzügyminisztérium apparátusával bizonyos kérdésekben dolgozzon ki olyan módosító javaslatokat, amelyekkel ésszerûbb lesz a költségvetés.
Én a mezõgazdasági intézményrendszer összeomlásáról szintén nagyon sokat beszéltem. Emlékszünk, '94-95-ben több mint másfél milliárdot veszítettek ezek az intézmények, többször átestek személyiállomány-csökkentésen. Most megjelent az 1105-ös kormányhatározat - XI. hó 1-jei dátummal -, amely az egész intézményrendszer átszervezését célozza meg. Ezzel egybeesik létszámcsökkentés és pénzelvonás. Kérem, gondolják végig: akkor, amikor mi arról beszélünk, hogy mezõgazdaságunk a legnagyobb akadálya az Európai Közösséghez való csatlakozásnak, amikor a világpiachoz szeretnénk csatlakoztatni a mezõgazdaságunkat és mezõgazdasági termékeinket ott szeretnénk eladni - kockáztatható az Magyarországon, hogy a növényegészségügy, az állategészségügy vagy az élelmiszer-ellenõrzés nem mûködik, vagy egyszerûen azt mondják rá, hogy megbízhatatlan? Nem kockáztatható!
Ehhez beadtam néhány módosító indítványt. Kérem önöket, támogassák.
Amit az elõbb a papírtömeggel kapcsolatosan mondtam, azt azért tettem, mert az általános vitában fölhívtam a figyelmet arra, hogy ennek a 2,1 milliárd forintnak, amely a növényegészségügy, állategészségügy, középszintû oktatás és kutatás támogatását jelentené, megvan a forrása a személyi jövedelemadó törvényben: ez a bizonyos 63. § (1) bekezdés, az ingatlanértékesítésbõl származó jövedelmek adóztatása. Arról van szó, hogy amikor teljes mértékû a megszorítás - mind a behajtást, mind az összegszerûséget illetõen -, akkor az ingatlanok értékesítésébõl származó jövedelmek, amelyeket nem akar a tulajdonos befektetni lakásépítésbe, egyszerûen 10 százalékos forrásadóval leadóztathatóak. A most hatályos törvényben ez az összevont adóalapot növelõ tétel. És ha komolyan veszem azt az adótáblát, amirõl itt ma hallottunk elõször, ahol is 48 százalék a felsõ határ, akkor 48 százalékkal kellett volna leadózni ennek a bevételnek az 50 százalékát!
(15.00)
Ebben a törvényben viszont 10 százalékos ez az adókulcs. Mirõl van szó? Már az általános vitában elmondtam: félek, arról, hogy a kormány jövõre be akar vezetni egy ingatlanadót, és a nagyoknak, akik ezt a pénzt ki akarják vonni az ingatlanpiacról, megadja az egyéves lehetõséget ennek megtételére, 10 százalékos adóval. Tisztelt kormánypárti képviselõk, egy év múlva, ha élünk, meg fogom nézni, hogy az ingatlanértékesítésbõl származó jövedelmek után mennyi adó folyt be a költségvetésbe. Biztos vagyok benne, hogy nekem van igazam és a tavalyi, tavalyelõtti számok ebben a kérdésben nem használhatók, mert abban az idõszakban az ingatlanok felvásárlásának ideje és nem az értékesítés ideje volt. Akik akkor szerezték meg az ingatlanokat és most, félvén az adóztatástól meg akarnak szabadulni attól, azok megteszik ebben az évben villámgyorsan, mert 10 százalékos adókulcs mellett jövedelemhez jutni nem kis dolog. Akármelyik fejlett országnak igen csak dicsõségére válna, ha ezzel mûködteteni tudná az államapparátusát.
Az agrártámogatásról. Még a parlamenti választások elõtt sokszor hallottuk, hogy az agrárágazat az a terület, amelyet az elõzõ kormány teljesen tönkretett, ezt helyre kell hozni, igen komoly támogatásnöveléseket kell végrehajtani, miniszter úr említett 100 százalékot, államtitkár úr hasonló számokat - és mindenki optimista volt. Délelõtt egy rövid csörte már lezajlott Gráf képviselõ úrral, de ott folytatnám, ahol akkor abbahagytam.
Ez a költségvetés a mezõgazdaságnak egy árva fillér pluszpénzt nem ígér és nem is fog adni, még akkor sem, ha nem lesz igaz az a tegnapi pénzügyminisztériumi elõterjesztés, miszerint a maradványok 6 milliárdját elvonják, hanem megmarad az egész összeg. Ez az összeg ugyanannyi, mint 1994-ben volt, egy fillérrel sem több! Sõt, az exporttámogatás is fillérre ugyanaz! Gráf képviselõ úr reggel azt mondta, azért van ez a mostani helyzet, mert '92-ben az elõzõ kormány az agrártámogatásokat drasztikusan csökkentette, és ennek visszapótlása idõigényes, hosszú-hosszú folyamat. Nem igaz! Azt kell mondanom, hogy nem igaz!
Délelõtt el kellett mennem, hogy az adatokat kiszedjem, mert én ezt már valamikor összegyûjtöttem, és meg is találtam a saját nyilvántartásomban. Az adatok a következõk:
1992-ben az agrárexport támogatása 10,7 százalékos volt az exportvolumenre vonatkoztatva. (Dr. Kis Zoltán: Volumenre, úgy van!) '93-ban 13,6, '94-ben 17, '95-ben visszaesett 13 százalékra a támogatottság - errõl is beszéltem már a parlamentben -, és '96-ban ez a támogatottság visszamegy 10 százalék alá. Hol van itt a visszapótlás, és hol volt '92-ben az a bizonyos drasztikus csökkentés, amire most a kormány visszamegy?! Ez az igazság. Sajnos a tények eléggé szigorú dolgok.
Szó volt arról, hogy mi fér bele ebbe a támogatásba. Belefér ebbe a támogatásba az ültetvénytámogatás, az állattenyésztési támogatás, a koordinátorok támogatása, egyebek. Minden fillér el van osztva! Ebbe semmi új dolog nem fér bele! Ha új dolgot belesuszterolnak, az kizárólag az eddig odaért összegek csökkentésével lesz lehetséges. Tehát bárki, aki abban reménykedik, hogy majd valamire, ami nincs benne, pénz kerül ebbõl a '94. évivel megegyezõ összegû mennyiségbõl, az mástól fog elvenni. Új pénz ide nem került és nem is kerül be a kormányzat szándéka szerint.
Ésszerûséggel, ésszerûsítéssel lehet pénzeket átcsoportosítani. Amikor pár hónappal ezelõtt a tisztelt Ház padjai között a búza ügye szóba került, én kifejtettem, hogy, a támogatás ésszerûsítése az, ami mint egyetlen forrás lehetséges ebben a leosztásban, mégpedig úgy, hogy azt kell támogatni, aki támogatásra szorul. Csak sajnos nem ez folyik pillanatnyilag. Emlékeznek a búzára? Ott az történt, hogy a világpiaci árak már a csillagos ég körül voltak és nem 14 ezer a mostani ár, mint az délelõtt elhangzott, hanem 26. Lényeges különbség, nagyobb a különbség, mint amennyi szeptember elején a búza ára volt. Tehát akkor lehet támogatni, ha ezzel a támogatással a piacra jutás lehetõségét teremtjük meg. Ha nem, ha ez az ár már magasabb, mint egy ár, ami igényli ezt a támogatást, akkor az semmi mást nem jelent, mint a belföldi árak felhajtását. Ez történt a búzával, és ez történik a búzán keresztül a kenyérrel és így tovább.
Tehát ha a kormány ígér valakinek az agrárösszegekbõl - ez rendkívül kevés... És én nem az exporttámogatás összegével vitatkozom, nehogy félre tessék érteni! Én azzal vitatkozom, hogy fejlesztésre nem marad, s azzal vitatkozom, hogy a fejlesztésnél milyenek lesznek a feltételek, egy újonnan induló vállalkozó meg tud-e felelni a bank feltételeinek. Mert az idei évi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem tud megfelelni a bank feltételeinek, mert a bank úgy vizsgálja, hogy nem érdemes kicsikkel foglalkozni. Ahol egy aláírással nagy összegeket ki lehet helyezni, az sokkal célszerûbb egy banknak, mint ha kis összegekkel foglalkozik.
Tekintettel arra, hogy több pénz nem lesz - ismerve a kormány véleményét -, azt kérem, a kormány igyekezzen ne az erõsebb lobbykat kiszolgálni, nem megpántlikázni pénzeket, hogy ez ennek a csoportnak vagy annak a csoportnak, hanem próbálja meg azokat az életképes, potenciális munkahelyteremtõ vállalkozásokat induló tõkéhez juttatni, hogy megteremtõdjék a faluban az a néhány vállalkozás, amelyik ott tudja tartani a lakosságot. Ha ez nem teremtõdik meg a vidéken, akkor infrastrukturális fejlesztések, amelyek most szinte leálltak, nem lesznek. Nehéz a helyzet, de ha megteremtõdnek ezek a lehetõségek, az emberek nem mennek el a falvakból, és ezzel gyakorlatilag levegõhöz jutnak a városok is.
Még egy kérdés, ez a bizonyos mezõgazdasági kistermelõknek járó összeg. Annak idején - emlékeznek rá - '91-tõl minden évben az inflációnak megfelelõ összeggel emelkedett az a keret, amelyen belül a kisteremelõ egy sajátos adózással adózhatott, tekintettel arra, hogy idõt kell adni mindenkinek, hogy beleássa magát a nyilvántartások dzsungelébe, hogy könyvelést tudjon vezetni, mert ezt meg kell tanulni és nagy létszámú, nagyrészt idõs emberrõl van szó ebben a kategóriában. A kormány annak idején meghirdette, hogy nem kívánja ezt az 1 milliós bevételre vonatkozó - nehogy valaki félreértse: bevételre vonatkozó - határt megtartani, és el kívánja törölni. A régi módszer szerint ez nem történt meg - viszont egy fillérrel sem emelkedett ez a határ. Megmondom õszintén, zseniális az ötlet, mert egy-két éven belül ez a nullával lesz egyenlõ, és azt lehet mondani, hogy mi nem tüntettük el, nem töröltük el ezt a lehetõséget, csak megette az infláció. Ez több százezer embert érint.
(15.10)
Ezt a határt azért 30 százalékos infláció mellett nem ártana emelni, ha meg akarják tartani, mert az lenne az õszinte, az lenne a tisztességes.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)