LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök asszony. Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttem szóló Bogárdi Zoltán képviselõ úr rokonszenves elkötelezettséggel szólt a magyar vidék, a magyar falu problémáiról. Én látszólag a magyar fõváros egy költségvetési gondjára szeretném fölhívni a figyelmet. Miért mondom, hogy látszólag? Mert úgy érzem - és errõl igyekszem meg is gyõzni önöket -, hogy a fõvárosnak ez a gondja, ennek a gondnak a megoldása országos ügy, az egész ország közérdeke. A Budapest Közlekedési Vállalat, rövidebb nevén a BKV költségvetési támogatását megõrizni akaró módosító javaslatok támogatására szeretném tudniillik önöket kérni.
Természetesen az sem volna szégyen, ha közülünk egy képviselõ saját választókörzete, saját városa érdekében kérne szót, hiszen azért alapszik részben a területi elven a magyar képviseleti rendszer, hogy ezek az érdekek is hangot kapjanak a tisztelt Házban. Ez sem volna tehát szégyen, én azonban úgy érzem, ebben az esetben többrõl van szó. Az meg még inkább nem volna szégyen, ha közülünk valaki minden ötödik magyar állampolgár - hiszen a budapesti lakosok az ország ötödét jelentik - valamilyen részérdekét kívánná képviselni. Ez sem volna tehát szégyen, de ebben az esetben is úgy érzem, hogy többrõl van szó.
Közérdeknek gondolom tudniillik egy ország fõvárosa tömegközlekedésének mûködõképességét, e mûködõképesség megõrzését még a nehéz körülmények között is. Közérdeknek tételezte fel ezt a feladatot az utóbbi évek minden, a Magyar Országgyûlés által elfogadott költségvetése.
Mi is a BKV költségvetési támogatásának elõtörténete? Ez a tétel akkor került be az ország költségvetésébe, amikor a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó hányada csökkent, és így a Magyar Országgyûlés belátta, a tömegközlekedés feladata az ottmaradó hányadból a fõvárosban nem megoldható. Úgy gondolom, ebben a meggyõzõdésben cselekedett a magyar kormány és a magyar Pénzügyminisztérium is, amikor garanciát vállalva a Budapesti Közlekedési Vállalat fejlesztését szolgáló nemzetközi hitelek fölvételére, nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy ezt a költségvetési támogatást a továbbiakban is állni tudja.
Most azonban - szemben a korábbi évekkel - az elõttünk álló költségvetési javaslatból kimaradt ez a sor, különbözõ pártállású képviselõk módosító javaslata e sor visszaállítására, a BKV költségvetési támogatásának megõrzésére tett tehát javaslatot.
Természetesen joggal mondható, hogy a stabilizációs program közepette a fõvárosnak és a fõvárosi tömegközlekedést igénybe vevõknek is feladata, hogy egy kicsit összehúzzák magukat, hogy a korábbiaknál szûkösebb forrásokból éljenek. Ez joggal mondható, és én nagyon támogatok is egy olyan típusú költségvetési támogatást a BKV számára, amelyben a Fõvárosi Önkormányzat garanciákat vállal a szükséges reformok elvégzésére. Ezt a bizonyos megszorítást azonban a fõváros tömegközlekedést igénybe vevõ lakói önként vagy nem önként, de már kénytelenek voltak elszenvedni. A ma délelõtt folyamán elhangzott egyik hozzászólásban - ha jól emlékszem, Pokorni Zoltán képviselõtársam hozzászólásában - még 35 forintos BKV-jegy szerepelt. Szeretném mindnyájunkat emlékeztetni arra, hogy a 35 forintnál már kényszerûségbõl följebb emelkedett a tömegközlekedést igénybe vevõk jegyének ára.
Szeretném arra is emlékeztetni mindnyájunkat, hogy máris megtörténtek a járatcsökkentések, a járatszûkítések, vagyis a megszorításoknak a fõvárosi tömegközlekedés, amennyire lehetett, már áldozatául esett. Van azonban ezeknek a megszorításoknak egy határa, ami alatt már nem lehet valódi tömegközlekedésnek nevezni, amit egy város utcáin látunk. Mégis miért gondolom, hogy ezzel a fõvárosi üggyel terhelnem kell önöket? Miért mondtam azt, hogy nemcsak budapesti ügyrõl, hanem valóban országos ügyrõl van szó?
Elõször is mindnyájan tudjuk - mégis emlékeztetném magunkat arra -, hogy egy fõváros közlekedési eszközein, buszain és villamosain messze nemcsak budapestiek, hanem vidékiek és külföldiek is utaznak. Csupán a tréfa vagy a lazább hangvétel kedvéért mondom, hogy mi, országgyûlési képviselõk, amikor a képviselõi igazolványunkkal szállunk fel a 2-es villamosra vagy a metróra, a Parlament felé tartva, mindnyájan a BKV vendégei vagyunk, az ország akármelyik szögletébõl jöttünk is ide. Olyat pedig már hallottam - és bocsánatos bûnnek is tartom -, ha valaki szorult helyzetében vendégségbe virágot nem visz, azt már azonban nehezebben tudom elképzelni, hogy elmenvén a vendégségbe, és ott az asztalon egy vázában virágcsokrot látva valaki, egy vendég, azt még el is veszi, el is viszi magával.
Mi most valami ilyenre készülünk, és erre nem ad elég megnyugtató magyarázatot a költségvetés nehéz helyzete. Módosító javaslataink tudniillik mindenütt megjegyezték és megjelölték ennek a javaslatnak a másik lábát, átcsoportosításra tettek tehát javaslatot, nyilván több-kevesebb sikerrel. Ennek köszönhetjük, hogy a javaslatok egy részét nemcsak az önkormányzati bizottság, hanem a költségvetési bizottság - amely erre pedig különös gonddal szokott ügyelni - hasonlóképpen támogatta.
Azon túlmenõen azonban, hogy a fõvárosi tömegközlekedést nem csak fõvárosiak használják, van még egy ennél is jelentõsebb érv arra nézve, hogy ez az ügy az egész ország ügye. Az ország fõvárosának közlekedése, közlekedési infrastruktúrájának megfelelõ fejlettsége tudniillik feltétele az ország gazdasága és az ország idegenforgalma megfelelõ fejlõdésének is. Ez pedig mindenkinek érdeke Magyarországon, lakjon akármilyen kis faluban, itt a fõvárosban vagy más városban.
Éppen e felismerés - az a felismerés tudniillik, hogy egy nagyváros tömegközlekedése országos ügy - vezet oda sok európai országban, hogy külön bevezettek például tömegközlekedési normatívákat, például nagyvárosi normatívákat, éppen ezen többletfeladatok elismerésére és költségvetési dotálására.
Ennek ellenére nem tartom jogtalannak azt az érvet, ami esetleg úgy szólalna meg, hogy más nagyvárosban is tartanak fenn önkormányzatok tömegközlekedést, és mi lesz az õ költségvetési támogatásukkal. Éppen ezért örültem nagyon, és külön köszönetet mondok Demeter Ervin MDF-es képviselõtársamnak, aki egy kapcsolódó módosító indítvánnyal ezt a csorbát is kiköszörülte. Õ tudniillik az eredetileg Budapestnek javasolt 2,3 milliárdos BKV-támogatást úgy javasolja módosítandónak, hogy azon utasszám vagy másfajta normák arányában osztozzanak mindazok a városok, ahol önkormányzati fenntartású tömegközlekedés mûködik.
Nemcsak azért köszönöm meg ezt a bizonyos kapcsolódó módosító indítványt, mert ésszerû, és talán egy lehetséges és jogos ellenérzést kiolt kedves képviselõtársaimban, hanem azért is, mert ez példája annak, hogy remélhetõleg el tudjuk kerülni azt a csapdát, amire utalás a délelõtti vitában is elhangzott, miszerint a pártálláshoz való tartozás határozza meg, hogy egy-egy módosító indítványról hogy vélekedünk. Azt hiszem, hogy az eredeti módosító indítvány, illetve a Demeter Ervin kapcsolódója által még egy kicsit javított változata példát nyújt arra, hogy egy kormányzati indítékú módosító javaslatot hogyan lehet okos ellenzéki ötlettel jobbá és mindnyájunk számára elfogadhatóvá tenni.
Épp ezért, kedves képviselõtársaim, arra kérem önöket - üljenek ennek a teremnek bármely részén -, hogy az ilyen módon közös akarattal kimunkált módosítójavaslat-csomagot szíveskedjenek majd szavazataikkal támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps.)