VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Hack Péter korábbi hozzászólását azzal kezdte, hogy a költségvetési törvény megalkotását egy olyan ajándékozáshoz hasonlította, mint amikor karácsony elõtt összeül a család és eldöntik, hogy a pénzébõl ki mire fog költeni, milyen ajándékra.
Azt hiszem, ez az analógia több szempontból sem szerencsés. Egyrészt azt hiszem, hogy ez a folyamat, amikor a kormány elkészíti törvényjavaslatát, majd az Országgyûlés megalkotja magát a törvényt, nem egy ajándékozási folyamat. Itt nem arról van szó, tisztelt Ház, hogy egy középkori földesúrhoz hasonlóan valamilyen kegyúri jogokat gyakorolunk akkor, amikor kijelöljük azt, hogy a következõ esztendõben a társadalom melyik csoportja, területe fog a közös kasszából, az államháztartásból különbözõ támogatással részesülni.
Azt hiszem, ennél sokkal többrõl, egészen másról van szó. Ebben a folyamatban választott képviselõin keresztül a társadalom azokról a szempontokról dönt, amelyekre a közös tehervállalás kapcsán a következõ esztendõben - valóban különbözõ célokra, elképzelésekre, intézményfinanszírozásra, oktatásra, szociális kiadásokra és így tovább - az államhoz beérkezõ bevételekbõl fog különbözõ jövedelmeket fordítani, kiadásként.
Azt hiszem, ez teljesen különbözik attól, amikor egy család egy ajándékozásról dönt. Itt nem ajándékozásról van szó, itt arról van szó, hogy a kormányzati felelõsségvállalással és az Országgyûlés felelõsségén keresztül döntünk arról, hogy a következõ évben a gazdaság, a társadalom milyen célok, milyen célcsoportok alapján kap ebbõl a kasszából különbözõ kiadásokra támogatást. Ez teljesen más, teljesen eltér attól, mint amirõl Hack Péter beszélt.
Ezért nem lehet elmosni, nem lehet összemosni a kormányzati felelõsséget az Országgyûlés felelõsségével. Hiszen míg egy család próbál valamilyen kompromisszumra jutni és közösen eldönteni azt, hogy a jövedelmükbõl mire fordítanak majd különbözõ összegeket, addig az Országgyûlésben elsõsorban a kormánypárti képviselõknek kell vállalniuk a felelõsséget azért, ami alapján egy költségvetési törvényjavaslatot meg fognak majd szavazni. Hiszen a kormány állítja össze a fõ összegeket, a kormány dönti el azt, hogy melyek lesznek azok a gazdasági célok, társadalmi célok, amelyekre különbözõ nagyságrendben ezek az összegek kiutalásra kerülnek. Ehhez mi, az ellenzék a véleményünket, a jó szándékunkat, a segítõkészségünket tudjuk hozzáadni, azt, hogy javaslatainkkal megpróbáljuk ezt a költségvetést a lehetõ legkevesebb kárral, legkevesebb kockázattal járó törvénnyé formálni.
Ezért úgy vélem, hogy a felelõsség összemosása egyáltalán nem szerencsés. Nem szerencsés akkor, amikor jó néhány hete megkezdve ezt a költségvetési vitát, ebben a szakaszban egy újabb kormányzati módosító csomag érkezett az asztalunkra, és nekünk, ellenzéki képviselõknek errõl a módosító csomagról akkor kell kifejteni a véleményünket, amikor már elkészítettük a saját javaslatainkat, megtettük az indítványainkat, próbáltunk a korábban beterjesztett számokhoz, összegekhez képest valamilyen alternatívát felmutatni, az Országgyûlés asztalára letenni.
Azt hiszem, ebben a helyzetben kell nekünk ahhoz a kormányzati módosító csomaghoz viszonyulni, amely idõközben hozzánk beérkezett. Nem hiszem, hogy ennek a kormányzati módosító csomagnak pusztán az lenne a célja, hogy a megkezdõdött érdekegyeztetõ tanácsi tárgyalásokra valamilyen javaslattal álljon elõ a kormány. Ez a módosító csomag ugyanis, amelyet két MSZP-s képviselõtársunk neve jegyez, többrõl szól, mint arról, hogy a közalkalmazotti bérekre jut-e valamilyen kompenzáció vagy sem.
Azt hiszem, a módosító csomag néhány szempontból helyes megoldásokra talált akkor, amikor azt a bérfeszültséget, ami az országban jelentkezett, valamilyen módon enyhíteni kívánja. Ez a kormányzati cél szerintünk helyes és támogatandó.
Más kérdés viszont az, hogy azok az elvonások, azok a forrásátcsoportosítások, amelyeknél a kormány ennek a bérfeszültségnek az enyhítését kívánja valaminek a rovására megoldani, azok vajon valóban jók-e, azokat lehet-e támogatni vagy sem.
Nos, tisztelt Ház, mi úgy véljük, hogy ezek a célok, azok az átcsoportosítások, amelyek ebben a módosító csomagban megtörténtek, bizony jó néhány olyan területen okoznak kárt, amelyekre a tartós gazdasági növekedés érdekében mindenképpen szükség lenne. Így nem tudjuk elfogadni azt, hogy a kormány olyan beruházásoktól von el forrásokat, amelyek ebben az általunk sokat kárhoztatott és bírált költségvetési törvényjavaslatban is helyes célokra kívántak kiadási tételeket biztosítani. Hiszen szerintünk akkor, amikor mindenképpen szüksége van az országnak az exportvolumen növelésére, amikor arra van szükségünk, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya miatt növeljük az ország exportképességét, növeljük azoknak a vállalkozásoknak, vállalkozóknak a számát, akik exportálni tudnak a magyar gazdaságból, akkor nem lehet helyes az az irány, hogy a kormány csökkenti az export garanciavállalásra szánt összegeket.
Ez szerintünk roppant kellemetlen és káros következményekkel jár. Az az egymilliárdos elvonás, amit a kormány ezen a területen eszközölt, koránt sincs arányban azzal a kárral, amelyet a garanciavállalás miatt a kormány okozni fog véleményünk szerint 1996-ban.
Jó lenne, ha a kormány felülvizsgálná ezt a módosítási elképzelését. Nem hisszük, hogy forrásátcsoportosításokra ez a legjobb megoldás. Mint ahogy nem hisszük azt sem, hogy például a Környezetvédelmi Minisztérium fejezetben a fejlesztési, vállalkozási célok, cél-elõirányzatok csökkentése lenne a megoldás, hiszen ezek is olyan célokat jelölnek meg, amelyek szerintünk hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gazdaság a tartós növekedés állapotába kerüljön.
Két nagy vesztes minisztériuma van ennek a kormányzati módosító csomagnak. Az egyik az IKM, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a másik pedig a Földmûvelésügyi Minisztérium. Mind a két minisztérium rosszul járt ezzel a módosító csomaggal. Az a három elvonás, ami az IKM-t érinti, szintén olyan gazdaságfejlesztési céloktól von el összegeket, amelyekre szükségünk volna. Itt az idegenforgalomról, a turisztikáról, a különbözõ vállalkozásfejlesztési céltámogatásokról van szó; és ezek az összegek nagyon fognak hiányozni 1996- ban.
Mint ahogy a Földmûvelésügyi Minisztériumtól elvont összegek sem a tárcának fájnak igazán, hiszen a tárcán keresztül érintik a mezõgazdaságnak azokat a területeit, azokat az intézményeit, amelyek a biztonságos és korrekt mûködés alapjait teremthetik meg. Így az a pénz, amit most a földhivatali intézmény korszerûsítésétõl, fönntartásától vonunk el, szerintünk a már lassan kialakuló regisztrációs rendszer, nyilvántartási rendszer kárára fog válni, mint ahogy a minisztérium alá bevont mezõgazdasági alapból elvont összeg is szintén azokat a termelõket sújtja, akik a mezõgazdaságból élnek, ott dolgoznak.
Minden fenntartásunk ellenére van néhány pozitív eleme ennek a módosító csomagnak, amelyekrõl érdemes szólni. A kormány ugyanis, bár a Fidesz módosító indítványait nem támogatta, ennek ellenére módosító csomagunkból néhány javaslat elvét átvette, azokat saját módosító csomagjába beépítve támogatja.
A Fidesz parlamenti frakciója egy 39,9 milliárdos módosító csomagot nyújtott be, tehát közel 40 milliárdos volt az az elképzelés, amelyet mi módosításként ezen a törvényjavaslaton változtatni szerettünk volna. Hadd jegyezzem meg azt is zárójelben, hogy ez a módosító csomag egyensúlyban volt, tehát mi csak olyan tételekre tettünk javaslatot, amelyeknek megvolt az ellentételezése. Ezért a mi módosító csomagunk a hiány nagyságát nem növelte volna. De ez - mondom - nem került támogatásra.
(15.30)
Hadd emeljek ki ebbõl a módosítócsomagból olyanokat, amelyeknek az elvét a kormány elfogadta, azokat a saját változatába beépítette. Az egyik az ominózus, háztartási tüzelõolajjal fûtõk kompenzációjának a kérdése. Ez év tavaszán került sor arra a módosításra, amelynek során azt a korábban sokat bírált és kárhoztatott rendszert - amely a hto-utalványok rendszerét jelentette - megszüntette a kormány. Ezt a Fidesz is támogatta, és támogatta valamennyi parlamenti párt. Az elképzelés helyes volt, hiszen a visszaélések, a magas adminisztrációs költségek, a feketegazdaság erre a területre való betörése szükségessé tette, hogy az utalványrendszert a kormány felülvizsgálja és megszüntesse. A baj azonban az volt, hogy tavasszal még senki nem gondolt igazán elõre fél évvel, hogy majd valamikor tél is lesz, és azok, akik akkor hto-val fûtöttek, vélhetõen fél év múlva is háztartási tüzelõolajjal kívánják a fûtésüket megoldani.
Az utalványrendszer megszûnésével egyidõben a tüzelõolaj ára elérte a gázolaj árát, ezért azok a visszaélések, amelyek korábban a tûzelõolaj motorolajként való felhasználására irányultak, megszûntek, viszont az árkülönbözetre semmiféle olyen elképzelés nem született, amely a kompenzációt valamilyen módon megoldotta volna. Ezért azok, akik '95 õszén, telén tüzelõolajjal fûtöttek, meglepetéssel tapasztalták, hogy a költségeik duplájára nõttek, sõt több mint kétszeresére nõttek, ennek ellenére az a kompenzációs rendszer, amelyet a kormány ígért, semmilyen módon nem mûködik, semmilyen módon nem került megvalósításra.
Volt egy kompenzációs elképzelés, való igaz, tisztelt Ház. Ez a kompenzációs rendszer azonban éppen amiatt volt rossz, mert egyrészt csak egy töredékét tudta kompenzálni annak a veszteségnek, amit a tüzelõolajjal fûtõk szenvedtek el az utalványrendszer megszüntetése miatt. Másrészt pedig azokat érte el paradox módon, akik nem is tüzelõolajjal fûtöttek. Ennek példájára hadd említsem néhány polgármesternek a hozzánk beérkezett levelét, akik a tüzelõolaj-anomáliára már korábban felhívták a kormány figyelmét. Egy Veszprém megyei példát hadd említsek. Pápa város polgármestere több más polgármesterrel együtt jelezte felénk, hogy milyen anomáliák származnak abból, ahogy a kormány ezt a kompenzációt meg kívánja oldani. Sajnos, az a helyzet állt elõ, hogy a kormány kompenzációs javaslata csökkenõ arányban kompenzálta azokat a városokat, településeket, ahol magasabb volt a kompenzálást kérõ lakosok száma.
Egy példát hadd említsek, tisztelt Ház. Veszprém városában 597 kérelmezõre közel 17 millió forint volt a kompenzáció, Ajkán 100 kérelmezõre 10 millió forint, Várpalotán 300 kérelmezõre 8,3 millió forint, Tapolcán 400 kérelmezõre 5,4 millió forint, Pápán 800 kérelmezõre volt közel 10 millió forintos kompenzáció. Vagyis, ha kiszámoljuk, hogy az egy fõre esõ kompenzáció milyen volt, akkor azt látjuk, hogy amíg Ajkán 100 kérelmezõre fejenként körülbelül 100 ezer forintnyi támogatás jutott, vagy mondjuk Veszprémben az 597 kérelmezõre 28 ezer fölötti támogatás jutott, addig Pápa városában 800 kérelmezõre 12 ezer forintos fejenkénti kompenzáció esett. Vagy egy másik példa: Tapolcán a 400 kérelmezõre 13 500 forintos kompenzáció. Nyilvánvaló, tisztelt Ház, hogy a kompenzációs rendszer, amit a kormány kidolgozott, rossz volt. Ez így nyilvánvalóan elõhozta azokat a problémákat, feszültségeket, amelyeket az önkormányzatok folyamatosan jeleztek a kormánynak, de amelyeket a kormány - addig, amíg az ellenzéki képviselõk itt a Házban napirend elõtti hozzászólásokban, azonnali kérdésekben, interpellációkban nem jeleztek - nem vette komolyan. Sajnos annál a törvényjavaslatnál is - amely az 1996-os év gazdálkodását szabályozná, amikor benyújtásra került - meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a tüzelõolajjal fûtõk kompenzációjára egyetlenegy fillért nem szán a kormány 1996-ban. Nyilvánvaló volt, hogy ez a helyzet nem tartható fönn, hiszen azok többsége, akik '95-ben tüzelõolajjal fûtenek, vélhetõen 1996-ban is azzal fognak fûteni. Bár ígéretes az a gázprogram, ami az országban jó néhány települést '95-ben is elért, és egyre több lesz azoknak a lakásoknak a száma, ahol gázzal fûtenek, ennek ellenére még ma is több mint 200 ezer család fût tüzelõolajjal. E családok többsége nem tudja azt a költséget most elõteremteni, amivel a fûtõolajjal való fûtés kiváltása gázra, szénre vagy másra megtörténhetne. Nem beszélve arról, hogy errõl a fûtési módról csak akkor érdemes áttérni egy másikra, ha az korszerûbb, olcsóbb, kényelmesebb és így tovább.
Így tehát, tisztelt Ház, a Fidesznek kellett benyújtani egy módosító javaslatot, hogy 1996-ban a tüzelõolajjal fûtõket a kormány kompenzálja. Meg is tettük ezt a javaslatunkat, mintegy 5,5 milliárd forint értékben kívántuk kompenzálni azokat, akik tüzelõolajjal fûtenek, és örömmel tapasztaltuk, hogy többhetes késéssel, de a kormány elfogadta ezt a javaslatunkat, és most a kormány beterjesztett egy 7 milliárdos kompenzációs javaslatot a tüzelõolajjal fûtõk számára. Helyes, tisztelt Ház, örülünk neki, hogy a kormány rugalmasan kezelte ezt a kérdést, és valóban sikerült átcsoportosítania különbözõ forrásokból erre a területre egy jelentõsebb összeget. A baj mindenesetre az, tisztelt Ház, hogy elolvasva ezt a javaslatot, újra csak azt tapasztaljuk, hogy a pénz, a kompenzáció felhasználása a mai napig és jövõre sem lesz biztosított. Ugyanis e javaslat alapján az önkormányzatok azokat is támogathatják, akik nem tüzelõolajjal fûtenek. Márpedig, tisztelt Ház, ha mi ezt a pénzt valóban arra szántuk, hogy az ezzel fûtõ családokat valamilyen módon segítsük és kompenzáljuk, akkor szerintünk ezt nem szociális segélyként kellene az önkormányzatoknak felhasználni, hanem valóban arra a célra kellene fordítani, amire szánjuk. Ezt a veszélyt sajnos ez a javaslat nem szûri ki, és nagy a valószínûsége annak, hogy jó néhány olyan önkormányzat, ahol az idén, 1995-ben is a felhasználás megkötése nélkül megkapott pénzt szociális segélyként költötték el, azt '96-ban is arra fogják elkölteni.
Tisztelt Ház! Számunkra mindenesetre örvendetes, hogy erre a kompenzációra legalább egy összeg el van különítve. Hogy a kompenzáció elve rossz, azon talán még majd lehet módosítani, a Fidesz azonban ezt a módosító indítványát visszavonja, és támogatni fogja a kormány ez irányú elképzelését.
A következõ módosító rész: a feketegazdaság elleni harccal, küzdelemmel kapcsolatban benyújtott módosító javaslatok. Néha olyan érzése van az embernek, mint korábban például az alkoholizmus elleni harc esetében, amely már-már szlogenné vált a magyar társadalomban. És sokan mondták azt is, a harc az alkoholizmus ellen folyik, de sok a sebesült és ezért olyan rossz ennek a harcnak az intenzitása, eredménye. Mi manapság azt tapasztaljuk a feketegazdaság elleni harcban is, mintha sok volna a sebesült és kevesebb az eredmény. A kormány felállított egy bizottságot a kormánytagokból, amely a feketegazdaság elleni harc koordinálásával van megbízva. Ennek a belügyminiszter úr lett a vezetõje, ez a testület közel fél éve mûködik, és igen-igen kevés eredményt tapasztaltunk még e bizottság mûködése kapcsán. A Fidesz a módosító csomagjában beadott egy olyan indítványt, amely azt irányozta elõ, hogy az állami bevételek behajtásával megbízott szervezetek - például az APEH vagy a VPOP - kapjon plusztámogatást annak érdekében, hogy az állam bevételei bõvüljenek és a feketegazdaság részarányát csökkenteni tudjuk.
Nos, tisztelt Ház, '95-öt megelõzõen, '94 decemberében a kormány nem támogatta, emlékszem rá, hogy akkor jó néhány kormánypárti képviselõ utasította vissza a Fidesz javaslatát, majd '95 tavaszán, hogy, hogy nem a pótköltségvetésben ezt az indítványt viszontláttuk, akkor már mint kormány- elõterjesztést. Az idén, '95 végén szintén megtettük ezt a javaslatunkat. A kormány ezeket a javaslatokat újra elutasította. Ugyanakkor most mit látunk a kormányzati módosító csomagban, ami most érkezett be? Hogy a kormány a feketegazdaság visszaszorításából közel 20 milliárd forintos bevételi többletet remél ahhoz képest, mint amit tervezett. És hogy reméli ezt? Úgy, tisztelt Ház, hogy ugyanakkor nem erõsíti meg azokat az intézményeket, amelyek ennek a pénznek a behajtásával vannak megbízva. Valahogy féllábas a javaslat, nem látjuk megalapozottságát annak, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel korábban 20 milliárddal kevesebbet tervezett a kormány, most, néhány héttel késõbb 20 milliárddal többet remél majd '96-ban beszedni.
Ugyanez a helyzet, némileg más módon a családi pótlékra tett javaslatunknál. A kormánycsomagban most a 85 milliárdos összeghez képest egy 4 milliárdos növekedés van. Ez már közel eléri azt a javaslatot, amelyet a Fidesz tett meg egy 5,3 milliárdos növelés érdekében. Mirõl van szó, tisztelt Ház? Különbözõ koncepciók, elképzelések vannak a családi pótlék rendszerének átalakításánál. A kormány azt a megoldást képviseli, hogy fel kell adni az alanyi jogosultság elvét, és a rászorultsági elvet kell bevezetni a családi pótlék rendszerében. Mi, az ellenzék pártjai ezt a javaslatot nem tartjuk megalapozottnak. Nem tartjuk megalapozottnak, mert amikor az aktív népesség száma csökken, akkor, amikor az aktív dolgozók aránya csökken a társadalomban, nem lehet cél egy kormány számára, nem lehet elfogadni olyan társadalompolitikai célt, amely nem segíti, nem kedvezményezi azokat, akik gyermeket és gyermeknevelést vállalnak. Véleményünk szerint ezért két út lehetséges: vagy fönntartani a mostani családipótlék-rendszert, vagy pedig, ha már a kormány mindenképpen azon töri a fejét, hogy ezt a rendszert módosítsa, mindenképpen szeretne ettõl valamilyen költségvetési megtakarítást remélni, akkor olyan módon kellene a rendszeren változtatni, hogy fönn kell tartani az alanyi jogosultságot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy erre az alkotmánybírósági döntés is részben utal. Másrészt pedig az alanyi jogosultságot valóban össze kell kötni valamilyen módon a jövedelmek nagyságával. Hiszen ne csukjuk be a szemünket, tisztelt Ház, valóban, a családi pótlék ilyen összege különbözõ mértékben segíti azokat, akik alacsonyabb, és más módon azokat, akik magasabb jövedelmi kategóriába esnek.
(15.40)
Ezért a Fidesz egy olyan javaslatot tett, amelyrõl Kövér László képviselõtársam majd bõvebben fog beszélni, hogy az alanyi jogosultságot tartsa fönn a kormány a családi pótlék rendszerében, de a családi pótlékot válassza szét egy alapösszegre és egy kiegészítõ összegre. Az alapösszeg lenne az az összeg, amelyet minden családnak, ahol gyermeket nevelnek, meg kell kapnia, és a kiegészítõ összeg lenne az a másik része ennek a családi pótléknak, amelyet az egy fõre esõ jövedelem nagyságával fordítottan arányosan, kisebb mértékben kapnának meg a családok. Ezzel szerintünk megmaradna a káposzta is, és a kecske is jóllakna: egy olyan rendszer felé lehetne elmozdítani a mostani családi pótlék rendszerét, amely valóban figyelembe veszi a családok közötti jövedelemkülönbségeket. Ez a rendszer egyébként nem ismeretlen Európában. Olaszországban egy tizenegy sávos jövedelmi kategóriában lévõ családipótlék-rendszer van, és valóban más-más módon támogatják azokat, akik különbözõ jövedelmi kategóriákba esnek bele.
Örülünk annak is, hogy a kormány elfogadta az államkötvények és a kincstárjegyek reklám- és nyomdaköltségének csökkentését. Úgy ítéltük meg, hogy ez a költség, amelyet a kormány '96-ra megjelölt, rendkívüli módon felültervezett: hogy ezekre a költségekre a kormány '96-ban 1,8 milliárdot fordítson, az véleményünk szerint túlzás. Túlzás akkor, amikor más területeken 10 és 100 millió forintos kiadásokat csökkent a kormány a megtakarítások érdekében. Úgy vélem, hogy a reklámpiac támogatását nem ebbõl a pénzbõl kell megoldani, és örvendetes, hogy a kormány a módosító csomagjában ezt csökkentette.
Van két olyan módosító indítványunk is, amelyet a kormány elõször nem támogatott, aztán támogatott, majd meggondolta magát és megint nem támogatta. Ez a két módosító indítványunk az Illyés Alapítvány 60 millió forintos támogatása és a külföldön élõ magyarok ellátását segítõ alapítvány mintegy 50 millió forinttal való támogatása. Németh Zsolt képviselõtársunk nyújtotta be ezt az indítványát, és a kormány sajnos a bizottsági üléseken nem támogatta ezt a javaslatot. Bár az összeg szerény és nincs arányban azzal, amit ez a cél megérdemelne támogatásként, úgy ítéltük meg, hogy nem kifejezetten célszerû, nem egészen érthetõ a kormány magatartása ebbõl a szempontból. Ezért örömmel fogadtuk azt, amikor két MSZP-s képviselõtársunk, beadva a kormány csomagját, támogatta ezt a két indítványunkat. Igaz, hogy a külföldön élõ magyarok ellátását segítõ alapítványt nem 50 millióval, csak 30 millió plusszal támogatta, de végül is azt hiszem, nem az összeg nagysága a fontos, hanem a szándék, a jó szándék, hiszen mind a két alapítvány olyan embereket segít, akik nem önszántukból kerültek határainkon túlra, akiknek a gyógykezelése vagy ellátása bizony sok esetben nem megoldott határainkon kívül.
Ezek után meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a bizottsági ülések második szakaszában a kormány elõterjesztõje a korábbi álláspontját visszavonta, és ezeket a szerény célokat nem támogatta. Indoklásul azt kaptuk, hogy ez a két összeg, a közel 100 millió forint már nem fér bele abba a 30 milliárdos módosító csomagba, amit a kormány benyújtott. Nos, tisztelt Ház, úgy vélem, ha már ez a szerény összeg nem fér bele ebbe a csomagba, ha már valóban ez a 100 millió forint hiányzik a költségvetés több mint 2000 milliárdos kiadási összegébõl, akkor célszerû lenne nem ezt a két területet sújtani - azaz nem ezt az egy területet sújtani, hiszen itt valóban határainkon túli honfitársainkról van szó -, hanem ezt a 100 millió forintot teríteni kellett volna különbözõ kiadási tételek között, és kisebb összegû csökkentést valóban ez a két terület is el tudott volna viselni. Úgy érzem, ez nincs arányban azokkal a számokkal, amelyeket a módosító indítványok vitája során tárgyaltunk. Emlékeztetek például egy módosító indítványra, amelyet a Fidesz és a Szabad Demokraták Szövetsége is benyújtott, amely a Miniszterelnöki Hivatal üdülõjének a kiadását csökkentette volna mintegy 230 millió forinttal. Ha ezt a 230 millió forintot - ami üdülõ támogatását van hivatott szolgálni - hasonlítjuk össze az Illyés Alapítvány és a külföldön élõ magyarok ellátását segítõ alapítvány 100 millió forintjával, azt hiszem, itt valami nagyon el van rontva.
Befejezésül, tisztelt Ház, két indítványunkról beszélnék. Ez a két indítvány a magánerõs lakásépítkezésekre és a sport területére vonatkozik. Kezdem a magánerõs lakásépítkezésekkel. Ez az összeg sajnos - az utóbbi nem másfél, hanem három évben -, reálértékét tekintve kis mértékben, de egyre inkább csökkent. Többször hallottuk azt az állítást, miszerint a magánerõs lakásépítkezések támogatásának csökkenése részben azért következik be, mert az emberek ezt egyre kisebb mértékben veszik igénybe. Azt hiszem, tisztelt Ház, hogy nem egészen errõl van szó. Emlékezzünk vissza, hogy az elmúlt másfél év során milyen módon változtak meg a lakásépítkezések támogatására szánt kormányzati összegek és a felhasználás céljai, keretei. Emlékezzünk rá, hogy Békesi László pénzügyminisztersége idején a kormány szinte egyetlenegy valóban komoly döntése a lakásépítkezések területén pont az volt, hogy a szociálpolitikai kedvezményeket megemelve, azokat kibõvítve lehetõvé tette a gyermekes vagy többgyermekes családok számára, hogy egy lakásépítkezési hullám induljon el az országban. Ennek meg is lett az eredménye, mert '94 õszétõl kezdõdõen a lakásépítkezésekben egy érezhetõ növekedés történt. Ez a kedvezõ tendencia sajnos '95 márciusa óta újra megfordulni látszik. Bár magasabb a lakásépítkezések száma, mint a megelõzõ esztendõben, mégis ez a tendencia csökkenést mutat újra, hiszen a szociálpolitikai kedvezmény olyan szûkítése történt idõközben - a márciusi, stabilizációsnak nevezett csomag révén -, amely ennek a kedvezménynek a felhasználását szûkítette. Azt hiszem, ez az eljárás, ez az elv nem elfogadható. Nemcsak azért nem elfogadható, tisztelt Ház, mert az alkotmányunk félig-meddig utal rá, hogy valóban az emberhez méltó körülményekbe beletartozik az is, hogy mindenki valamilyen lakásban vagy épületben lakjon. nemcsak amiatt fontos ez a cél, tisztelt Ház, mert egy alapvetõ komfortérzete a társadalomnak az, ha van reális esélye lakáshoz jutni, vagy ha van lehetõsége vagy joga valamilyen fedél alatt a fejét lehajtani.
(15.50)
Utalnék arra a közgazdász-társadalomban folyó vitára, amely közel öt-tíz éve folyik, és amely arra utal, hogy Nyugat-Európában, a fejlett társadalmakban két olyan kitörési pont van a gazdasági növekedést illetõen, amelyeket - összehasonlítva egymással a különbözõ fejlõdésben lévõ országokat - bizonyos mértékben minden ország mutat. Ez a két terület a gépkocsigyártás és a magánerõs lakásépítkezések területe.
Nem véletlen, tisztelt Ház, hogy ez a két terület az, amelyekre lehet valamilyen kitörési pontokat építeni a gazdaságban. Hiszen a gépkocsigyártás a maga beszállítói hálózatán, kereskedelmén, ellátórendszerén keresztül valóban a gazdaság széles részét tudja mobilizálni. De ugyanez a helyzet a lakásépítkezések kapcsán is, hiszen a lakásépítkezés nem pusztán azt jelenti, hogy X.Y. vagy egy vállalkozó építõanyagot vásárol és azt egy építkezésen felhasználja, hanem az szállítást, ipari fejlesztést, kereskedelmet stb. is jelent. Úgy hiszem, legalább a magánerõs lakásépítkezések támogatási reálértékének a megõrzése mindenképpen fontos cél lenne. Ezért a Fidesz egy olyan módosító indítványt nyújtott be, amely a magánerõs lakásépítkezéseket mintegy 4 milliárd forinttal támogatná. Szeretnénk többel is támogatni, de a mi módosító javaslatunkban ennyire volt mód.
Más a helyzet a sporttal, tisztelt Ház. A sport olyan terület, amelyrõl sokat beszélünk. E Házban is több alkalommal volt már példa különbözõ frakciókban ülõ képviselõk részérõl arra, hogy a sport ügye mellett kiálljanak, elmondják a véleményüket a sport kapcsán és azt támogatásukról biztosítsák. Úgy hiszem, az az 5 milliárd forintnyi összeg, amely ebben a költségvetésben sportcélokra van elkülönítve, nem teszi lehetõvé azt, hogy a sport kapcsán valamilyen kitörési pontról, fenntartásról, perspektíváról beszéljünk, ez az összeg ugyanis nem elég arra, hogy azok az egyesületek, kisegyesületek, amelyek utánpótlás-neveléssel, diáksporttal, létesítményfenntartással, rendezvények szervezésével foglalkoznak, 1996-ban is életképesek maradjanak. Ugyanis az az 5,2 milliárd forint, amelyet a kormány sportcélokra kíván fordítani, nem pusztán sportfeladatok finanszírozását szolgálja. Ennek az összegnek egy jó része intézményfenntartásra megy, másik része az OTSH berkein belül kerül felhasználásra: dologi kiadásokra, bérekre, tb-járulékokra kerül kifizetésre.
Úgy ítéltük meg, ha a sport céljaira valamilyen többletpénzt kívánunk fordítani, akkor azt nem intézmény vagy valamilyen apparátus fenntartására kell költeni, hanem azt azoknak az egyesületeknek kell odaadni, amelyek valóban ténylegesen az ország számtalan településén ilyen munkával foglalkoznak. Ezért a Fidesz által beadott, mintegy másfél milliárdos módosító csomag olyan módon kerülne felhasználásra, amely valóban célokat, rendezvényeket támogatna, és nem valamilyen álelosztási rendszeren keresztül valamilyen álfeladat vagy álapparátus fenntartására kerülne felhasználásra.
Mintegy két évvel ezelõtt már volt egy nagy gesztusa az akkori kormánynak, amikor ezeket a kis egyesületeket igyekezett kedvezõbb helyzetbe hozni. Akkor egy olyan rendezésre került sor - amit nevezhetünk a sportegyesületek konszolidációjának -, amely ha rövid távon is, de életesélyt adott a különbözõ kis egyesületeknek. Azonban a két év bebizonyította, hogy megfelelõ gazdasági és társadalmi környezet nélkül ezek az egyesületek nem tudnak tartósan fennmaradni. Tehát mindenképpen szükség van sporttörvényre, amely kimondja azt, hogy melyek azok az alapfunkciók, feladatok, amelyeket állami csatornákon keresztül finanszírozni kell. De addig is szükség van arra, hogy segítsük azokat az egyesületeket, amelyekben tényleges munka folyik. Mindannyian tudjuk, hogy a pénzek optimális felhasználása általában annál inkább biztosított, minél kisebb szervezetek használják fel azokat.
Tehát úgy ítélem meg, hogy a mi javaslatunk, ez a másfél milliárdos csomag kedvezõ célokra kerül majd felhasználásra, ezért kérem majd, hogy a Deutsch Tamás és Orbán Viktor nevével beadott módosító csomagunkat - amely a sport céljaira kívánja a másfél milliárdot fordítani - támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)