JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én nagyon összhangban gondolkodom Varga képviselõtársammal, sõt szeretném az õ hasonlatát még élezni is, mármint az elején elhangzott szóképét, amelyben azt mondta, hogy legfeljebb abban hasonlítható az ajándékozáshoz ez az eljárás, hogy véges a keret, de a tartalma egész más, hiszen más pénzének az osztásáról van szó. De éppen azért, mert az adófizetõk pénzének az osztásáról van szó, a mi dolgunk az, hogy minél kevesebbet osszunk, mert egyébként az adófizetõkkel szúrunk ki.
Ebbõl jön az az óriási dilemma - ami ott van küszködésként a Fidesz ajánlati csomagja mögött is, hogy ebbõl hogy lehet kikerülni -, hogy ha nagyon sok olyan szolgáltatás van, amit az államháztartás tart fenn - egészségügy, oktatás, rendõrség és így tovább, minden ilyesmi -, és nagyon sok ember él abból, amit az adófizetõ befizet, akkor az õ érthetõ egzisztenciális, minõségi igényeik, hogy jobb munkát akarnak végezni, azt jelentik, hogy fenyegetik a szabadpolitikák pénzeit. Például azoknak a szabadpolitikáknak a pénzeit, amit ön is kifogásolt, hogy most megtámadtak: az iparpolitika pénzeit, az agrárpolitika pénzeit, de fenyegetnek olyan egyszerû dolgot is, mint a millecentenáriumi rendezvények megrendezésének a pénze, mert a támogatási pénzek átmentek az egyháztámogatásra.
A másik oldalon pedig abból, hogy a közalkalmazotti szféra jogos igényeit jobban elfogadja az állam, az következik, hogy kevesebb szabad pénze marad a jövõ számára, mert a jelen gondja ennyire rajta van.
Ugyanilyen furcsa ellentmondás van az elõbb említett lakáskamatok ügye és a ma épülõ lakások támogatásának ügye között. A múlt kötelezettsége leköti a mai adófizetõt - az ott lévõ kamattámogatás -, ezért kevesebbet tud a jövõre fizetni.
(16.00)
Ez a gyürkõzés érzõdik az egész csomagból és a csomag korrigálásából. Igaza van abban, amit kifogásolt: amelyeket módosítani kellene, azokat módosítani kellene, és igaza van abban is, hogy ahonnan végül a forrásokat vette a kormány, az csak részben fogadható el könnyû szívvel, részben nem.
Két megjegyzést a forrásokkal kapcsolatban. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Pardon, elõször életemben kiléptem az idõbõl.