DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt elkötelezett Képviselõtársaim! Hiszen nagyon elkötelezettnek kell lenni, hogy valaki a költségvetési vita sokadik órájában, esetleg éjszakába nyúló bizottsági ülés után is itt a költségvetésrõl próbálja meggyõzni egymást.
Az 1996. évi költségvetés részletes vitájában az önkormányzatok mûködését és gazdálkodását érintõ két kérdéscsoportra szeretném tisztelettel felhívni a figyelmüket:
Az egyik ilyen a tûzoltóság és az önkormányzati tûzoltóság, annak egy fontos szelete: a beígért bérfejlesztés, valamint a területkiegyenlítõ rendszer, illetve az abban bekövetkezõ változás és az ehhez beadott módosító javaslataim.
A tûzoltóság és az önkormányzati tûzoltóság is 15 százalékos bérfejlesztésre kapott ígéretet, ami eleve jóval alacsonyabb a kívánatosnál. A valóság sajnos ennél is rosszabb, hiszen ha megvizsgáljuk a számokat a beterjesztett költségvetési javaslatban, ezeket a bérfejlesztéseket, bárhogy számolunk, nem találjuk meg.
A fõváros adataival szeretném példaként bemutatni, hogy hogyan hiányzik ez az összeg. A fõváros adatai a következõk:
A Fõvárosi Tûzoltó-parancsnokság 1996. évi mûködéséhez nyújtott állami támogatás mértéke 1 495 963 000 forint, amely magában foglalja állítólag az állomány 15 százalékos bérfejlesztését és annak vonzatait.
A tárgyévi állami támogatás mértéke a Fõvárosi Tûzoltó-parancsnokságnál 1 443 959 000 forint, amelyhez képest a növekmény hozzávetõlegesen 52 millió forint, amely a 15 százalékos bérfejlesztés és vonzataihoz szükséges 150 millió forintnak nem egész egyharmad részét sem teszi ki.
A beígért összeget tovább keresve vessünk egy pillantást a Belügyminisztérium fejezetére. A Belügyminisztérium Tûz- és Polgárvédelmi Parancsnokság gazdasági igazgatóságát tartalmazó részénél a következõket látjuk. 17.6. alcímen az önkormányzati tûzoltóságok költségvetési támogatása 1996. évre 7 milliárd 88 millió forint. A Tûz- és Polgári Védelem Országos Parancsnokság javaslatában szereplõ adatok alapján az önkormányzati tûzoltóságok 1995. évi támogatásának összege 6 milliárd 989 millió forint.
Ugyanezen anyag '96. évre mindösszesen 6 milliárd 283 millió forint állami támogatást javasol.
A Tûz- és Polgári Védelmi Parancsnokság javaslata bérfejlesztést nem tartalmaz. A javaslat szöveges része szerint ezt az összeget kell növelni a bérfejlesztéssel, 15 százalékkal és járulékaival, amelynek mértéke az önkormányzati tûzoltóságok tekintetében összesen 805 millió forint.
A kormányzati javaslatot összehasonlítva az Országos Parancsnokság 1995. évi adataival megállapíthatjuk, hogy az önkormányzati tûzoltóságok esetében az 1996. évi elõirányzat-növekmény 99 millió forint, amely nem nyújt fedezetet a tervezett és ígért bérfejlesztéshez. Az ehhez szükséges összeg, amelyik hiányként jelentkezik, 706 millió forint.
A kormányjavaslat adatai alapján az állami és az önkormányzati tüzoltóságok 1995. évi mûködéséhez 8 milliárd 886 millió forint költségvetési támogatás áll rendelkezésre, amely már becsült értékben nem tartalmazza a polgári védelmi fõigazgatóság elõirányzatát.
Ugyanez az anyag az állami és önkormányzati tûzoltóságok 1996. évi támogatását 10 milliárd 79 millió forintban határozza meg.
A két összeg közti különbség, amely 1 milliárd 194 millió forint, amelybõl az önkormányzati tûzoltóságra jutó növekmény 99 millió forint, nem fedezi a 15 százalékos bérfejlesztést és járulékainak még a 20 százalékát sem.
(16.10)
Talán túl nehéz volt követni ezt a bonyolult számsort, azonban ha ezt végigkövetjük, egyszerû rájönni az igazságra: a beígért bérfejlesztés nem található sehol. Ez tehát a számsor egyszerû következtetése.
Természetesen lenne megoldás. Amennyiben a bérfejlesztést ezen irányszámok alapján kellene végrehajtani, az csak a dologi kiadások mintegy 50 százalékos csökkentése árán lenne megvalósítható - de kinek lehet ez az érdeke? A dologi automatizmusok több évre visszamenõ elmaradása miatt a tûzoltási és a mentési tevékenységet végzõ önkormányzati tûzoltóságok már ez évben is mûködõképességük határán teljesítik feladataikat. A dologi kiadásaik további csökkentésével már 1996 elsõ negyedévében olyan mértékû gondjaik jelentkeznek, amelyek szükségszerûen mûködésképtelenséghez és ezáltal az ország tûzvédelmének veszélybe kerüléséhez vezetnek.
A javaslat az állami tûzoltóság mûködéséhez 1 milliárd 95 millió forint elõirányzat-növekményt biztosít, ezzel az állami támogatás mértéke mindössze 2 milliárd 99,1 millió forint, amely a tûzoltást és a kárelhárítást végzõ önkormányzatokra jutó támogatásnak 42,2 százalékát teszi ki. Ez az arány még akkor is figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy beruházások, valamint a mûködési területen kívülre történõ kivonulások költségei is ebben az összegben szerepelnek. Az ilyen feltételek között a most kialakult, illetve a törvénytervezetben gyakorlatilag rögzített irányítási és finanszírozási rendszer rövid idõ alatt bebizonyítaná a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok mûködésképtelenségét és ezáltal a centrális irányításra való visszalépés szükségszerûségét. Lehet-e ez a kormány célja? Lehet-e az a cél, hogy a beígért bérfejlesztést - abszolút bonyolult számsorok mögé rejtve - mégsem adják meg? Lehet-e az a cél, hogy ismét tüntetésre, ne adj' isten, sztrájkra kényszerítse a kormányzati rövidlátás a tûzoltókat? Mert ha a dolgok ilyen irányba haladnak tovább, akkor az ország egészének - így a tûzoltóknak - sem lesz más eszközük érdekeik érvényesítésére. Ezekkel a módszerekkel nem lehet újra társadalmi békét és nyugalmat teremteni az országban, sokáig nem lehet álpárbeszédekkel, álígéretekkel becsapni az embereket.
Azt hiszem, itt a legjobb alkalom, a költségvetés vitájakor, azonban félek attól, hogy miként tavaly, most sem hallgatják meg az ellenzék érveit, azokat akadékoskodásnak minõsítve söprik le az asztalról, hogy néhány hónap múlva mégis igazolja azokat az élet - mint történt ez a tavalyi évben is.
Kérem a kormányzatot, hogy csakúgy, mint ebben a konkrét esetben, általánosságban is figyeljen oda a jobbító szándékú javaslatokra, és ne tüzeljen csípõbõl mindarra, ami nem egyezik meg az õ fiskális elveivel. Az ellenzéki oldalon ülõ felelõs politikusoknak is az a célja, hogy az ország végre megnyugodjon, a helyzet újra stabilizálódjon, és a társadalom nyomasztó helyzete javuljon. A kormány minden erre irányuló javaslatában mi partnerek voltunk és leszünk. Látunk megoldást, amire a fejezet végösszegének kialakítása után lehetõség lesz visszatérni.
Ennek megfelelõen én egy technikai módosító javaslatot adtam be az önkormányzati tûzoltósági rész - úgymond - elmaradására, hogy a kormányzatnak lehetõsége legyen a kérdés megvizsgálására, és egy kapcsolódó módosító javaslattal a részletes vita következõ szakaszában való rendezésére.
A másik módosító javaslatom a területkiegyenlítõ rendszer mûködéséhez kapcsolódik. Magyarországon kialakult a személyi jövedelemadó jelentõs részének újraelosztását képezõ rendszer után egy 30 százalékos helyben maradó személyijövedelemadó-rendszer és a nagyobbik részbõl egy területi kiegyenlítést célzó mechanizmus. Ez a települési politika, ha úgy tetszik, az Antall-Boross-kormány településpolitikája a különbségek kiegyenlítésének fõ eszközeként a cél- és címzett támogatási rendszert alkalmazta, ugyanakkor mûködtetett egy rászorultsági mechanizmust az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok számára. Ennek a modellnek az alapvetõ célja az volt, hogy az önkormányzati alapfeladatokat lehetõség szerint azonos szintre hozza, helyben ösztönözzön megoldásra olyan formában, hogy a központi költségvetés a helyben meglévõ anyagi forrásokhoz és cselekvési szándékhoz nyújt rásegítést, mintegy ösztönözve ezzel a helybeli erõket. Tapasztalataink szerint ennek a településpolitikának a leépítését a szabaddemokrata- szocialista kormány megkezdte. A cél- és címzett támogatások összegének megindult az elsorvasztása: az elõzõ évi mintegy 2 százalékos növekedést, ez évben már egyetlen százalékos növekedés jellemzi - zárójelben meg kívánom jegyezni: a 30 százalékos infláció mellett.
De a szabaddemokrata-szocialista kormány már a cél- és címzett támogatási törvény módosításakor is megnehezítette az önkormányzatok helyzetét, mert szûkítette a célok körét, és csökkentette a támogatások mértékét. Megszûnt az alanyi jog intézménye is, ami egy fontos garanciális elemként mûködött, és a hosszú távú tervezés, a biztos, stabil jövõ eszközeként szolgált. Az 1996. évi költségvetésbõl a kormányzat kivette a cél- és címzett támogatási rendszernek azt a részét, amelyik az egyik legalapvetõbb önkormányzati feladathoz kapcsolódik: az ivóvízminõség-javítással kapcsolatos fejlesztési összegeket, ezáltal az erre beadott pályázatok - tekintve, hogy a költségvetésben nem szerepel - érvényüket vesztik. Ezzel a nézetünkkel nem vagyunk egyedül. Az Állami Számvevõszék is - amely véleményezte a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetését - állásfoglalásában a II. kötet 50. oldalán kifogásolja és megemlíti, hogy az ivóvízminõség-javítással kapcsolatos fejlesztés kimaradt a támogatandó célok körébõl annak ellenére, hogy erre törvényi kötelezettség áll fenn.
De megszüntetni szándékozott a kormányzat elõterjesztése az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatását is - bár, mint tapasztalom, képviselõtársaim ebben segítségére vannak azoknak az erõknek, akik ezt helytelenítik. Ezért erre nem is kívánok különösebb idõt fordítani, hisz érzem és látom azt a szándékot mind kormányzati, mind ellenzéki oldalról, ami azt célozza, hogy megmaradjon az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben levõ önkormányzatok támogatása. Ezt kellõ garanciának látom arra, hogy a költségvetés végszavazásakor a parlament - a kormány eredeti elõterjesztésétõl eltérõen - mégis megtartsa ezt a rendszert.
Mit ad - vetõdik fel a kérdés - az említett településpolitika helyett a kormányzat? Létrehoz egy területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatást 5 milliárd forintos összeggel, amelynek pontos célja, a felhasználás módja és rendje egyelõre ismeretlen. Nem ismerjük, hogy milyen saját erõkkel, milyen saját kezdeményezõkészséggel és képességekkel kell rendelkezni az igénybevevõknek, mik azok az ebbõl adódó garanciális elemek, amelyek ennek az összegnek a felhasználását megfelelõen biztosítják. Az Állami Számvevõszék elõbb hivatkozott jelentése is megemlíti, hogy a költségvetésben szerepelõ 5 milliárd forintos összegnek és szabályozásnak az a hiányossága, hogy a területi fejlesztési célú támogatás pályázati feltételeit a törvényjavaslat nem rögzíti.
(16.20)
Ezt tartalmazza az Állami Számvevõszék jelentése és - megítélésem szerint - teljesen jogos kifogása, hiszen ebben a helyzetben nem lehet számon tartani, hogy ki, milyen szempontok alapján kapja meg ezeket az összegeket. De nem mûködik, és nem került létrehozásra még az a területfejlesztési tanács sem, amely hivatott lesz ezeknek az összegeknek az elosztására. Ezért e sok bizonytalansági tényezõ láttán a magam részérõl ezt az újnak szánt modellt nem látom mûködtethetõnek 1996-ban.
Úgy ítélem meg, hogy ennek a rendszernek a mûködtetését több képviselõ hasonlóképpen látja, mert létezik mind olyan kormánypárti képviselõkbõl - szocialista és szabaddemokrata képviselõkbõl egyaránt - verbuválódott csapat, amely módosító javaslatot készített, mind pedig ellenzéki oldalon, szinte a teljes ellenzéki oldalt átfogó csoport, amelynek javaslata ennek a felhasználási módnak a kiiktatását és ennek az összegnek a más módú felhasználását javasolja. Ezért én reménykedem abban, hogy ez a szándék, amely ezekben a módosító javaslatokban megfogalmazódott, lehetõséget teremt arra, és azt mutatja, hogy képviselõtársaim errõl a kérdésrõl érdemben kívánnak gondolkodni, és keresik azt a módot, hogy amíg nem áll fel ez a rendszer - és 1996-ban szinte garantáltan nem áll fel - más megoldással kerüljön elosztásra ez az összeg.
Ehhez az elosztási módhoz készítettem egy javaslatot - kapcsolódó módosító javaslatot adtam le az imént -, amelynek az a lényege, hogy elveiben és gyakorlatában megõrzi azt a települési politikát, amelyik a cél- és címzett támogatási rendszeren keresztül próbálja a területi különbségeket kiegyenlíteni. Ennek a javaslatnak van egy olyan eleme, amelyik az Állami Számvevõszék által és általunk is kifogásolt hiányosságát igyekszik pótolni a költségvetésnek, és a címzett és céltámogatási rendszer elemeinek a sorrendjébe beemeli, illetve visszateszi - hisz az ez évi költségvetésben szerepel - a községek egészséges ivóvízellátásának megvalósítását, így az ivóvízbázis fejlesztését, az ivóvízhálózat építését és az ivóvízkezelési eljárásokat.
Ezzel a javaslattal az a szándékunk, hogy azon a kevés településen - bár ezt mindig relatív megítélni: az Állami Számvevõszék 158 ilyen települést sorolt fel - ezek az ivóvízminõség javításához kapcsolódó fejlesztések minél elõbb legyenek meg, ezért javaslatomban ezt második helyre tettem a fejlesztési sorrendben.
Úgy látom, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatokat illetõen számíthatok képviselõtársaim támogatására, ebben közös vélemény alakult ki, s ezért tisztelettel azt kérném, hogy a másik fontos, a területi kiegyenlítést célzó elemet: a cél- és címzett támogatási rendszer mûködtetését támogassák. Támogassák az ez irányú javaslataimat, mert ezek fejlesztési célú pénzek, tehát sokkal egészségesebb és szerencsésebb, ha a fejlesztési szférában maradnak, mint hogyha így látszólag felszabaduló összeget a mûködési nehézségek miatt esetlegesen a csatározásokban mûködési feladatokra vonjanak el.
Végezetül engedjék meg, hogy hozzászólásomat az elõbbi kétperceshez kapcsolódva fejezzem be, az ominózus háztartási tüzelõolaj kérdéskörérõl szólva. Amennyiben a parlament többségének - hisz a kormányzatnak nem ez volt a szándéka, bár már talán támogatja - az a véleménye, hogy az önkormányzatokon keresztül egy hétmilliárdos keret alkalmazásával kell megoldani a kompenzációt, és ez a háztartási tüzelõolajjal fûtõk kompenzációját szolgálja, akkor ehhez megfelelõ garanciális elemeket kell tenni. Ha az a szándék, hogy kapjanak 7 milliárd forintot az önkormányzatok felhasználási kötöttség nélkül, én a magam részérõl azt is tudom támogatni, de akkor ennek nem ez az eszköze. Nem lehet azt a látszatot kelteni, hogy megoldom ezzel a 7 milliárddal a háztartási tüzelõolajjal fûtõk kompenzálását, ugyanakkor nem teszem mellé azt a felhasználási kötöttséget, amit a költségvetési törvény ennek megfelelõ fejezete tartalmaz.
Megítélésem szerint nem egy bûnös és elítélendõ dolog, ha a központi költségvetésbõl felhasználási kötöttséggel kapnak az önkormányzatok pénzeket, különösen akkor, ha ez feladathoz kapcsolódik, és különösen akkor, ha a kormányzatnak érdeke és kötelessége ennek a problémakörnek, a háztartási tüzelõolajjal fûtõk problémájának a rendezése. Ezért a javaslatnak azt az elemét nem támogatom a magam részérõl - és úgy értettem, Varga Mihály képviselõtársam is ezt a részét vitatja -, amelyik a felhasználási kötöttséget próbálja megszüntetni. Ezért tisztelettel azt kérem mindenkitõl, hogy támogassa a 7 milliárdot, de tegye mellé azt a garanciális elemet, hogy ez erre a célra kerül felhasználásra - mert ha nem, akkor nem értük el a kitûzött célt.
Köszönöm a figyelmüket.