SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Fidesz- Magyar Polgári Párt több módosító indítványt adott be a költségvetés népjóléti fejezetéhez, ezekrõl szeretnék önöknek egypár szót szólni és a figyelmükbe ajánlani. Emellett rendkívül örülök, hogy pénzügyminiszter úr megérkezett, hiszen a napokban olvashattam egy újságban a miniszterelnök úr nyilatkozatában, hogy rendkívüli szociális érzékenységgel rendelkezik, ezért nagyon sajnálná, ha elhagyná a kormányt. Én most erre a bizonyos rendkívüli szociális érzékenységre szeretnék apellálni, ha már a szakmai érveinket sokszor nem fogadja meg.
Több módosító indítványt adtunk be - ahogy ezt már mondtam. Az egyik a sorban az a bizonyos bölcsõdei normatíva, amit a Fidesz minden évben a költségvetéshez és a pótköltségvetéshez is be szokott adni. Másfél évvel ezelõtt egyszer már majdnem elfogadta a bölcsõdei normatívát a tisztelt Ház, az akkori, tehát az elõzõ parlament kormánypárti képviselõi támogatták, de az akkor még ellenzékben lévõ MSZP-s képviselõk java része nem szavazta meg, ezért pár szavazaton múlott és nem csúszott át a bölcsõdei normatíva támogatása.
Azóta is minden költségvetés készítésénél vita, hogy vajon szükség van-e a bölcsõdékre, és ha szükség van, akkor milyen módon óvjuk meg ezt a hálózatot. A szociális és egészségügyi bizottság ülésén többször elhangzik az is, hogy ez a bizonyos bölcsõdei hálózat - ami sajnos, olvad, tehát hónapról hónapra, évrõl évre kevesebb bölcsõde van - érték Magyarországon. Amikor külföldrõl, méghozzá Nyugat-Európából jönnek hozzánk szociálpolitikusok, akkor mindig igen elismerõen nyilatkoznak - lehet, hogy most már múlt idõben kell ezt mondanom: nyilatkoztak - a magyarországi bölcsõdei hálózatról.
Ezen kívül az elmúlt egy-másfél évben igen drasztikus változások következtek be Magyarországon a gazdasági és társadalmi életben. Mire gondolok itt? Elõször is drasztikusan csökkent az életszínvonal. Azt már régóta tudjuk, hogy a gyermek, a gyermekek a szegénység oki tényezõjévé váltak. Tehát tudjuk, hogy sokkal nagyobb esélye van annak a családnak az elszegényedésre, amelyben gyerekek jönnek a világra, és minél több gyermek van a családban, annál nagyobb a valószínûsége annak, hogy a család elszegényedik és esetleg a létminimum határára csúszik.
Azután ne felejtsük el, hogy tavaly év végén, az adótörvények tárgyalásánál a gyermekek után járó adókedvezményt megszüntette a parlament. Mi ezt akkor is elleneztük, hevesen tiltakoztunk, azt mondtuk, hogy ez egy nagyon rossz döntés. Lehet, hogy rövid távon a költségvetésnek pár milliárd forint megtakarítást jelent, azonban hosszabb távon, akár egy-két év távlatában is azokat a bizonyos hatásokat fogja generálni, amelyekrõl Kövér László képviselõtársaim is beszélt az elõbb.
Tehát egy nagyon rossz dolognak tartjuk, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény megszûnt, és ha már megszûnt, akkor párhuzamosan azok a rendszerek, amelyek preferálni, elismerni tudják a gyermekvállalást, miért nem kerülnek megerõsítésre, sõt: miért kerülnek ezek még leépítésre?
Mindezeknek a körülményeknek a hatására, melyeket az elõbb felsoroltam, sajnos, egyre több azoknak az anyukáknak a száma, akik kénytelenek a gyermeket bölcsõdébe adni. Nem azért adják bölcsõdébe, mert éppen jobb dolguk is lehetne vagy kényelmesebben tudnak emiatt élni, hanem egyszerûen el kell menniük dolgozni, munkát kell vállalniuk minél elõbb, mert egy keresetbõl, az édesapa keresetébõl nem tudnak megélni, és most már egyre kevésbé számíthatnak a nagyszülõk támogatására is. Azt minden család tudja: idáig általában jellemzõ volt az, hogy a nagypapa vagy a nagymama beszállt a családi költségvetésbe, akár úgy, hogy az unokát napközben ebéddel ellátta, akár úgy, hogy néha bevásárolt az unoka részére - most már ez a forrás is megszûnt. Tehát egyre több olyan anyuka van, aki bölcsõdébe szeretné adni a kis csemetét, elmegy a bölcsõdébe, és mivel találkozik?
Az egyik az, hogy már nincs bölcsõde, nem találja a helyén. A jobbik esetben talál egy olyan intézményt, az óvodát, ahol létrehoznak egy úgynevezett óvodai minicsoportot, amely ellen viszont erõteljes szakmai kifogások vannak. Tehát ez a bizonyos óvodai minicsoport nem pótolja a bölcsõdét. Ez az egyik variáció, amivel találkozik.
A másik, hogy hozzájárulást kell fizetnie. Tehát azt mondják neki, hogyha bölcsõdébe akarja adni a gyereket, akkor sajnos, az önkormányzat által alapított, mûködtetett bölcsõdébe bizony havonta kemény ezer forintokat kell fizetni. Annak az anyukának, aki pontosan azért adja be a gyermekét a bölcsõdébe, mert el kell mennie dolgozni, és fizetést kell hazahoznia a családi költségvetésbe, igazából nem megoldás, ha viszont kemény ezer forintokat kell fizetni a bölcsõdei ellátásért.
Az önkormányzatok részérõl pedig az tapasztalható, hogy mivel nincs bölcsõdei normatíva, ezért õk erre való hivatkozással zárják be a bölcsõdéket vagy vezetik be ezt az elõbb említett hozzájárulási díjat. Megjegyzem, hogy az õ szempontjuk is érthetõ, az õ érveik is érthetõek, hiszen az önkormányzatok költségvetése is szûkül, õk is megszorító intézkedésekre vannak rákényszerítve. Sajnos, mondhatják azt, hogy "tisztelt szülõ, mivel én az állami költségvetésbõl nem kapok normatívát, azaz nem kapok finanszírozást ennek a bölcsõdének a fenntartására, ezért vagy bezárom, vagy pedig valamilyen úton-módon szíveskedjék fizetni a szülõ ezért."
Talán némi megoldást jelenthet, valamennyire enyhíthet ezeken a problémákon az a bizonyos alap, amire pályázni lehet. Tehát van ebben a vastag költségvetési módosítóindítvány-csomagban olyan javaslat is, amely azt mondja, hogy a költségvetésben létrehoznak egy alapot és erre lehessen pályázni, de véleményem szerint sokkal egyszerûbb, sokkal áttekinthetõbb, sokkal korrektebb megoldás az, ha normatívával próbáljuk ezt a bizonyos bölcsõdei hálózatot megóvni.
Egyrészrõl financiális szempontja van tehát ennek a bizonyos normatívának, másrészrõl viszont morálisan is elismeri azt, hogy bölcsõdére márpedig szükség van. Röviden ezekkel az érvekkel szerettem volna képviselõtársaim figyelmébe ajánlani ezt a bizonyos módosító indítványunkat.
Szeretném még felhívni a tisztelt képviselõtársaim figyelmét arra a módosító javaslatra, amely 100 millió forint összeget kíván adni a védõnõi szolgálat részére. A szociális és egészségügyi bizottság többsége támogatta ezt a javaslatot, elismerve azt, hogy szükség van a védõnõi hálózat fejlesztésére, szinten tartására. Az is elhangzott, hogy természetesen ez az összeg nagyon kevés, de mintegy gesztusként értékelhetõ, tehát ez a javaslat támogatást kapott a szociális és egészségügyi bizottságban. Én számítok az önök érzékenységére és támogató szavazataira is.
Benyújtottam egy olyan módosító indítványt, amely tulajdonképpen pluszforrások bevonását nem igényli, hanem úgynevezett fejezeten belüli átcsoportosításról lenne szó: az Országos Mentõszolgálatról van szó. Itt, a Népjóléti Minisztérium fejezeténél az Országos Mentõszolgálat "egyéb beruházások" soránál 700 millió forintot elvontak és ez átkerült egy másik sorba, a fejezeti kezelésû elõirányzatokhoz, az egyéb beruházások címszó alá.
(16.50)
Miután erre a 700 millió forintra kidolgozott beruházási program, kidolgozott költségvetés van, amelyet tudomásom szerint, az Országos Mentõszolgálat tájékoztatása szerint elfogadtak az illetékes szervek, ezért számunkra érthetetlen és nem igazán megmagyarázható az, hogy miként csúszott ki ez a bizonyos 700 millió forint az Országos Mentõszolgálat egyéb beruházásai sorból.
Úgyhogy kérem, mivel ez pluszforrás bevonását nem igényli, a parlamentnek tulajdonképpen csak egy technikai jellegû szavazását igényli, ellenben az Országos Mentõszolgálatnál nagy megnyugvásra találna, ha ez a 700 millió forint a helyére kerülne, ezért kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot is. Köszönöm szépen, elnök úr. Ennyi lett volna a hozzászólásom. (Taps.)