DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! December 4-e van, Borbála napja. Egy szakma, egy iparág dolgozói ma országszerte megemlékeznek a bányászok védõszentjének napjáról. Talán nem mindenki tudja, hogy Szent Borbála tisztelete az európai bányászkodás közös kultúrkincse évszázadok óta. A legenda szerint a IV. évszázad elején Dioscuros, a gazdag és befolyásos kényúr, egyetlen, csodálatos szépségû leányát, Borbálát bezáratta egy toronyba, mert az apja akarata ellenére felvette a keresztény hitet; és ez sem volt elég: féktelen haragjában megölte gyermekét. De büntetése nem maradt el, villám sújtott le rá és elpusztította.
A Szent Borbála-kultusz a XI. századtól terjedt. Õt imádták a hirtelen halál által fenyegetettek, az õ képét õrizték a nagy hadihajók puskaporoshordó-raktárainak bejárata felett. S bár élete nem volt kapcsolatos a bányászkodással, Szent Borbála tisztelete rohamosan terjedt nyugatról keletre, jelent meg a Kárpát-medencében, elõbb Selmecbányán, Körmöcbányán, majd Besztercebányán, és a XIX. században a szénbányászat következtében gyorsan fejlõdõ új iparvidékeken és Magyarországon.
A bányászat kezdettõl fogva veszélyes foglalkozás volt. Az omlások miatti hirtelen halál, súlyos sérülés gyakran elõfordult, majd a XVII. századtól kezdve a lõporral végzett robbantások a szénbányászatban és a sújtólégrobbanások további szerencsétlenségek, nem ritkán élve eltemettetések forrásai lettek. Az ember hite abban, hogy - mint a bányászhimnusz is mondja - végóráján kegyelmet és feloldozást nyer, összekapcsolta Szent Borbála alakját az éppen ellentétes, sötét erõk leküzdésével, váratlan vészekkel járó, veszélyes bányászfoglalkozással.
A bányász munkája küzdelmes, nehéz és vészjósló volt a letûnt évszázadokban, de veszélyes maradt a mai modern biztosító- és gépi berendezések korában is. Mégis vállalták, és vállalják ma is sokan: szembenézni a veszélyekkel, az elemi erõkkel, fittyet hányva a tudatnak, hogy a fejek fölött több száz méter, milliárd tonna súlyú kõzet, a váratlan és alattomos veszélyek - gáz, omlás, porrobbanás, az ércek nehézfémeinek belélegzése, szilikózis. Mert ott az ember évezredes vágya, az ismeretlen meghódítása, és ott a szükségszerûség parancsa: felszínre kell hozni az értékes ásványi anyagokat, és meg kell élni, eltartani a családot, gyerekeket.
Talán nincs még oly vesztese a rendszerváltásnak, a gazdasági racionalitás sürgetõ kényszerûségének, mint amilyen éppen a bátor, a munkájából is fakadóan rendkívül összetartó, áldozatkész - és valóban nagy áldozatokat hozó - bányászság. A rossz geológiai körülmények, a magas önköltség, a zuhanó világpiaci árak megtizedelték soraikat. Az egykor kiemelt, az ipari átlag hétszeresét is elérõ átlagbér mára devalválódott. Az elmúlt idõszak intézkedései jórészt csak megállították a további ellehetetlenülést, helyzetük komolyabb javítására sajnos nincs mód. Mégis õk azok, akik fegyelmezett munkával, következetes és erõs érdekvédelemmel, tisztességes alkuk sorával és nem megalapozatlan bérkövetelõzéssel, zsarolással, demagógiával és sztrájkfenyegetõzésekkel próbálnak egyoldalú elõnyöket szerezni maguknak, mások rovására.
(15.40)
Ma, Borbála napján, köszöntsük õket a bányászhimnusz kezdõ soraival: Szerencse fel!
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)