VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A mai nap folyamán is többféle értékelést kaptunk annak kapcsán, hogy egy törvénycsomag átalakításra kerül, amely alapvetõen a Munkaerõpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos.
Úgy gondolom, leszögezhetjük, hogy adót fizetni általában senki nem szeret, így természetesen sem a munkaadók, sem a munkavállalók, és itt alapvetõen adójellegû fizetésekrõl esik szó a törvénymódosítás kapcsán. Ugyanakkor viszont természetes az, hogy ha már be kell fizetni ezeket az összegeket, akkor ezek felhasználása a leghatékonyabb formában történjen. Úgy gondolom, ebbõl a szempontból, bár egyet kell értenem Mádi képviselõtársammal abban, hogy egyfajta centralizáció megjelenik, de ez a centralizáció talán éppen azt szolgálja, hogy ezek az egyébként szétaprózott és különbözõ fennhatóság alatt lévõ alapok pénzeszközei adott esetben összpontosítva, együtt kezelve sokkal nagyobb és hatékonyabb felhasználást tegyenek lehetõvé, mint amit egyébként külön-külön lehetne belõlük adott esetben finanszírozni.
Úgy gondolom, nem mondok újat azzal Mádi képviselõtársamnak sem, hogy a korábbi években is elõfordult olyan eset, amikor egyik alapból már egy fillért sem tudtak biztosítani bizonyos feladatokra, ugyanakkor a másik alapnál pedig ott volt, a pénzt átvitték a következõ évre, és egyszerûen nem lehetett hozzányúlni. Ha ezt a követelményt nézem, akkor ebbõl a szempontból feltétlenül támogatandónak tartom azt, hogy létrejöhessen egyfajta összevonás, és természetesnek tartom azt is, hogy egy önkormányzati jellegû elbírálás, irányítás rendszerében azok jussanak meghatározó szerephez az elosztás tekintetében, akik - vagy gazdálkodó szervezetek esetében amelyek - befizetik ezeket az összegeket.
Rátérve a részletkérdésekre, úgy gondolom, hogy a korábbi alapok tekintetében a feladatok és a finanszírozható terület érdemben nem változott meg oly mértékben, hogy arra most azt kellene mondani, hogy az alapján, mert összevonásra került, akkor most az egész nem alkalmas további mûködtetésre.
Én elsõsorban a Szakmunkásképzési Alappal kapcsolatos dolgokat néztem át. Úgy látom, hogy a leírt anyag - a törvényjavaslat - tulajdonképpen zömében a korábbi törvény szövegét veszi át, és lehetõséget ad arra - amire egyébként a korábbi törvény is lehetõséget adott -, hogy a Szakmunkásképzési Alap önállóan is élhessen az új alap keretében, és a jövõben is finanszírozni lehessen innen mindazokat a célokat, amelyek a szakmunkásképzésben lényegesek. Gondolok itt elsõsorban az iskoláknak átadott pénzeszközökre, a gyakorlati képzéssel kapcsolatos feladatok innen való finanszírozására, és természetesen arra is, ha mindezekben a gazdálkodó szervezet nem tudja a saját befizetési kötelezettségét teljesíteni, akkor természetesen adó jelleggel az év végén az egyenleg mértékének megfelelõen be kell fizetni a különbözetet. Tehát ennél a témánál egyértelmûen úgy látom, hogy ez végeredményben fenntartja azt a lehetõséget, amelyet a szakképzési hozzájárulás céljául korábban kitûztek.
Ugyanakkor viszont egy másik területen is az összevont alap tekintetében feltétlenül fontosnak tartom azt, hogy a rehabilitációs hozzájárulás, amely elsõsorban a csökkent munkaképességûek foglalkoztatásával van összefüggésben, szintén megmaradt az új törvénytervezetben, és tulajdonképpen megerõsíti azt a célt, hogy azok a munkáltatók, akik csökkent munkaképességû dolgozókat alkalmaznak, azok az ilyen befizetéstõl gyakorlatilag mentesülhetnek, vagy annak arányában, amilyen mértékben ilyen munkavállalókat alkalmaznak, csökkenhet a befizetés aránya. Ez egy nagyon lényeges dolog, mert az elmúlt idõben tulajdonképpen pontosan ezek a munkavállalók váltak a legkiszolgáltatottabbakká, hiszen adott esetben egy-egy cégnél a termelés hatékonysága érdekében egyszerûen ezektõl az emberektõl váltak meg, és azzal, hogy most megerõsítjük, az a cél, hogy a csökkent munkaképességûek foglalkoztatását meg kell oldani, és erre van egy ilyen lehetõség, ez az én megítélésem szerint végeredményben feltétlenül hasznos.
Még egy dolgot szeretnék kiemelni, ami a munka törvénykönyvének a módosításával van összefüggésben, ez pedig a rendbírságra vonatkozó fejezet. Úgy gondolom, ez a pont feltétlenül azt a célt szolgálja a törvények módosításában, hogy lehetõség legyen arra, hogy azokat a munkáltatókat, akik kihasználva az emberek kiszolgáltatott helyzetét bejelentés nélkül foglalkoztatnak embereket, rá lehessen szorítani arra, hogy bejelentve, tisztességes munkakörülményeket biztosítva, és nem utolsósorban természetesen utánuk adózva is a jövõben a megfelelõ keretek között lehessen a munkavállalók "fehér" munkafolyamatok között - tehát nem a feketegazdaságban - történõ foglalkoztatását megvalósítani, pontosabban elõsegíteni, mert természetesen én is tisztában vagyok vele, hogy egy törvényi passzus nem oldja meg azt a gondot, hogy rengeteg embert foglalkoztatnak ma feketén, kiszolgáltatva mind balesetvédelmi, mind pedig fizetésbeli hátrányoknak ezeket az embereket.
(16.40)
Összesítve befejezésül azt szeretném elmondani, hogy örülök annak, miszerint az elõttem kialakult kétpercesekbõl álló vitában a végére csak kialakult egy olyan eredmény - ha ezt annak lehet nevezni -, hogy mind a két oldalról a teljes elutasítás, ami egyébként kint a pódiumról elhangzott, itt, a kétpercesek vitája közben mintha egy kicsit csökkent volna. Úgy látom tehát, hogy az ellenzéki oldalról sem a teljes elutasítás hangján, hanem elsõsorban már a jobbítás szándékával szóltak hozzá a kétpercesekben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)