MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Varga Képviselõtársam és Filló Képviselõtársam! Én tényleg készségesen elismerem a jó szándékot, amely az ott ülõ és a témában érintett, abba eddigi életpályájuk során is bevont országgyûlési képviselõk motivációit és szándékait illeti. De egy dolog az, hogy melyek a szakmai érvek, és más dolog az, hogy ezt a törvényjavaslatot alapvetõen nem a szakmai munkaerõpiaci szempontok kényszerítették ki, hanem bizonyos pénzügyi érdekek. Ezért lehet azt mondani, hogy egy nagyobb alap - ami általában igaz is - rugalmasabban tud mûködni vagy több feladatot tud ellátni, de ha ezt most összeseperjük egy alapba, és ebben ugyanúgy benne vannak a kapuk az alapok átjárhatósága közepette, akkor valójában formai változás történik, nem pedig tartalmi.
Az viszont tényleg centralizáció, nem tudom másként nevezni, ha korábban az Érdekegyeztetõ Tanács egy illetékes bizottsága foglalkozott ezzel, most pedig egy, a munkaügyi miniszter által kinevezett tanács foglalkozik ezzel; a munkaügyi miniszter rendelkezik arról, hogy kit neveznek ki, és a kormány is delegál oda embereket. S ha nincs konszenzus a döntésekben, akkor a munkaügyi miniszter kénye-kedve szerint jár el. Azt hiszem, ez centralizáció; miként az is, hogy mindössze 3 milliárdot kívánnak a jövõ évben a költségvetésbõl a foglalkoztatáspolitikára fordítani, amely óriási visszaesés a korábbi évekhez képest. Tehát azt, hogy a költségvetés kivonul a foglalkoztatáspolitikából, míg korábban egy tiszta rendszerben világos volt az, hogy járulékok fedezték a passzív ellátásokat, a költségvetési pénzek fedezték az aktív ellátásokat és szociális pénzekbõl jöttek a jövedelempótló támogatások, ez a rendszer most teljességgel összekuszálódik, nem biztos, hogy ezt nevezném hatékonyságnak, hogy ezeket a dolgokat most összekuszálom.
Köszönöm szépen.