DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszter asszony az általános vitában elhangzottakra részben reagált, ma azonban számos új hozzászólás hangzott el - amelyeket köszönök -, ezekre szeretnék reagálni.
Amikor Mádi képviselõ urat hallgattam - akinek egyébként a szakmai felkészültségét nagyon tisztelem, és számos vonatkozásban, azt hiszem, hasonlóan látjuk a dolgokat -, az elsõ reakcióm az volt, hogy itt úgy kellene reagálni, ahogyan egy nyugati parlamenti demokráciában a munkaügyi miniszter vagy államtitkár reagál egy olyan hozzászólásra, amelyiknek a célja a foglalkoztatáspolitika megsemmisítõnek szánt vagy vélt bírálata. Nyugaton ilyenkor a munkaügyi miniszterek fel szokták sorolni azokat a kiváló eredményeket, amelyeket a foglalkoztatáspolitikában elértek. Nyugaton egy szentséges mutató van: a munkanélküliségi ráta. Úgyhogy én most szépen felsorolhatnám azt, hogy amikor ez a kormány hivatalba lépett '94 nyarán, a munkanélküliségi ráta 11 százalék volt, ami 550 ezer munkanélkülit jelent; ma a munkanélküliségi ráta 10 százalék, ez 480 ezer munkanélkülit jelent. Tehát 1 százalékos csökkenés történt, amire minden nyugat-európai vagy észak-amerikai kormány kihúzná magát. Ehhez még azt is hozzátehetném, hogy a 10 százalék az OECD-átlag körül van, aminél olyan országoknak rosszabbak a mutatói, mint Spanyolország, Olaszország, Dánia, Írország, Finnország és sorolhatnám tovább.
Én a tisztelt Házat, Mádi képviselõ urat is tisztelem annyira, hogy ne így reagáljak; adok annyit a saját szakmai becsületünkre is, hogy ne ezt tegyem. Tudatában vagyok annak, hogy ez a mutató ugyan kedvezõen alakul, de súlyos problémák vannak mögötte - a munkahelyek számának csökkenése -; tudatában vagyok annak, hogy a kormánynak korlátozottak a lehetõségei a munkanélküliség elleni küzdelemben, és a javuló mutatók nem mindig vagy nem csupán a mi sikereinket tükrözik. És annak is tudatában vagyok, hogy pont azon a területen, amelyrõl ma beszélünk - tehát a foglalkoztatáspolitika finanszírozása területén -, szintén súlyos gondok vannak, hiszen egyáltalán nem kielégítõ a rendelkezésünkre álló pénzforrások felhasználásának hatékonysága.
(16.50)
Azt hiszem, hogy a mai témánkhoz is errõl az oldalról kell közelíteni. Amikor hozzá közelítünk, és a vitatott kérdések felmerülnek, akkor szeretném felhívni ismételten a figyelmet arra, amire már több képviselõ úr felhívta a figyelmet, hogy az Országgyûlés elõtt két javaslatról van szó: egy törvénymódosítási javaslatról és egy országgyûlési határozati javaslatról. A két dolog szervesen összefügg egymással, de éppen ezért a következõ esetében nem is kívánok külön expozét mondani.
Az elmúlt idõszak során szakmai vitákban, a szociális partnerekkel való egyeztetésekben felmerültek mindazok a dilemmák, amelyekre Mádi képviselõ úr, Gyõriványi képviselõ úr és mások is rámutattak. Színtiszta igazság, hogy a Munkaerõpiaci Alap - tehát egy egységes alap - gondolata pénzügyi indíttatású, államháztartási indíttatású volt. Attól, hogy valami államháztartási indíttatású vagy pénzügyi indíttatású, ugyanakkor nem feltétlenül "ördögtõl való".
Mirõl is van szó? Van öt olyan alap, amelyek történelmileg igen változó helyzetben jöttek létre: a Szakképzési Alap meg még az elõdje valamikor a '80- as években, közöttük a legutolsó, a Bérgarancia Alap '94-ben. Menet közben megjelent és tömegessé vált a munkanélküléség és így tovább. Teljesen normális dolog az, hogy ha van öt olyan alap, ami lényegében két funkciót finanszíroz - a foglalkoztatás elõsegítését, illetve a munkanélküliek ellátását -, akkor egy idõ múlva a kormány rápillantson ezekre, és megnézze, hogy ez a történelmileg, spontán módon kialakult felosztottság jó-e vagy sem.
Nekünk egyébként az a meggyõzõdésünk, hogy az egységes Munkaerõpiaci Alappal javítható az anyagi eszközeink felhasználásának a rugalmassága, tehát hatékonysága. Ezáltal áttekinthetõbbé, a nyilvánosság elõtt is világosabbá, ellenõrizhetõbbé válik a pénzeszközök kezelése, és a döntéshozatal is szakmailag megalapozottabb lehet.
Nem helytálló az a minket gyakran ért vád, hogy a szociális partnereket, akik ma valóban a befizetések zömét adják - körülbelül 90 százalékát -, a kormány meg kívánná fosztani a jogosítványaitól. Egyfelõl az önkormányzatiság, amit '97-tõl szeretnénk bevezetni - és ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot augusztus végéig a tisztelt Ház elé terjeszteni -, lényegében megnövekedett ráhatást, jogosítványt adna majd a szociális partnerek kezébe. De ugyanakkor ezek a jogosítványok átmenetileg sem csökkennének, ugyanis a Munkaerõpiaci Tanács lényegében megkapná azokat a jogosítványokat - errõl az ÉT-ben a szakszervezeti oldallal legutóbb egyetértésre jutottunk -, amelyekkel ma a munkaerõpiaci bizottság rendelkezik.
Itt még egy dolgot kell aláhúzni, azt, hogy a munkaerõpiaci bizottságnak a jogosítványai egy körülbelül húszmilliárdos Foglalkoztatási Alapra vonatkoznak - itt mintegy százmilliárdos, egységes Munkaerõpiaci Alapról van szó. Ha ennél az alapnál a szociális partnerek hasonló jogosítványokkal rendelkeznek az átmeneti idõszakban is, mint korábban a munkaerõpiaci bizottság, ezt semmiképpen sem lehet csökkenésnek értékelni.
Nem helytálló az, hogy az Érdekegyeztetõ Tanács egységesen szemben állna a Munkaerõpiaci Alap létrehozásával. Tény ugyanakkor, hogy ma is vitában és egyeztetésben vagyunk a munkaadókkal. A munkaadók két problémát feszegetnek. Az egyik: volt egy - sajnos megvalósíthatatlan - javaslatuk, hogy már '96. január elsejétõl lépjen be az önkormányzatiság. Ezt odáig szakmailag elõkészíteni, a törvényalkotáson keresztülvinni nem lehet. A másik, amire Mádi képviselõ úr is utalt: a munkaadóknak van egy igénye a járulékcsökkentésre - ez körülbelül 1,8 százalékot jelentene.
Ezt a járulékcsökkentést az alapban felhalmozott szufficit elvileg - ha nem is ilyen mértékben - lehetõvé tenné, de nem szabad megfeledkeznünk két megfontolásról. Az egyik az, hogy a kormány intézkedései következtében is - államháztartási reform - várható, hogy a munkanélküliek száma jövõre növekedni fog, akiket el kell látni. A másik, hogyha egy önkormányzatiságban gondolkodunk: az önkormányzatokat nem lehet nehéz anyagi helyzetben, pénz nélkül, netalán deficittel útjukra bocsátani. Éppen ezért a kormány nem tudja elfogadni azt a munkaadói követelést, illetve a követelésnek azt a mértékét, ami eddig elhangzott - de errõl folynak az egyeztetések.
Tény, igaz, nem tagadjuk, hogy a foglalkoztatáspolitikában a kormány pénzügyi szerepvállalása csökken. Ez a szerepvállalás nem azért csökken, mert a kormány csökkenteni kívánja, hanem azért, mert egyszerûen a költségvetésnek nincs pénze arra, hogy többet adjon.
Ami a pályakezdõk munkanélküli-segélyének a megszüntetését illeti, a kormány ehhez a lépéshez nem azért folyamodik, hogy rontsa a fiatalok helyzetét. Éppen ellenkezõleg: tudatában van annak, hogy a pályakezdõk munkanélküli-segélye nem jelent igazi segítséget a munkába álláshoz, és ezt olyan eszközökkel kívánja helyettesíteni, amelyek valóban segítséget jelentenek. Ilyen szempontból nem hiszem, hogy degradálná a kormány törekvéseit az, hogy a jövõben ezekrõl az eszközökrõl nem törvényben, hanem rendeletben kíván gondoskodni. Itt egyszerûen arról van szó, hogy a rendelet sokkal rugalmasabb szabályozást tesz lehetõvé, mint a törvényalkotás.
Végezetül, mi úgy gondoljuk, hogy a Munkaerõpiaci Alappal kapcsolatos javaslataink igen jelentõsek, mert nagyon sok pénzrõl van szó - mintegy százmilliárd forintról -, és egyáltalán nem mindegy, hogy ennek a pénznek a felhasználása mennyire történik hatékonyan, mennyire szolgálja azokat a funkciókat, amelyekre hivatott. Éppen ezért úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy a tisztelt Ház most egy szakmailag minél jobb és minél megalapozottabb törvényt hozzon az átmeneti idõszakra, és igen fontos, hogy szakmailag megalapozott törvény szülessen, körülbelül mostantól egy évre.
Éppen ezért a kormány részérõl, a tárca részérõl szeretném megköszönni az elhangzott hozzászólásokat, még akkor is, hogyha menet közben - ahogy másfelõl ez természetes - kemény kritikák érték a kormányt, és örömmel üdvözlünk minden olyan képviselõi módosító indítványt, amely a törvény szövegét szakmailag jobbá, megalapozottabbá teszi. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánykoalíció padsoraiban.)