DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Magam is úgy gondolom, hogy - ahogy Héthy államtitkár úr is jelezte - ez a mostani vita folytatása tulajdonképpen az elõzõ törvényjavaslat vitájának.
A Munkaerõpiaci Alap önkormányzati jellegû irányításáról szóló országgyûlési határozati javaslat tárgyalásakor, úgy gondolom, mindenekelõtt fontos aláhúzni, hogy Magyarországon a demokrácia jelen mûködése rövid idõszakra tekint vissza, bár ezalatt is sikerült létrehozni olyan alapintézményeket, mint a többpárti parlament, a települési önkormányzatok, a tb-alapokat kezelõ önkormányzatok, a megyei önkormányzatok. Mûködésük ugyan sok gyermekbetegséggel jár együtt, mégis egy olyan visszafordíthatatlan folyamat részei, amely lehetõvé teszi, hogy Magyarország is végre felzárkózhassék a fejlett világhoz. A Munkaerõpiaci Alap önkormányzati mûködtetését ugyan nem lehet összehasonlítani jelentõségében a fentiekkel, mégis mint a folyamat része korszakos jelentõséggel bírhat. Ezért is üdvözlendõ, hogy a gondolat megszületésétõl számított rövid idõ alatt a parlament tárgyalja ezt a kérdéskört.
Tisztelt Ház! Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az önkormányzatok eszmekörét nem lehet tértõl és idõtõl függetlenül, abból kiszakítva szemlélni. Az önkormányzatok tényleges szerepe, a centralizáció, decentralizáció aránya az állami irányítási rendszerek változásaival együtt alakult. Hozzátehetjük: az önkormányzatiság léte egyben a hatalomgyakorlás egyik minõsítõ eleme is. Bármilyen önkormányzat létrejötte, beleértve a most tervezettet is, a társadalmi emancipáció elõfeltétele. Ehhez az autonómiát biztosító és szavatoló politikai, jogi intézmények szükségesek.
A szocialista frakció az önkormányzatokra vonatkozó törvényjavaslatok során magatartását ahhoz az elvhez igazodva alakította ki, hogy az önkormányzatiság alkotmányos alapjog, s mint ilyen, nemcsak a természetes személyeket, hanem a közösségeket is megilleti, biztosításához pedig az állam mindenkori korlátozására, önkorlátozására van szükség.
A Munkaerõpiaci Alap esetében ráadásul semmi nem indokolja - ahogy ezt Filló képviselõ úr is jelezte az elõbb -, hogy az állam központi szerepet játsszék, hiszen az alap tervezett bevételének kevesebb mint 10 százaléka az állami hozzájárulás. Az állami költségvetés jelenlegi állapota mellett határozottan nem kívánatos a munkanélküliekre, a foglalkoztatás egyéb területeire szánt pénzt a pazarló állami kasszába beengedni.
Az önkormányzatok szükségességét más irányból is meg lehet közelíteni. Az információáramlás ma már Magyarországon is robbanásszerûvé vált. Ma az információ gyakorlatilag korlátozás nélkül áramlik, s az egymástól távoli helyszínek között is azonnali a kommunikáció. Nincs idõ megvárni, míg a különbözõ csatornákon keresztül az információk fel-, illetve a döntésig lejutnak.
A foglalkoztatás szerkezete, a munkanélküliség helyi összetétele, a képzés iránya s más tényezõk az állam által egyszerûen kezelhetetlenek. Folyamatosan benne kell élni ebben a világban, az apró rezdüléseket is azonnal érzékelni kell, s ha ebbõl indulunk ki, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az államnak nincs más választása, mint létrehozni a Munkaerõpiaci Alap önkormányzatát.
Tisztelt Ház! A decentralizált intézmények számos elõnnyel rendelkeznek. Mindenekelõtt sokkal rugalmasabbak a centralizált intézményeknél, gyorsabban tudnak reagálni a változó körülményekre s a felhasználók igényeire. Másodszor: az alap önkormányzati mûködése várhatóan hatékonyabb tud lenni, mint az eddigi rendszer. A Foglalkoztatási Alap eddigi mûködtetése bizonyítja, hogy ez valóban így is lesz.
A rendszer, minthogy az érintettek bevonásával tevékenykedik, a kevésbé hatékony megoldásokat hamarabb érzékeli, mint egy központi szervezet, s így hamarabb ki is küszöbölheti az ilyen megoldásokat. A rendszer várhatóan sokkal innovatívabb lesz. A jó megoldások hamarabb valósulhatnak meg, hiszen a döntéshozatal nem válik szét túlságosan a különbözõ szintek között.
Amikor egy ilyen rendszert létrehozunk, felvetõdik a kérdés: nem lehet-e ellenõrzéssel fokozni a már meglévõ tökéletesítését, esetleg a centralizáció fokozásával? Aki ismeri a helyzetet, tudja, a legutóbbi idõkig voltak erre kísérletek. A leendõ önkormányzatnak ezért is lesz felelõssége bebizonyítani, hogy az államnál hatékonyabban tudja végezni a feladatot.
(17.30)
Az állampolgárok felé természetesen el kell tudni számolni az alap pénzeinek felhasználásáról. Ez azt is jelenti, hogy a felhasználásnak szigorú elvek és szabályok szerint kell megtörténnie. Itt teljes szabadság nem létezik.
Tisztelt Ház! Felmerül az a kérdés is, vajon akarta-e a kormányzat ezt az önkormányzatot. A munkaadókkal szemben, akik az azonnali önkormányzati mûködés mellett állnak ki, a kormányzat egyéves türelmi idõt szab meg a határozati javaslatban. De már az eddigi események is tartalmazták, hogy a kormányzat igenis, már korábban is szándékozott ebbe az irányba lépni.
A foglalkoztatáspolitika elveirõl és irányairól szóló 1994-es augusztusi kormányhatározat-jelentés imígyen szól:
Mind a gazdaságban, mind a társadalmi élet egyéb területén általános tendencia az érintett szereplõk számának gyarapodása, új érdekek, illetve érdekartikulációk megjelenése. A foglalkoztatáspolitika új stratégiájának kimunkálását szükségessé teszi, a gazdaság átalakulásától nem elválaszthatóan a különbözõ szereplõk - az Országgyûléstõl az egyes társadalmi csoportosulásokon át egészen az egyénig - változó helyzete és mozgástere is.
Mindezek figyelembevételével a felelõsségmegosztás, a tehervállalás és a cselekvés eddigiektõl eltérõ rendjét kell megteremteni, ami nem csupán a kormányzati stratégia újragondolását jelenti, hanem elválaszthatatlan a kormány és a munkaadók, munkavállalók, önkormányzatok, civil szervezetek kapcsolatrendszerének újrafogalmazásától is.
Mindez a kormány elsõdleges érdeke, hiszen tudomásul kell vennie: a gazdaság gyökeres átalakulásával befolyása végérvényesen és visszafordíthatatlanul megváltozik, és az általa alkalmazható közvetlen ráhatás eszközrendszere tartalmilag átalakul, tendenciájában szûkül. Ez a szûkülés most az önkormányzat létrehozásában nyerhet elismerést.
Az önkormányzati foglalkoztatáspolitika megvalósításával összefüggõ cselekvések jellemzõje tehát a társadalmasítás, és szeretném hangsúlyozni a regionalizálást. Mindez lényeges változást követel az eddigi kormányzati gyakorlaton két irányból is: egyfelõl a kormányzat a foglalkoztatással, a munkanélküliség kezelésével összefüggõ felelõsségi és feladatkörbe a társadalmi szereplõk széles körét kapcsolja be, másfelõl helyzetbe kell hozni a helyi megoldások kimunkálására képes és az azt akaró szervezeteket, beleértve a települési önkormányzatokat is.
A kormányzat, beleértve a Munkaügyi Minisztériumot is, természetesen veszít, abban az értelemben, hogy távolabb kerül a végrehajtástól. Feltehetõleg az önkormányzatnak is szüksége lesz egy koncentrált végrehajtó egységre, mely kidolgozza az önkormányzat által elviekben megfogalmazott belsõ szabályozásokat, pályázati kiírásokat stb.
A Munkaügyi Minisztérium jelenlegi foglalkoztatáspolitikai fõosztályának szakértelmére szükség lesz, de a fennhatóságát mindenképpen át kell adnia az önkormányzatnak.
Az alap kezelését, mûködtetését az önkormányzat alárendeltségében végezné az Országos Munkaügyi Központ, kialakult szakmai, infrastrukturális bázisával. Itt jegyzem meg: ezért is lenne értelmetlen az OMK, illetve a megyei munkaügyi központok beolvasztása egy egységes államigazgatási hivatali rendszerbe - most nem kifejtve azt a tényt, hogy az Országos Munkaügyi Központot és hálózatát sem állami pénzekbõl finanszírozzák.
Az állam szerepe ebben a rendszerben a jogi alap meghozatalában, a szükséges járulék mértékének elõírásában, a járulékok elmaradásának szükség szerinti szankcionálásában, illetve átmeneti forráshiány esetén az alap garanciális kiegészítésében van. Az alapszerû kezelés így kikerülhet a költségvetés éves ritmusából, és mint korábban jeleztük, így hatékonyabbá is válhat, többek között a rendszerben rejlõ rugalmas átcsoportosítás lehetõsége miatt is.
Az országgyûlési határozat elsõ olvasata több problémát is felvet, illetve hurcol magával tovább. Az alap részelemeinek jelentõs része ugyanis a munkanélküliség kezelését hivatott megoldani. Az eddigi rendszerek mûködtetésébõl is kimaradtak a munkanélküliek, és úgy tûnik, a kormányjavaslat a tripartit rendszer három klasszikus szereplõjét: a kormányt, a munkaadók és a munkavállalók szervezeteit képzeli el az önkormányzatba is, továbbra sem szerepeltetve a munkanélküliek szervezeteit. Ezek ugyan már léteznek, szakértõi szinten jelen vannak az ÉT munkaerõpiaci bizottságában, de a döntésekben nem vesznek részt. A leendõ önkormányzat létrejöttekor velük mindenképpen számolni kell.
Az elõzõbõl vezethetõ le a másik lényeges probléma. A határozat nem szól a települési önkormányzatok részvételérõl és ezzel is kapcsolatban a regionális megyei érdekegyeztetés fórumairól. Ezzel kapcsolatosan fontos megemlíteni, hogy a Foglalkoztatási Alap decentralizált részének mûködtetésében igen jó tapasztalatok halmozódtak fel a megyei munkaügyi tanácsokban.
Itt a munkaadók és a munkavállalók szervezeteinek képviselõi mellett a megyei és megyei jogú városok megbízottai is jelen vannak, s rajtuk keresztül a munkanélküliek érdeke, ha közvetve is, de képviselve volt. Ez azért is lehetséges, mert éppen a települési önkormányzatok azok, amelyek nap mint nap találkoznak a munkanélküliség gondjaival, nagy többségük aktív szerepet játszik a megoldások kimunkálásában. Ha regionális, megyei szinten nem történik meg képviseletük a leendõ munkaügyi alap önkormányzatába, akkor olyan ûr keletkezik, amely komolyan veszélyezteti az alap mûködését.
Az önkormányzattal kapcsolatos törvényhozásnak mindezt figyelembe kell vennie. Ennek reményében a határozati javaslatot támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)