DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban úgy tûnik, hogy itt valami szép, össznépi egység körvonalazódik. Én egy kicsit el akarom rontani ezt a nagyon vidám hangulatot. Nem mintha a Kereszténydemokrata Néppárt ki akarna vonulni abból a döntésbõl, hogy igen, ez szükséges, de azért hozzá kell tennem, hogy a jelen körülmények között szükséges dolog. Pontosan ahogy Mádi képviselõ úr elmondta az elõbb, az a javaslat, amely jelenleg a Ház asztalán fekszik, az irányítást tekintve, bizony, súlyos kételyeket tartalmaz. Ezekhez az állapotokhoz képest egy valódi önkormányzat lényegesen nagyobb elõelépést jelent, és ez az, ami ezt a konszenzust meghozta, nem pedig az a felismerés, hogy az önkormányzatiság ebben az ügyben a létezõ legjobb irányítási forma. Ha pár percre még szabad a türelmüket igénybe vennem, akkor errõl szeretnék szólni.
Azt hiszem, elég nagy vihart kavart az elmúlt hetekben az a gondolat, hogy bizony, nekünk, parlamenti képviselõknek, súlyos felelõsségünk van a társadalombiztosítási önkormányzatok mûködését illetõen. Valóban, ÁSZ- jelentésre - bár még csak készülõ ÁSZ-jelentésre - is hivatkozva, kételyek merültek fel ennek az önkormányzatnak a teljesen egyértelmûen helyes döntéseit illetõen. Mi lehet e mögött? Most nem valami pletykákat akarok felhozni vagy a híresztelésekre célozni, amik abban az összefüggésben elmondhatók lennének, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy ebben az önkormányzati gondolatban van egyfajta ellentmondás. Végül is az állam és a parlament nagyon fontos döntéseket hoz, kötelezõ módon beszedi a járulékot az állampolgároktól, illetve a szervezetektõl. A dolognak nincs meg az az önkéntes jellege, amely önkéntességnek szerves folyománya lehetne az önkormányzatiság ebben a kérdéskörben. Felmerül az a kérdés, hogy ha mi itt, a parlamentben szabjuk meg a bemenetet, és mi szabjuk meg a kimenetet is - nevezetesen azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az alapokból teljesíteni kell -, tehát ha ezt mi szabjuk meg, mi írjuk elõ, hogy kinek jár, mi jár, mennyi jár, akkor vajon mire terjed ki az önkormányzatok jogköre?
Ez egy nagyon nagy kérdés. E tekintetben elfogadható a kormánynak az az álláspontja, hogy ezt a gordiuszi csomót január 1-jéig valóban nem lehet elvágni. Egy olyan fajta megoldás, hogy kevesebb állami beavatkozás, elvégezhetõ lett volna januárig. Az megoldható lett volna, hogy e tanács konszenzusképtelensége esetén ne a miniszteri döntés jöjjön be. Azonban félek attól, hogy a valódi önkormányzatiság összes problémaköre, felelõssége, döntési kompetenciája még akkor is nagyon nagy viták tárgya lesz, ha augusztusban kézhez kapjuk a kormány ez irányú javaslatát, és tárgyalásra érett lesz ez a törvényjavaslat.
Emlékeztetni szeretném a jelenlévõket, illetve közölni szeretném, hogy a bizottsági vitának volt még egy eleme. Nevezetesen, hogy nagyon világosan meg kell határozni azt a kompetenciát, amely egy ilyen önkormányzatra hárul. Bizony, nagyon nagy feszültségek jelenhetnek meg. Kénytelen vagyok még arra is rámutatni, hogy ugyanakkor ez az önkormányzatiság ellentétes lesz azzal a ténnyel, hogy bizonyos feladatok viszont állami költségvetésbõl, közadókból finanszírozódnak, és ezen közadók finanszírozta feladatokkal kapcsolatban a parlament és a kormány nem teljesen viselkedhet elõkelõ idegenként, nem mondhatja, hogy no, majd az önkormányzat intézi ezeket az ügyeket, és nekem ehhez semmi közöm, csak éppen elszedem az állampolgároktól és rábízom erre a testületre. Itt a mi felelõsségünk feltehetõleg sokkal nagyobb, és bizony, sokkal szerencsésebb lett volna, ha ezen alapösszevonás már eleve kettõsséget tartalmazott volna oly módon, hogy a munkaadók, munkavállalók befizetéseibõl mûködõ alapok alkotnak egy új alapot, és az állam felelõsségi körébe tartozó ellátások alkotnak egy másik, valóban állami pénzek felhasználására bazírozott alapot. Ebben az esetben az önkormányzatiság érthetõ módon a munkaadói, munkavállalói befizetésekre alapozhatna, és így az államnak módja lenne azt mondani, hogy a járulékcsökkentés vagy -emelés kérdését is az érdekeltekre bízza mindaddig, amíg a feladatokat az alapok ellátják, illetve az az egy alap, mondjuk a Munkaerõpiaci Alap, ellátja.
Természetesen, ha ott a munkaadói lobby, ha létezik ilyen - nem tudom, állítólag egyes országokban létezik - úgy csinálná, hogy járulékot csökkent, és utána ellátatlanul maradnak a munkanélküliek, akkor az állami kontrollnak megint bele kellene jönnie.
Végezetül még egyetlen egy mondatot engedjenek meg. Elhangzott a szocialista párti képviselõtársam hozzászólásában az a megfogalmazás, hogy ezzel az önkormányzatiság kérdésében a fejlett országok köréhez tartozunk. Amennyire én ismerem a társadalombiztosítás világát, a legkülönfélébb irányítási formák léteznek. Tehát nem lehet egyszerûen azt állítani, hogy az önkormányzat egyenlõ a fejlettséggel. Szerintem az önkormányzat, ha kellõ keretek között mûködik, hatékony forma - éppen ezért ezt a határozati javaslatot is támogatni fogjuk -, de ne rögzítsünk magunknak mintegy örökre kõbe vésve olyan tételeket, amelyek valójában csak bizonyos történelmi körülmények között és bizonyos országokban léteznek. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)