DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint valamennyiünk elõtt ismert, az 1980-as évek végétõl erõteljesen felgyorsult az állami, illetõleg önkormányzati tulajdonban lévõ lakások eladása. Ennek következtében, elsõsorban a fõvárosban, nagy számban kerültek értékesítésre a házfelügyelõi és szolgálati lakások is. A korábban hatályban volt elidegenítési jogszabályok az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény szeptember 1-jén történt, hatálybalépéséig a lakásokban visszamaradó személyek elhelyezésérõl konkrét rendelkezést nem tartalmaztak.
Az elidegenítések során olyan gyakorlat alakult ki, melynek eredményeként a lakások eladásával egyidejûleg a tanácsok, illetõleg a jogutód önkormányzatok nem helyezték el a lakásban visszamaradt volt házfelügyelõket. A megalakuló társasházak tulajdonostársai az esetek döntõ többségében nem kívánták munkaviszony keretében foglalkoztatni a volt házfelügyelõket, és az elhelyezési kötelezettséget sem vállalták.
A tulajdonosok és a volt házfelügyelõk között kialakult feszült viszonyt tovább bonyolította, hogy az értékesítési gyakorlat hiányosságaiból fakadó rendezetlen helyzetek megegyezés hiányában kizárólag bírósági eljárás keretében és csak részben voltak orvosolhatók. A bírósági gyakorlat alapján a Legfelsõbb Bíróság polgári kollégiuma csak 1995 januárjában döntött. A polgári kollégium határozata értelmében minden, 1991. szeptember 1-jét megelõzõen eladott szolgálati lakás esetében a lakásban visszamaradott jóhiszemû, jogcím nélküli lakó személlyel kapcsolatos elhelyezési kötelezettség egyértelmûen a társasház tulajdonostársait terheli.
Tényként kellett ugyanakkor elfogadnunk, hogy az önkormányzati lakások eladása során megalakuló társasházak tulajdonostársai az esetek döntõ többségében nem rendelkeznek az elhelyezési kötelezettség teljesítéséhez bérlakásokkal és a megvásárláshoz szükséges forrásokkal sem. Emellett elõfordulnak olyan esetek is, hogy a tulajdonostársak eleve nem vállalták, illetõleg nem vállalják el a lakásban visszamaradó jogcím nélküli lakók elhelyezését.
Annak ellenére igaz ez a megállapítás, hogy az önkormányzatok, felismerve a korábbi, nem megfelelõ elidegenítési gyakorlatot, több településen lehetõséget adtak a társasházak tulajdonosainak a lakásban lakó volt házfelügyelõk utóbb történõ elhelyezésére. Így mára már elmondhatjuk, hogy az eredetileg több ezer család száma mintegy 1500-ra tehetõ.
Tisztelt Országgyûlés! A kormány által elõterjesztett törvényjavaslat ezen a helyzeten kíván változtatni úgy, hogy megfelelõ határidõ kitûzésével - jelen esetben 1996. december 31-éig - a tulajdonostársakat kötelezi a visszamaradó személyek részére történõ cserelakás juttatására. Amennyiben a tulajdonostársak elhelyezési kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni, megfelelõ határidõ megállapításával - ez 1998. december 31-e - az önkormányzatoknak kell teljesíteniük azt. A törvényjavaslat az elhelyezésre jogosultak érdekében garanciális rendelkezéseket ad arra az esetre is, ha a tulajdonostársak a törvényi rendelkezések ellenére sem tesznek intézkedéseket az elhelyezés megoldása érdekében.
Ezért rendelkezik úgy, hogy a tulajdonostársak kérelmének elmaradása esetén az elhelyezésre jogosult volt házfelügyelõ kezdeményezésére is köteles legyen az önkormányzat az elhelyezési kötelezettség teljesítésére. Az elhelyezési kötelezettség a lakás elidegenítésével szállt át a tulajdonostársakra. Ennek megfelelõen a jogosult nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azért, mert tulajdonosváltozás történt és az új tulajdonos az elhelyezési kötelezettségének nem tett eleget. Ezért a törvényjavaslat - összhangban az ítélkezési gyakorlattal - meghatározza az adott házfelügyelõi lakás használatáért fizetendõ használati díj mértékét.
Az önkormányzatnak az elhelyezési kötelezettség teljesítéséhez pénzügyi fedezetet kell biztosítani. Ennek megfelelõen a törvényjavaslat lehetõséget ad arra, hogy az önkormányzatok a tulajdonukba került lakások elidegenítésébõl származó bevételeik felhasználásával teljesítsék ezen kötelezettségeiket.
Tisztelt Ház! Az érvényben lévõ rendelkezések szerint a mûteremlakásokra a bérlõket a mûvelõdési és közoktatási miniszter jelöli ki. A lakástörvény rendelkezései nem adják meg azt a korábbi szabályozásban is meglévõ lehetõséget, hogy a bérlõk személyének kiválasztásába az alkotómûvészek is beleszólást nyerjenek. Ezért fogadtuk el az elõterjesztés rendelkezéseinek kialakítása során azt a javaslatot, melynek alapján a miniszter e jogát a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány részére átruházhatja. Tekintettel arra, hogy a közalapítvány kizárólagos kedvezményezettje a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete, ezáltal a bérlõk személyének kiválasztásába az alkotómûvészek is beleszólást nyernek.
A miniszternek természetesen biztosítani kell azt a jogot, hogy a mûteremlakásokra vonatkozó speciális feltételek a lakástörvény keretei között miniszteri rendeletben kerüljenek elõírásra.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat elõkészítése során valamennyi érintett tárca, valamint országos önkormányzati érdekvédelmi szerv és szakmai érdekképviselet - köztük a házfelügyelõk érdekképviselete és a lakásbérlõk egyesülete -, továbbá a szabályozásban leginkább érintett fõvárosi kerületek véleményét is kikértük.
(18.00)
A kidolgozott javaslatokkal az érintettek egyetértettek. Ezért is fordultam az Országgyûléshez, hogy a törvényjavaslat kivételes eljárás keretében kerüljön megvitatásra, melyet önök 1995. október 24-én el is fogadtak.
Az Országgyûlés önkormányzati és rendészeti bizottsága 1995. november 15-én megtárgyalta a beterjesztett törvényjavaslatot, továbbá az ahhoz benyújtott módosító javaslatokat. A bizottság egyhangúlag elfogadta a beterjesztett törvényjavaslat rendelkezéseit, és döntött abban, hogy ajánlani fogja a javaslat elfogadását.
Mint arról már szóltam, a törvényjavaslat - éppen a megfelelõ megoldás biztosítékaként - az elhelyezési kötelezettség teljesítésére határidõket állapít meg mind a társasházak tulajdonostársai, mind az önkormányzatok részére. A feladatok teljesítésére azonban csak akkor nyílik reális lehetõség, ha az elõírt határidõkrõl az érintettek kellõ idõben tudomást szereznek.
Kérem tehát a fentiek mellett támogatásukat, hogy a határozathozatal után minél elõbb megkezdõdjék az érdemi munka.
Köszönöm szépen. (Taps.)