POZSGAI BALÁZS, az önkormányzati és rendészeti bizottság alelnöke: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság 1995. november 15-én megtárgyalta a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosítása tárgyában elõterjesztett T/1542. számú törvényjavaslatot. A tárgyalás kivételes eljárás keretében történt.
A tisztelt képviselõ urak és hölgyek többsége ismeri a lakástörvény hányatott sorsát, és a hosszú elõkészítõ munkát a korábbi parlamentben. Mindezek ellenére egy nagyon régi problémát nem sikerült megoldani a lakástörvény sorozatos módosítása során sem. Ez pedig a törvénynek az a része, amely a volt házfelügyelõkkel együtt eladott lakások sorsát érintette. Tekintettel arra, hogy idõközben adásvételi szerzõdések köttettek, alapító okiratok megkötésére került sor, egyoldalúan viszonyulni az ott élt személyek elhelyezéséhez törvényi szinten nem lehetett. A Legfelsõbb Bíróság sok-sok vita eredményeképp arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen esetekben a tulajdonostársak nemcsak jogot vettek, hanem kötelezettséget is. Ebbõl következik, hogy átvállalják a visszamaradó személyek elhelyezésének a kötelezettségét. Ezen alapul a törvényjavaslat fõ szabálya is, hogy a tulajdonosnak kell az elhelyezési kötelezettséget teljesíteni. A nem teljesítés esetére is rendelkezik a törvényjavaslat: az önkormányzatok vállalják át és helyezik el a visszamaradó jogcím nélküli lakáshasználókat.
A mûteremlakásokkal kapcsolatban a mûvelõdési tárca kérte, hogy a törvény adja meg a lehetõséget, hogy a bérlõkijelölési jogot átruházhassa a Magyar Alkotómûvészek Közalapítványára. Itt egy olyan módosító javaslatról van szó a törvényben, amelyhez mint lehetõséget, a jogot a miniszter gyakorolhatja, de át is ruházhatja.
Az eredeti LXXVIII. törvény - az a törvény, amely 1990. január 1-jén lépett életbe - a mûteremlakásokra vonatkozóan azonos szabályokat tartalmaz, mint minden lakásbérletre vonatkozóan. A régi gyakorlat szerint a bérlõt mindig a Magyar Képzõmûvészeti Alap jelölte ki. Ezt a jogot a máig érvényben lévõ lakástörvény a miniszter hatáskörében tartja. Ezt a jogot kaphatná meg a közalapítvány a törvényjavaslat elfogadásával.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslathoz kizárólag Deutsch Tamás képviselõ úr nyújtott be módosító javaslatokat.
Az ajánlás 1. pontjában a képviselõ úr a mûteremlakásoknak a közalapítványra való kötelezõ átruházás jogát fogalmazta meg. Külön nevesíteni kívánta a törvényben, hogy a lakás bérlõjéül csak alkotómûvész legyen kijelölhetõ. A bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy a Mûvelõdési Minisztérium eleve azért kérte a törvényi felhatalmazást a közalapítványra, mert úgy kíván dönteni, hogy a bérlõk személyének a kiválasztásába az alkotómûvészek is beleszólást nyerjenek. Ugyanakkor - éppen a lakásjog megfelelõ szabályainak érvényesülése érdekében - rendeletben kívánják szabályozni a mûteremlakásokra vonatkozó speciális feltételeket. Felvetõdhet, hogy ki minõsül alkotómûvésznek, mert ez sem a korábbi szabályozásban, de a bizottság többségi véleményében most sem a törvényi szabályozás tárgya.
Az ajánlás 2. pontjában a javaslattevõ csupán az ingatlankezelõ szervekkel munkaviszonyban álló házfelügyelõkre terjesztené ki az elhelyezési kötelezettséget. Úgy ítéltük meg, azt a tényt, hogy ki minõsül jóhiszemû jogcím nélküli lakáshasználónak, a korábbi hatályban volt 1/1971.(II.8.) kormány számú rendelet rendelkezése alapján lehetett eldönteni. Amennyiben e kérdésben vita merülne fel, a bíróság is - a lakástörvény átmeneti rendelkezései szerint - ennek alapján döntene.
Az ajánlás 3. pontjában a javaslattevõ képviselõ úr a lakástörvény 85/b § (2) bekezdés elhagyását javasolja. A tulajdonostársaknak - szól a bizottság véleménye - azt a nyilatkozattételi kötelezettségét, amely szerint nem tudják vállalni a lakásban visszamaradó személy elhelyezését, mellõzni nem lehet, hiszen csak ezt követõen száll át az elhelyezési kötelezettség az önkormányzatokra.
A 4. számú ajánlási pontban a javaslat az volt, hogy a magántulajdonosi tulajdonhányad arányában javasolja megfizettetni a beköltözhetõ forgalmiérték- különbözetet - itt a lakott és az üresen lévõ értékkülönbözetérõl van szó. A bizottság többségének az a megállapítása, hogy a tulajdonostársak az alapító okiratban foglaltak szerint már megvették a lakásokat, tehát hogy milyen arányban váltak a lakás tulajdonosaivá, az alapító okirat errõl már rendelkezett, így ezt a módosító indítványt sem támogattuk.
Az 5. számú ajánlási pontban a módosító indítványtevõ bírósági végrehajtást kezdeményezett az ilyen jellegû lakások kiürítése érdekében. A bizottság többsége úgy látta, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvényre utalni és a jogosultat határidõvel kötelezni a lakás kiürítésére a törvényben nem lehet. A bíróság - ha vita merül fel - a végrehajtási perben elõször megvizsgálja, hogy valóban megfelelõ cserelakást ajánlottak-e fel a jogcím nélküli használó részére, és csak ezt követõen rendelik el a végrehajtást, kötelezik a végrehajtót a házfelügyelõi lakások kiürítésére.
Az ajánlás 6. pontjában - jelzem, még egy pont lesz ezen kívül - a módosító indítványtevõ 1997. december 31-ig kívánta a kezdeményezés idejét kitolni. Véleményünk az, hogy az elhelyezésre jogosult kérelmére történõ eljárásra vonatkozóan a hivatkozott 85/b § (2) bekezdését kiegészíteni nem kell, hiszen azt az (1) bekezdés már tartalmazza.
Az ajánlás 7. pontjában a javaslattevõ az elidegenítéssel kapcsolatos kiadások 50 százalékát a központi költségvetésre kívánta volna ráterhelni. Úgy látjuk, hogy költségvetési támogatást kérni az elhelyezésekhez ebben a helyzetben nem lehet, különösen akkor, amikor az önkormányzatok is tudják, hogy a mintegy öt évvel ezelõtti gyakorlatuk nem mindenben felelt meg az akkor érvényes jogszabályi rendelkezéseknek, és az elidegenítési bevételeikbõl fedezni tudják az elhelyezéssel kapcsolatos költségeket. Nem is szólva arról, hogy a késõbbiekben a lakott és az üres beköltözhetõ forgalmi érték közötti különbözetnek a tulajdonostársak részérõl történõ megfizetésével költségeik egy része megtérül.
(18.10)
Tehát összességében: az 1. pontban említett módosító indítványt többségében nem támogatta az önkormányzati bizottság, míg a 2. és 7. pontban foglaltakat még egyharmad mértékben sem támogatta a bizottság. Jelzem továbbá azt, hogy tárgyalásokat folytattunk a Lakásbérlõk Egyesületének vezetõjével, aki kifogást a törvényben megfogalmazott módosító indítványokkal szemben nem emelt.
Mindezek alapján összességében javaslom a tisztelt parlamentnek, hogy ezt a törvénymódosítást a leírt módon szíveskedjék elfogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)