DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, az eddigi felszólalásokból is érzékelhetõ volt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a jelentõsége meghaladja a személyi érintettség körét illetõen azt a több mint négyezer szakértõt, aki Magyarországon ma a szakértõi nyilvántartásban szerepel. A törvényjavaslat egyfelõl az igazságszolgáltatás egészének fontos reformlépéseként került elénk, másfelõl a szakértõt igénybe vevõ hatóságok, illetõleg a szakértõt megbízó polgárok szempontjából egy rendkívül jelentõs lépés, hiszen megteremti annak lehetõségét, hogy a szakértõi tevékenységgel kapcsolatos kifogásokat, esetleges panaszokat egy fórum: a kamara erre létrehozott fóruma elbírálja.
Úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak mind a két eleme támogatásra méltó és támogatásra érdemes, ezért az SZDSZ támogatja is a javaslat egészét.
Emlékezetes, hogy az elmúlt hat esztendõben sok jelentõs, az igazságszolgáltatás területét érintõ jogszabály született, így szeretnék utalni a bírák és az ügyészek helyzetét rendezõ elõmeneteli törvény elfogadására, szeretnék utalni a bírósági törvény módosítására, az ügyészségi szolgálati viszonyról egy évvel ezelõtt elfogadott törvényre. Utalok az igazságszolgáltatást érintõ jogszabályok körében az ügyvédségrõl szóló nagyon fontos jogszabályra még az elõzõ ciklusban, vagy utalnék a közjegyzõi kamarákról szóló, szintén lényeges változásokat és az igazságszolgáltatás ezen fontos területén meghatározó jelentõségû változásokat létrehozó törvényekre.
Ilyen értelemben az igazságügyi szakértõk, akik az igazságszolgáltatási tevékenység részét képezik, méltatlanul voltak mindeddig elfeledve, adóssága a törvényhozásnak, hogy az õ munkakörülményeiket, érdekképviseletüket szabályozó jogi kereteken változtasson. Hozzá kell itt tennem, hogy természetesen a szakértõi munkával kapcsolatos bizonyos alapvetõ problémákat, így például a szakértõi díj alacsony voltát, illetõleg a szakértõk munkafeltételeinek hátrányos voltát ez a törvény nem fogja rendezni, ez a törvény nem tartalmaz változtatásokat a szakértõi díjak vagy például az igazságügyi szakértõi intézetekben dolgozó szakértõk tiszteletdíja vonatkozásában.
Szeretném megjegyezni, hogy ez a törvény azonban rávilágít azokra az ellentmondásokra, amelyek a szakértõi munka mindennapjaiban jelentkeztek az anyagi háttér hiánya miatt. Ennek hatására nyújtottam be és a bizottság támogatta is azt az indítványomat, amely az Igazságügyi Szakértõi Intézetben dolgozó szakértõk tiszteletdíját valamelyest a bírói tiszteletdíjakhoz közelítette volna. De ez nem témája a mai törvényjavaslatunknak, csak annyiban, hogy ennek a törvényjavaslatnak van egy olyan pontja, amely minden jogász számára - aki ezt a javaslatot elolvasta - szembeszökõ volt.
Csákabonyi Balázs alelnök úr már említette azt az ominózus 2. §-t, amely különbséget tesz a szakértõi intézményekben tevékenykedõ szakértõk és az egyéb szakértõk között. Ennek a szakasznak elvi, jogpolitikai vagy jogi indokai nincsenek. Tulajdonképpen nehéz megmagyarázni ennek a paragrafusnak a hátterét mással, mint azzal, hogy a szakértõi intézményben tevékenykedõ szakértõk anyagi helyzete olyan rossz, hogyha még mellette kötelezõ szakértõi kamarai tagságot is elõír számukra a törvény, akkor ezekbõl az intézetekbõl - a kormány tájékoztatása szerint - nagy számban vándorolnának el szakértõk.
Úgy gondolom, nagyon kívánatos lenne, hogy ezt a sajnálatos helyzetet ne a kamarai tagdíj vagy a kamarai kötelezõ tagság alóli kivétel szabályával oldjuk meg, hanem a szakértõi tiszteletdíjak rendezésével, egy normális munkakörülmény megteremtésével, de mindaddig, amíg ez nem tehetõ meg, úgy ítélem meg, hogy addig a törvényalkotás során számolnunk kell a realitásokkal. Így számomra elfogadható az a javaslat, amit az alkotmányügyi bizottság terjesztett elõ, és ami arról szól, hogy változatlanul nem lenne kötelezõ a kamarai tagság az intézményben dolgozó szakértõk számára, ha csak az intézmény keretei között végeznének szakértõi tevékenységet.
Erre szerintem az alkotmányügyi bizottság javaslata az eredeti elõterjesztésnél pontosabb, félreérthetetlen szövegváltozatot ad, és szeretném itt is hangsúlyozni, hogy abban a pillanatban, ha a szakértõ az intézeti munkakötelezettségén kívül is - másodállásban vagy vállalkozás keretében - szakértõi tevékenységet végez, akkor viszont a kamarai tagsága kötelezõ.
Nem azért kötelezõ, mert ez egyfajta büntetése a magánszakértõi tevékenységnek, hanem azért kötelezõ, mert úgy ítéljük meg, hogy a szakértõt igénybe vevõ hatóságok és a szakértõt megbízó polgárok érdeke is az, hogyha esetleg valamilyen konfliktusuk támad a szakértõvel, valamilyen szakmai kifogást szeretnének elõterjeszteni, akkor legyen fórum, ahová fordulhatnak. Értelemszerûen, ha a szakértõ másodállásban vagy vállalkozásban végzi ezt a tevékenységét, akkor a munkahelyén az ezzel kapcsolatos kifogásokat rövid úton el fogják utasítani. Értelemszerûen attól, hogy valaki az Orvosi Kamara tagja, a szakértõi tevékenységével kapcsolatos kifogásokat az Orvosi Kamara nem fogja elbírálni, mert azt fogja mondani, hogy az orvosi szakmai szabályoktól nem tért el a magatartása, legfeljebb az igazságügyi szakértõi normáktól tért el.
Fontosnak tartom azt is, hogy magának a kamarának - annak ellenére, hogy nem lesz mindenki kötelezõen tagja a kamarának - feladata a törvény értelmében, hogy a nem kamarai tag szakértõk számára is továbbképzést szervezzen, hogy az õ szakmai munkájukat is támogassa.
Úgy gondolom, hogy ezzel az alkotmányügyi bizottsági módosító indítvánnyal elhárul az a konfliktus - nem a legszebb módon, tehát jogilag nem a legvonzóbb módon történik ez meg -, ami engem arra indított, hogy a törvényjavaslat 2. §- ához módosító indítványt nyújtsak be. Erre tekintettel a 2. §-hoz benyújtott módosító indítványomat, amit korábban egyhangúlag támogatott az alkotmányügyi bizottság, visszavonom.
(19.00)
Így könnyebbé téve a szavazást és lehetõvé téve, hogy az alkotmányügyi bizottság kormány által is támogatott indítványáról döntsön a Ház.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ez a törvény arra mindenképpen alkalmas volt a bizottsági vita során is, hogy ráirányítsa a figyelmet az igazságszolgáltatás részét képezõ szakértõi tevékenység jelenlegi nehéz helyzetére. Bizottságunkban érzékelhetõ volt az egyetértés valamennyi párt oldaláról, hogy a jövõben is szeretnénk az igazságügyi szakértõi tevékenységet figyelemmel kísérni, szeretnénk a magunk részérõl: a bizottság részérõl - és az SZDSZ szónokaként is mondhatom - és az SZDSZ részérõl is segítséget nyújtani azoknak a szakértõknek, akik érdekképviseletekbe tömörülve szeretnének a helyzetükön javítani. Úgy érzem, törvényjavaslat egészét javította az, hogy a szakértõk érdekképviseletei jelen voltak a bizottsági tárgyaláson, kifejtették a véleményüket, eljuttatták észrevételeiket a bizottsághoz. Ez összességében javította a megszületendõ törvényjavaslatot. A kormány is értékelte azokat a módosításokat, amiket az érdekképviseletek felvetettek. Így ezúton is - azt hiszem - köszönetet mondhatunk az érdekképviseletek segítségéért. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)