DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A T/1538-as számú törvényjavaslattal kapcsolatban az igazságügyi kamarák vonatkozásában több kérdés vetõdött fel. Ezek kapcsán a megkeresõk felvetették e kamara mûködésének még a szükségességét is, többen vitatták a csoportérdekek kiszolgálójává válását. Számos neves igazságügyi szakértõ megkeresése is igazolni látszik ezt a véleményt. Szakmai körökben fõleg azok részérõl vetõdött fel e törvényjavaslat létjogosultságának megkérdõjelezése, akik nagy mennyiségû cikket, könyvet, hazai és nemzetközi publikációt jelentettek meg. Sérelmezték, hogy ilyen törvényjavaslat elõkészítésérõl õk nem értesültek, nem vonták be õket a szakmai vitába, az elõkészítésbe, és e kamarához hasonló modellt széles ismeretségi körben, a nyugati államokban nem találtak. Jellemzõ, hogy még az Igazságügyi Szakértõi Intézet és irodák megkérdezett, állandó fõfoglalkozású szakértõi is csak megkeresésekbõl értesültek arról, hogy ilyen törvényjavaslat egyáltalán beterjesztést nyert az igazságügy- miniszter úr részérõl. A törvényjavaslat elfogadásának ugyanakkor veszélye az, hogy nem jelentéktelen igazságügyi szakértõi rétegek egyfajta évtizedekig ható kontraszelekciónak tartják e kamara felállítását.
A felsõfokú szakképzettséggel rendelkezõ szakértõk óradíja 400 forint volt, jelenleg 600 forint. Ez azt jelenti, hogy az önálló szellemi tevékenységet végzõ szakértõknek a költségek, a társadalombiztosítás levonása után, az adóbevallás után az adólevonás miatt nettó 40-60 forint marad vissza tiszta jövedelemként. Ennek hatására a korábbi elismert, jónevû szakértõk úgymond kivonultak a hatósági szektorból. Az ügyészségek, a nyomozó hatóságok által kirendelt igazságügyi szakértõk bevételeik többségét megszerzik a gyakorlatban óránként 3-6 ezer forint egységáron, így látható a két réteg közötti különbség és ennek kapcsán az ellenzés is. Mindez a tevékenység igazságügyi szakértõk jogosítványa alatt történik. Ha a bíróságok és hatóságok színvonalas szolgáltatásokat igényelnek, akkor nem az igazságügyi szakértõi kamarák létrehozásával kellene a lényegrõl a figyelmet elterelni, hanem a piacgazdaság figyelembevételével a szakértõi szolgáltatásoknak az árához kellene arányosítani a szakértõi díjakat. Ez a véleménye az igazságügyi szakértõk többségének.
Egyébként a szakértõkrõl szóló, többször módosított 24/1971-es számú kormányrendelet megfelelõ mûködési keretet ad a vállalati megbízásokra tevékenykedõ szakértõknek, akiket ez a törvénytervezet nem érint. Mindezeken túl a szabad bizonyítási elvet is sérti a szakértõi tevékenység ilyen formátumú monopolizálása. Eljárási törvényeink hatóságok számára megengedik az úgynevezett eseti szakértõk kirendelését. Ha a törvénytervezet elõkészítõje kellõ gonddal járt volna el, úgy elõzetesen felértékelést is végzett volna e tekintetben, így megállapíthatók lennének a következõ tények:
(19.10)
A magas képzettségû szakemberek nem jelentkeznek az esetek többségében igazságügyi szakértõi jelölésre, a névjegyzékbe való vételre. Õket a hatóságok eseti igazságügyi szakértõként rendelik ki.
Elvétve használják a bíróságok és hatóságok az igazságügyi szakértõi névjegyzéket. Általános az a gyakorlat, hogy személyes tapasztalataik vagy konzultációs tanács alapján azt a szakértõt rendelik ki, akinek a neve garancia arra, hogy a feladatot elvárható szinten képviselje. A törvényjavaslat gyakorlatilag megvalósíthatatlan elvárásokat fogalmaz meg. Az igazságügyi szakértõknek csak szûk rétege az, amely kizárólagosan ebbõl a tevékenységbõl tartja fenn magát. A döntõ többség más szellemi tevékenységbõl él, és vélhetõen annak megfelelõ más létezõ vagy szervezés alatt álló hivatásrendi kamarához fog csatlakozni.
Az újabb divatok szerint elfutott kamarai modell porosz úton címkézi az államigazgatás-modellt, amely szemben áll az amerikai úttal, amely vitathatóvá teszi, hogy több kamara létesítésére jogosultság áll fenn. Érdekes kérdés lehet ezek számának a felsõ határa.
Nemkülönben figyelmet érdemel: az Alkotmánybíróság elõtt van jelenleg a kamarai költségek, díjak ellenértékének értékelése, ez a döntés várható. Így konkrétan, a törvényjavaslat kapcsán is megkérdezem: hogyan érvényesül a Ptk. szolgáltatás és ellenszolgáltatás elve e törvény szövegében a gyakorlatban?
Amennyi kérdõjel a törvényjavaslat kapcsán szakmai berkekben napvilágot látott, mind intõ példa arra, hogy szabad-e ilyen törvényjavaslatot egyáltalán beterjeszteni.
Alkotmányügyi bizottságunk is többször felhívta a beterjesztõ figyelmét bizonyos hiányosságokra, amik indokolttá tették volna a törvényjavaslat visszakérését és átdolgozását.
A Független Kisgazdapárt nem tud azonosulni ezzel a törvényjavaslattal. Köszönöm szépen.