DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az idõ elõrehaladtára tekintettel csak nagyon röviden. Az elõterjesztõ is - rendkívül dicséretes módon - nagyon röviden foglalta össze véleményét. Nyilván ebben már nagy rutinja van, hiszen ilyen késõ esti órában több alkalommal kellett ezt a mûfajt gyakorolnia. Ezért csak néhány gondolat, illetõleg néhány kérdés az elõterjesztéssel kapcsolatban. Nem kívánom megismételni a korábban elhangzott véleményekbõl az általam is elfogadható részeket.
Tudjuk jól, hogy évek óta most már több kamara alakult meg Magyarországon és szép lassan, folyamatosan egy kamarai rendszer épül fel. Az elsõ lépéskor, amikor eldõlt, hogy milyen kamarai rendszer is lesz az országban, akkor világosan választani kellett, hogy angolszász típusú vagy pedig egy latin típusú kamarai rendszer valósul-e meg. A kettõ közötti lényeges különbség - csak hogy röviden erre kitérjünk -, hogy míg egy angolszász rendszerben a kamara egyesületként, magánjogi alapon, önkéntesen szervezõdve mûködik, és nem kötelezõ a tagság, a részvétel, addig a latin típusú kamaráknál ez pont fordítva van: a kamara köztestületként mûködik, törvény hozza létre, és kötelezõ tagság érvényesül. Magyarország az utóbbi utat választotta. Az eddig megalakult kamarák is ebbe a modellbe illeszkedtek.
Az igazságügyi szakértõi kamara szintén ezt a sort folytatja, ugyanebbe a sorba illeszkedik. A szakmai indokoltságát nem elvitatva néhány kérdést érdemes föltenni a törvényjavaslattal kapcsolatban, ami leginkább majd késõbb, a végrehajtás során lehet jelentõs.
Az egyik: melyek azok a közhatalmi feladatok, amelyeket eddig állami szervek gyakoroltak és most ehhez a kamarához kerülnek? Ez nem derül ki egyértelmûen és világosan ebbõl a törvényjavaslatból.
A második, amit itt többen is érintettek, a bizottsági elõadó is kitért rá, kiderült, hogy több módosító javaslat is volt ezzel kapcsolatban, Hack Péter is részletesen foglalkozott vele: hogy miért nem terjed ki valamennyi igazságügyi szakértõre a törvényjavaslat. Ezzel kapcsolatban sem a törvényjavaslat indokolása, sem az elõadottak nem tartalmaztak számomra meggyõzõ indokokat. Még akkor sem, ha a bizottsági vita során valamelyest valóban közeledtek egymáshoz az álláspontok. Megnyugtató és egyértelmûen jó megoldás megítélésem szerint nem született.
A harmadik kérdés: hogyan illeszkedik egymáshoz a kamara és a szakértõi tevékenységek felülvizsgálatát ellátó testületek tevékenysége. Gondolok itt például az igazságügyi mûszaki szakértõi bizottságra vagy az igazságügyi mezõgazdasági bizottságra. Ezek körét egy kormányrendelet határozza meg. Erre vonatkozóan ez a törvényjavaslat nem igazán tartalmaz semmiféle iránymutatást. Annál is inkább, mert újabb kérdésként fölvetõdik, hogy a szakértõk alkalmasságáról való véleménynyilvánításhoz ezen testületek véleménye figyelembe veendõ lesz-e.
A következõ kérdés: hogyan tud a kamara hatékony szakmai irányítást végezni akkor, amikor a többi kamarától eltérõen nem egy homogén tevékenység integrálására kerül sor. Ez szintén egy nyitott kédés. Kiderül majd a következõ hónapokban, években, hogy a többi kamara mintájára létrehozott Igazságügyi Szakértõi Kamara tud-e ugyanúgy mûködni, miközben egyébként eltérõ feltételek között kell mûködnie.
Mindezek és amik korábban itt a vitában és a bizottsági ülésen is elhangzottak, arra hívják föl a figyelmet - erre most Dávid Ibolya is kitért, én is egyetértek vele, én is ezzel szeretném zárni a hozzászólásomat -, hogy nemcsak a kormánynak, hanem a parlamentnek és a parlament alkotmányügyi bizottságának is értékelnie kell a kamarák eddigi tevékenységét. A kamarák megalkotásával kapcsolatos eddigi gyakorlatot, praxist értékelnie kell, a kamarák megalkotásával kapcsolatos további kormányzati, parlamenti szándékokat is tisztázni kellene. Szerintem az elmúlt évek megfelelõ tapasztalatot halmoztak fel ahhoz, hogy ezt a tevékenységet elvégezzük. Idõszerû is, hogy ez a tevékenység megtörténjen. Köszönöm a figyelmet.