DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! 1990 óta a legjelentõsebb mértékû változás készül a magyar közigazgatásban. November 1-jén született meg az 1505. számú kormányhatározat, mely egységes megyei közigazgatási hivatal létrehozásának elõkészítését rendeli el. Az elõkészítés irányát határozottan és egy irányban állapítja meg: kormányhivatallá átalakítani a megyei közigazgatási hivatalokat. Ennek érdekében szükségesnek tartja az államigazdasági szervek feladat- és hatásköreinek felülvizsgálatát.
E kormányhatározat alapján olyan integrációs centralizációt kíván a kormány végrehajtani, hogy a kormányhivatalokba beolvasztanák az úgynevezett dekoncentrált szerveket, a minisztériumok ma még önálló területi, többségében megyei szervezetei ezután szakigazgatási szervként mûködnének. Bár ez a mûfaj, a napirend elõtti felszólalás inkább politikai bombarobbantásra alkalmas, én mégis inkább aggályaimat szeretném elmondani, hiszen még elõkészületi stádiumban van az átalakítás, talán még figyelembe vehetõk azok a kifogások, amelyeket megfogalmazunk; hogy milyen veszélyt hordoz a kormány átalakítási iránya.
1. Szembekerül a kormány a saját programjával. A kormányprogram 137. oldalának második bekezdése szerint a középszintû igazgatás elsõdlegesen a megyékre mint területi önkormányzatokra épüljön.
2. A magyar közigazgatási hagyományokat figyelmen kívül hagyja. 1870-ben született törvény a vármegyékrõl. A vármegyei önkormányzat testületi szerve a törvényhatósági bizottság volt. Sok igazgatási területen - adóügyben, útügyben, tanügyben - dekoncentrált igazgatási szervek mûködtek. E körben koordinálási feladata volt a fõispánnak, aki a kormány bizalmi embere volt. Ám a fõispán még ezt a tevékenységét is a megyei közigazgatási bizottság közremûködésével végezte. Ezzel szemben a kormányhatározat alapján egy kontroll nélküli hivatal jön létre; nincs testület, nincs bizottság.
3. A kormányhivatal élén helyettes államtitkár áll, a miniszterelnök nevezi ki. A megyei szakigazgatási szerv vezetõjét a miniszter nevezi ki. Ez sejteti, hogy a mindenkori politika kiszolgálója lesz a hivatalvezetés, mert ha nem kiszolgálója, akkor kiszolgáltatottja lesz, és négyévenként válthatják egymást. Hogy mennyire valós ez a félelmünk, kérem, gondolják végig, hogy a Horn-kormány hány százalékát cserélte le a közigazgatási államtitkároknak; tehát akik hivatali feladatot láttak el.
4. Olcsóbb és hatékonyabb közigazgatást ígér a kormány. Ugyanakkor ez a törekvés, az erõs állam létrehozása bizony költségigényes. Olcsóbb és hatékonyabb kormányt is ígért megalakulásakor. Két területen takarékoskodott: a privatizációs miniszter és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériuma területén; mindkettõben belátta késõbb, hogy rosszul döntött.
6-8000 tisztviselõtõl kíván e program megválni. Az egzisztenciájukat féltõ köztisztviselõk - és itt két újságra hivatkoznék: a Figyelõre és a Magyar Nemzetre - egyeléstõl és B-listázástól tartanak. Vidéken az apparátusból kikerülõ munkanélküliség komoly probléma, ugyanakkor a létszámleépítésben elért megtakarításokat a maradók között osztják fel, emellett nagyon jelentõs a végkielégítés összege is. Talán ami még fontosabb: 40 000 köztisztviselõt bizonytalanságban tart e program.
5. A kettõs irányítás szakigazgatási formája a tanácsrendszer szellemidézése. Emlékeznek még önök a Minisztertanács Tanácsi Hivatalára, vagy a demokratikus centralizmus elvére? Talán helyesebb lett volna az átalakítás irányát elrendelõ kormányhatározat helyett - mely egyébként is egy atipikus forma - ilyen horderejû, ennyi területet érintõ változás elõkészítésére a Házszabály adta lehetõséggel élni, melynek alapján jelentõs törvényjavaslatot két fordulóban is lehet tárgyalni: elõször a koncepcióról, a tervezet elveirõl vitát folytatni, majd az elfogadott koncepció alapján a végleges szövegrõl. Hisz az önkormányzati törvény módosítása nélkül, mely egyébként egy fejezetben, a X. fejezetben foglalkozik a közigazgatási hivatal feladatkörével, hatáskörével, a vezetõk kinevezési rendjével, tehát az önkormányzati törvény nélkül és számos ágazati törvény módosítása nélkül úgysem érheti el a kormány a célját. Ez az elõkészítés lehetõséget biztosított volna arra, hogy már egy korábbi stádiumban figyelembe vegyék a hat pártnak, a társadalomnak a véleményét az átalakításban.
Én nagyon bízom önben, miniszter úr. (A képviselõ asszony Kuncze Gábor belügyminiszterhez intézi szavait.) Bízom azért, mert talán önben nem mûködnek a tanácsrendszer reflexei, talán még nincs késõ arra, hogy ebbõl az átalakításból egy hagyományokhoz igazodó, politikamentes, szakmai függetlenséget biztosító közigazgatási rendszerünk alakuljon ki. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)