DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most sem tudom másképp kezdeni, mint ahogy már jó néhányszor megtettem: az SZDSZ véleményével együtt az Agrárszövetség véleményét is el fogom mondani a törvényjavaslattal kapcsolatban. És azzal folytatom, hogy ez a vélemény igazából megegyezik azzal a véleménnyel, amelyet a parlament mezõgazdasági bizottságában a többség megfogalmazott és amelynek a körvonalait Fodor Sándor képviselõ úr az elõbb már ismertette.
Tisztelt Országgyûlés! Magyarországon egy tényhelyzet van. 1990-ben rendszerváltás volt Magyarországon, és a rendszerváltás utáni hatalom célul tûzte ki az igazságtalanul okozott károk megtérítését, illetve jóvátételét. Nem ezzel van gond, mert azt hiszem, az indokoltságát senki nem kérdõjelezi meg. A gond azzal van, hogy az a bizonyos kárpótlási törvény úgy született meg, hogy akkor, abban az idõszakban a magyar társadalmat senki nem kérdezte meg, hogy hogyan képzelné el ezt a bizonyos kárpótlást. Ennek az lett az eredménye, hogy ugyan a kárpótlásnak ma már a vége felé tartunk, de rengeteg újabb sérelem keletkezett. Akik korán megkapták a kárpótlási jegyet, azok nagyon jól jártak, és ezt érdemes most összehasonlítani azokkal, akiknek ma is ott van a szekrényfiókjában a kárpótlási jegy: mit tudnak kezdeni ezzel a bizonyos árfolyammal, amit nap mint nap olvasunk az újságban?
Azt is lehet érzékelni, hogy nagyon sokan jól jártak, és lehet érzékelni, hogy elsõsorban azok az eredeti kárpótlásra szorultak jártak talán legrosszabbul, akikkel jót akart tenni az akkori hatalom.
Az agrárágazat volt az egyik célpontja az egész kárpótlási törvénynek. És ma már világosan lehet látni, hogy a politikai csatározások színterévé tette az egész agrárágazatot, és ebben a helyzetben - éppen az ügy jellegébõl adódóan -, talán a szövetkezetek sérültek legerõsebben. Szóval, ami történt, megtörtént. Azt hiszem, hogy most már fölösleges a múlton bánkódni, fölösleges jobb meg jobb megoldásokat fölvázolni; ami történt, megtörtént. Ezt az egész kárpótlási folyamatot be kell fejezni, hisz a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Nincs visszaút!
Éppen ezért a nyári idõszakban jó néhány képviselõtársammal együtt elég komoly feladatot és munkát vállaltunk a Földmûvelésügyi Minisztérium szakembereivel együtt, hogy próbáljunk egy olyan megoldást találni, amivel a lehetõ leggyorsabban be lehet fejezni a kárpótlási folyamatot. Akkor úgy tûnt, hogy ebben a munkában részt vettek velünk együtt az ellenzéki képviselõk is; akkor úgy tûnt, hogy ebben egyetértés volt - bár Gyimóthy képviselõ úr az elõbb, mintha másképp fogalmazott volna.
Tény az, hogy elõttünk van egy törvényjavaslat, és ahogy az államtitkár úr az elõbb említette, valóban egy kicsit szûkre sikerült ez a törvényjavaslat, hisz már a címe is úgy fogalmaz, hogy egyes kérdéseit zárja le csak az egész kárpótlási folyamatnak.
A frakciónk azzal, ami be van terjesztve, egyetért. Egyetért azzal, hogy a kárpótlás iránti kérelmek elbírálásának határidejét rendezze és pontosítsa, véglegesítse. Egyetért azzal a megoldással, ahogy az árverésen nem értékesített állami földek sorsát rendezi - bár meg kell jegyeznem, hogy Karakas János képviselõtársammal mi adtunk be ezzel kapcsolatban egy módosító javaslatot, és a részletes vitában errõl a kérdésrõl azért még részletesebben is fogunk szólni.
Egyetértünk azzal is, hogy a II. számú földalap árverésén utalvány fölhasználására már ne kerüljön sor.
Végsõ soron egyet lehet érteni azzal, hogy a földek melletti utak sorsát megpróbálja rendezni. Bár az érintettek vegyes érzelmekkel fogadják ezt a megoldást, azt a megoldást, hogy az érintettek ráfordításként számolhatják el az ilyen jellegû káraikat, de legalább megpróbál valami megoldást teremteni.
Egyet lehet azzal is érteni, hogy az életjáradékra váltás idõpontja 1996. december 31-ig kitolódjon. Az iratanyag kezelésével kapcsolatos elképzelések, azt hiszem, szintén indokoltak. És egyet lehet azzal is érteni, hogy a helyben lakók elõnyben részesüljenek a késõbbiekben a földárverések során.
Tehát nem ezzel van gond; a törvény ezeket a kérdéseket, azt hiszem, megfelelõen szabályozza. A gond azzal van, amit nem szabályoz le. A kormányprogramban annak idején elfogadta a parlament, hogy megoldást fog keresni és találni a kormány az ültetvények, az erdõk és a meliorációs területek kárpótlása során elszenvedett sérelmekért, ami elsõsorban, most már nem is úgy fogalmazunk, hogy a szövetkezeteket, hanem a szövetkezeti tagokat érinti.
(12.40)
Ezzel kapcsolatban úgyszintén adtunk be egy módosító javaslatot Karakas János képviselõtársammal. A részletes vita során szeretném példákon keresztül bemutatni, hogy milyen jellegû gonddal, milyen jellegû problémákkal állunk szemben. Azt hiszem, hogy talán megoldást is tudunk javasolni az ügy, a gondok végleges rendezésére.
Nem oldotta meg a törvény az utalvánnyal szerzett földek problémáját, erre pedig az Alkotmánybíróság is kötelezte már korábban a parlamentet. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása még elõttünk áll, ugyanúgy, mint a kárpótlási jegyek óriási halmazának a végleges rendezése.
Tisztelt Országgyûlés! Ezekkel a fenntartásokkal az SZDSZ és az Agrárszövetség javasolja, hogy fogadjuk el - természetesen a megfelelõ módosításokkal - ezt a törvényjavaslatot. Annál is inkább, mert bármilyen kis lépésekkel is, de közelít a kárpótlási folyamat lezárásához. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)