DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Évszázadokon keresztül volt nevezetes, egyben nélkülözhetetlen alkotóeleme Szatmár közlekedésének a csengeri Szamos-híd. 1983-ban azonban itt is diadalt ült a butaság: lebontották, holott akkor még másfél millió forintért fel lehetett volna újítani.
De mintha esetünk is csak arra lenne klasszikus példa, mily nagy igazságot fedezett fel és mondott ki Hegel, amikor kijelentette, hogy "minden, ami valóságos, ésszerû, és minden, ami ésszerû, valóságos", a híd ügye máig se került le a napirendrõl, és ma is mint aktuális probléma foglalkoztatja az ott lakókat. Leglelkesebb harcosai Komlódtótfalu lakosai, akiket már annak idején is érzékenyen érintett a lebontásról hozott döntés, és görbe szemmel nézték, amikor hozzáfogtak, hogy eltávolítsák a táj arculatához megszokott tereptárgyként tartozó hidat. Derék polgármesterük évek óta kilincsel fáradhatatlanul a visszaállításért, minisztériumokban, megyénél és minden lehetséges helyen, és mindenütt biztatják is, körülbelül ebben a szellemben: "Teremtsd elõ az önrészt, a többi majd a mi dolgunk!"
Jóakaratú bürokrata nem is nyilatkozhat másként. Az Útalapról szóló 1992. évi XXX. és az ugyane tárgyban 1994-ben szintén XXX. szám alatt kiadott törvény ugyanis félreérthetetlenül, teljesen egyértelmûen és világosan rendelkezik az önrész bevezetésérõl.
(15.40)
Kedvezményezett területen e szerint a fejlesztéshez szükséges pénzeszközök 30 százalékával, a kedvezményezett körbe nem tartozó településeken pedig 40 százalékkal kell rendelkezniük az önkormányzatoknak, ha a közúthálózat mûködõképességének fenntartása és javítása érdekében akarnak tenni valamit. Látszólag az önrész igazságos és ésszerû intézmény, hiszen a látszat szerint arról van szó, hogy tegyen is, nyissa ki a pénztárcát, aki akar valamit; és az egyes települések kedvezményezett és nem kedvezményezett körbe sorolása ellen sem lehet kifogást emelni, ha kedvezményezendõnek a hátrányos helyzetben lévõ településeket tekintjük. Az olyan térségekben azonban, mint Szabolcs-Szatmár- Bereg és a hasonlók azonban szükségszerûen fordulnak visszájukra a dolgok, ha ki akarnak törni azokból az özönvíz elõtti viszonyokból, amelyekben ma is élni kényszerülnek. Nem tudják ugyanis letenni sem a 30, sem a 40 százalékot, kiváltképp ha frontáttörést akarnak elérni. Az önrész így kontraszelekciós tényezõként hat, a falurombolás folytatása más eszközökkel.
Kérdezem tehát a fentiek után miniszter urat, mit kíván tenni, hogy a szóban lévõ területrõl számûzzük, a Biblia szavaival a külsõ sötétségbe utasítsuk végre a falurombolás szellemét. Várom válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)