DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, lepárlási hasonlata nem a jogellenesen végzett pálinkafõzésre történõ utalás. Ugyanis ez az ügy megint olyan, ami nagyon sok sebbõl vérzik, vagy ha úgy tetszik: a torka véres.
Nem részletezném - mert erre egyszerûen nincs idõ - a végkielégítéssel, a kamarai törvény alapján történõ kötelezõ véleménykéréssel, a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos nyomtatványhiány problémájával kapcsolatos dolgokat, valamint az intézkedés alkotmányos alapjának megtámadását, amely több érdekvédelmi szervezet részérõl történt. De két dologra ki szeretnék térni mindenféleképpen. Az egyik az, hogy az ön által említett tervezet, amely bizonyos körülmények között a háziorvosokat beengedi a szolgáltatásba, jogilag ellentmondásos helyzetet szül. Hiszen egy érvényben levõ 30/1989. számú egészségügyi miniszteri rendelet úgy rendelkezik, hogy három évi kiesés után nem folytatható ugyanez a foglalkozás-egészségügyi mûködés az orvos számára. A 27/1995. számú népjóléti minisztériumi rendelet viszont erre lehetõséget nyújt. Ezek szerint érvényben van két, egymásnak ellentmondó rendelet. Nem tudom elképzelni, a tisztiorvos hogyan fog ennek alapján dönteni.
A másik dolog pedig az a kérdés, hogy ki végezze - és erre nem kaptam választ - és ki fizesse a közegészségügyi, a dolgozói, az iparitanulói vizsgálatokat. Most is kaptam egy olyan jelzést, hogy oldószerekkel dolgozó festõipari tanuló esetében megtörtént ugyan a toxikológiai vizsgálat - amely életfontosságú a jövõjét tekintve -, de a számlát megküldték a szülõknek, akik képtelenek kifizetni, és a dolog nincs is igazán rendezve.
Ezek miatt a tisztázatlan körülmények miatt nem tudom elfogadni válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)