DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Van egy örökzöld rendelkezés; a gyámhatóságokról, egyes gyámhatósági feladatokról és a gyámhatósági eljárásról szóló 12/1987. számú MM-rendelet 56. § (1) bekezdése szerint, ha a törvényes képviselõ a családjogi törvény 82. § (2) bekezdése alapján a gyermek, illetve gondnokolt pénzét és értéktárgyait köteles a gyámhatóságnak beszolgáltatni, úgy a pénzt az Országos Takarékpénztárnak a gyámhatóság székhelye szerint illetékes fiókjánál vagy külön meghatározott pénzintézetnél nyitott gyámhatósági fenntartásos betétben kell elhelyezni. Ez a helyzet.
Ez a szabályozás abból az idõbõl származik, amikor szemben az általános 4 százalékos kamattal, a gyámhatósági betétkönyv 7 százalékos kamatozása kiugróan kedvezõ volt. Ma viszont a gyámhatósági betét kamata 24 százalék, míg más pénzintézetnél 28 százalék feletti kamatot is el lehet érni.
Ha nem volna ez a megszorítás, akkor jó lehetõség volna a biztosítóknál is befektetési formában például tíz évre lekötni a pénzt, ily módon nagyobb hozamot lehetne elérni, mint az OTP-nél, ahol például az ötévi lekötés az elõnyösebb. De esetünkben tipikusan a hosszú futamidõ a jellemzõ, hiszen nevelési idõszakokra van lekötve a pénz. A rendelkezés meghozatala idején nyilván nem számoltak olyan helyzettel sem, hogy például a vállalkozó szülõk a gyermeküket beviszik gazdasági társaságba a jobb nyereségmegosztás érdekében. A szabályozással tehát sok baj van.
Igény volna a szülõk vagy gondviselõk részérõl a pénznek letéti jegybe, értékjegybe fektetésére, és - érthetõ a szándék - befektetési formában biztosítóknál való lekötésre, azonban az érvényes rendelet mindezt nem teszi lehetõvé. Mert mit védelmez ez az ósdi rendelet? A gyermek pénzének elértéktelenedését. Székesfehérvárott például 30 millió forint várja a gondnokoltak érdekében történõ hasznosítást, de csupán a kiskorúak pénze is eléri az 5 millió forintot. Ma még pénz ez, de holnap ki tudja, mit ér! Többet bizonyosan nem.
Azt javasolnám, hogy a gyámhatóság mérlegelhessen, hol látja biztosítottnak kockázatmentesen, vagyis államilag garantált befektetési formában a gyermekek pénzét, és a törvényes képviselõk élhessenek ilyen lehetõségekkel jogszabályi keretek között.
Kérdésem tehát: egyetért-e államtitkár úr olyan intézkedés hozatalával, mely a gondnokoltak pénzének értékõrzõ kezelésére irányul és lehetõvé teszi az ilyen szempontú gyámhatósági döntést, és ha igen, mit kíván tenni és mikor kíván lépni? (Taps a jobb oldalon.)