KELETI GYÖRGY honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Mindenekelõtt a kormány nevében szeretném kifejezni köszönetemet az Országgyûlés múlt hét keddi döntésével kapcsolatosan, amelyet az IFOR-erõk magyarországi tartózkodásával és átmeneti állomásoztatásával kapcsolatban szinte egyhangúlag hoztak meg képviselõtársaim.
Az Amerikai Egyesült Államok kifejezte elismerését e határozat iránt, s azt is tudjuk, hogy ennek nyomán William Perry amerikai védelmi miniszter már aláírta a boszniai békefenntartás elõkészítõ feladataira vonatkozó parancsát, melynek értelmében az amerikai katonák elindulhatnak Magyarországra.
Tisztelt Képviselõtársaim! Már korábban is felmerült az a kérdés, hogy az IFOR-erõk logisztikai biztosításán túl a Magyar Köztársaság közvetlen, korlátozott létszámú katonai kontingens kiküldésével is vállaljon részt a boszniai béke megteremtésében. Bizonyára valamennyien emlékeznek rá, egy héttel ezelõtt a kormány eredeti határozati javaslatában már szerepelt egy erre vonatkozó kezdeményezés, amely a hatpárti egyeztetésen elhangzott vélemények miatt, igazolva a kormány e kérdésben is tanúsított körültekintését és rugalmasságát, kikerült a parlament elé kerülõ dokumentumból. Ennek alapvetõ oka az volt, hogy az egyeztetés idõszakában még csak szóban rendelkeztünk azzal a felkéréssel, melyet Joulwan négycsillagos tábornok, a NATO európai fõparancsnoka fogalmazott meg Kovács Lászlónak, a Magyar Köztársaság külügyminiszterének. Az említett felkérés hivatalos levél formájában az elmúlt hét hétfõjén a késõ délutáni órákban érkezett meg. Engedjék meg, hogy idézzek e levélbõl, melynek egy másolati példánya itt látható. (Felmutatja.)
"A Magyar Köztársaság területe és a békebiztosító erõk logisztikai támogatásához szükséges objektumok használatán kívül nagyra értékelnénk mûszaki és egészségügyi egységekkel való hozzájárulást is, szigorúan nem harcoló feladatokra."
Ennek alapján magas rangú kormánytisztviselõ vezetésével tárgyaló delegáció utazott a NATO-központba, ahol a békefenntartásban történõ magyar együttmûködés részleteit tárgyalták meg. E tárgyaláson a magyar fél elsõsorban azokban a kérdésekben ért el elõrehaladást, amelyek korábban a parlamenti pártok körében okoztak bizonytalanságot, kételyeket. Ennek alapján, illetve a múlt hét pénteken lefolytatott újabb hatpárti egyeztetésen elhangzottak maximális figyelembevételével terjesztette be a kormány az önök elõtt lévõ, a délszláv válság rendezésének végrehajtását biztosító erõk kötelékében korlátozott létszámú magyar mûszaki kontingens részvételérõl szóló országgyûlési határozati javaslatát.
A változások lényege: az önálló magyar mûszaki alegység létszámát a parlament nem több mint 500 fõben határozza meg. A kiutazásra jogosult kontingens legfeljebb 1996. december 31-éig kapjon parlamenti felhatalmazást az IFOR-erõkben történõ részvételre, az idõtartam esetleges meghosszabbításáról az Országgyûlés külön határozatban döntsön. A magyar katonák a szükséges technikai eszközökön és felszerelésükön túl kizárólag egyéni fegyverzetüket vihetik magukkal. Ez azt jelenti, hogy munkájuk, feladataik ellátása során - amire a tárgyaláson garanciát kaptunk - az IFOR azon nemzetiségû kontingensének erõi biztosítják számukra a földi és légi védelmet, melynek felelõsségi területén tevékenykednek. A magyar kontingens személyi állománya a honvédelemrõl szóló törvény értelmében kizárólag önkéntesekbõl állhat. Tagjai hivatásos és szerzõdéses katonák lehetnek. A parlament pozitív döntését követõen az önálló zászlóalj szervezése, tagjainak felkészítése, felszerelésük biztosítása, valamint a Horvátországban tervezett települési helyük berendezése legkevesebb mintegy 35-40 napot vesz igénybe. Ez azt jelenti, hogy legkorábban január közepén kezdhetik meg munkájukat.
Tisztelt Országgyûlés! Szeretném megköszönni, hogy a parlament nem zárt ülésen tárgyalja ezt a napirendet. Ez bölcsességre vall. A kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy az ország közvéleménye értesülhessen e felelõsségteljes döntés minden részletérõl. A döntés ugyanis nem könnyû. Képviselõtársaim közül bizonyára lesznek, akik érzelmi alapon alakítják ki véleményüket, olyanok is, akik történelmi elõzményeket vesznek figyelembe, pedig most más történelmi helyzet van. Lesznek, akiknek a határon túli magyarok véleménye lesz a fontos. Számukra talán figyelemreméltó, hogy a vajdasági magyarok politikai vezetõi közül többen nem látnak az ott élõ magyarsággal szembeni veszélyt ellátó, feltételeket biztosító alakulat kiküldése esetén. Ezt erõsítette meg Surján László képviselõtársam a hatpárti egyeztetés során is, pártja és a vajdasági magyarok vezetõi közötti megbeszélésen szerzett tapasztalatai alapján.
(17.20)
A döntés véleményem szerint ugyanakkor minden képviselõtõl egyfajta politikai állásfoglalást igényel. Hiszen valamennyi parlamenti párt egyetért az Egyesült Nemzetek Alapokmányából fakadó kötelezettségeinkkel, támogatja hazánk nyugat-európai integrációs törekvését, kinyilatkoztatta, hogy azonosul a kormány ezen irányú szándékával, többek között hazánk NATO-tagfelvételével, és ahogy ezt többször is hangoztatta, létérdekünknek tekinti a délszláv békét.
A nagy kérdés tulajdonképpen az, hogy amit szavakban kijelentünk, cselekedeteinkkel, áldozatvállalásunkkal hogyan támasztjuk alá. A NATO az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján fogja megkezdeni a Daytonban valamennyi érintett fél által elfogadott s várhatóan december 14-én Párizsban aláírásra kerülõ békemegállapodás végrehajtását.
A magyar parlament mostani, elsõ ízben minden külsõ ráhatás nélküli, szuverén módon meghozott döntése tehát az ENSZ Biztonsági Tanács határozatának végrehajtásához járul hozzá, egy NATO által kezdeményezett és koordinált nagyjelentõségû nemzetközi együttmûködés tevõleges részvételéhez ad felhatalmazást, olyan békemisszióhoz történõ hozzájárulást tesz lehetõvé, amelyet a délszláv válság résztvevõi valamennyien elfogadtak.
A magyar kormány álláspontja és ennek megfelelõen Magyarország magatartása a korábbi idõszakban helyesnek bizonyult. Azt vallottuk, hogy egyetlen szembenálló fél oldalán sem kívánunk beavatkozni a fegyveres konfliktusba, senki számára sem kívánunk elõnyt biztosítani, s mindent elkövetünk annak érdekében, hogy hazánk távol maradjon a súlyos áldozatokkal járó fegyveres konfliktustól.
Most sem akarunk másképp cselekedni. A magyar katonák - amint azt a NATO európai fõparancsnokának levelébõl már kiemeltem - szigorúan nem harcoló feladatokat hajtanának végre. De nemcsak szóban, hanem tevõlegesen is részesei lennének annak a folyamatnak, amelyre évek óta várunk, hogy véget érjen a délszláv válság, befejezõdjenek az értelmetlen fegyveres cselekmények, megszûnjön az a hatalmas népvándorlás, amelynek során az elmúlt években több százezer embert ûztek el otthonából. Erre most minden korábbi, a helyzet normalizálására tett kísérletnél jóval nagyobb esély van.
A béke akarata kevés. Azért tenni is kell. Ezt bizonyítja, hogy a NATO valamennyi fegyveres erõkkel rendelkezõ tagállama részt vesz a békefenntartó akcióban, s rajtuk kívül további 16 ország - közöttük Csehország, Lengyelország és Szlovákia is - jelezte az IFOR-erõkben való részvételi szándékát.
A volt Jugoszláviával szomszédos országok közül Ausztria 300, Olaszország 2500 katonával kíván részt venni. Németország pedig a második világháború óta elsõ ízben tervezi jelenlétét határain kívüli katonai akcióban, mintegy 4-5000 fõ részvételével.
A nemzetközi összefogás tehát kétségbevonhatatlan. Ennek magyarázata többek között az, hogy a részvételre jelentkezett országok most talán utolsó lehetõségét látják az eredményt hozó határozott fellépésnek, s ezt a különbözõ kormányok véleménye szerint - figyelemmel a térségben levõ érintettek teljes egyetértésére - a lehetõ legrövidebb idõn belül meg akarják kezdeni.
A mostani nemzetközi törekvés etalonértékû lehet a késõbbiekre is. Hiszen nehezen tagadható, hogy térségünkben vagy a világ más részein ne lenne több olyan veszélyforrás, melynek lokalizálása, elfojtása vagy felszámolása összefogást igényelne.
A parlament múlt heti pozitív döntése és az elõttünk levõ határozati javaslatra vonatkozó országgyûlési döntés nagymértékben befolyásolhatja további együttmûködésünket az Amerikai Egyesült Államokkal és a NATO-val. Döntésünk komoly hatással lehet a magyar honvédség korszerûsítésére, nagymértékben befolyásolhatja az országunk politikai arculatáról kialakult kép formálását, s NATO-csatlakozásunknak nagy mozgatója lehet.
Ugyanakkor elutasító álláspontunk - s errõl is õszintén kell beszélnem képviselõtársaimnak - több évre visszavetheti a teljes parlamenti támogatással bíró, a nyugat-európai integrációval kapcsolatos politikai törekvéseink megvalósítását.
Tisztelt Országgyûlés! A magyar honvédség számára ez nem kalandorakció. Alkalom felkészültségük és ilyen jellegû szakmai képességeik, a NATO- és partnerországokkal már eddig is gyakorolt békefenntartó készségük bizonyítására. A hadsereg várja az önök felelõsségteljes politikai döntését. De tudniuk kell, a szükséges feltételek megléte esetén képes a határozati javaslatban megfogalmazottak végrehajtására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)