DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, ahhoz, hogy a tisztelt Ház döntéskész helyzetbe kerülhessen, mindenekelõtt néhány olyan tényt is górcsõ alá kell vennünk, amelyrõl eddig nem esett szó.
Hadd hívjam fel igen tisztelt képviselõtársaim figyelmét mindenekelõtt arra a tényre - ha netántán errõl megfeledkeztek volna -, hogy Magyarország a földkerekség egyetlen országa, amelyet önmaga határai vesznek körül.
Valóban egy négyzetcentiméter terület sincs körülöttünk, ami ne lett volna ezer éven át színmagyar. Ezért, ha mi átlépjük a jelenlegi határainkat, annak jelentõsége semmiképpen sem hasonlítható ahhoz, mintha más országok küldenek bármiféle kontingenst bárhova.
Tehát én úgy gondolom, rögtön szemébe kellene ötlenie mindenkinek, hogy a rizikófaktor Magyarország esetében lényegesen magasabb, mint más esetében.
Engedjék meg, hogy én most megnézzem az ellentételezés oldaláról, mit kapunk ennek fejében. Hallottuk Kovács külügyminiszter úrtól: gyönyörû levelet kaptunk, nagyra értékelnék ezt a dolgot.
Sajnos én nem tudok eltekinteni attól a ténytõl, hogy visszatekintsek arra, hogy Magyarország európai uniós tagságát illetõen mennyi mindenféle ígéretet kaptunk már, és vajon közelebb vagyunk-e az Európai Unió nyitott kapuihoz, mint voltunk 1990-ben. Egyértelmûen nem. Hiszen csak 1996-ban fognak dönteni arról, hogy milyen feltételeket támasszanak majd az Európai Unió bõvítését illetõen.
Ha a NATO kérdését nézem, akkor a levél felvetése óhatatlanul eszembe juttatja Bokros pénzügyminiszter úrnak a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatos hivatkozását, amikor is Massimo Russo vállveregetésére hivatkozott. Vajon a NATO vállveregetése többnek tekinthetõ- e? Mert ha összevetem azzal, hogy mi van, ha Jelcin elnök összeráncolja a homlokát - vagy netántán teszi ezt egy szovjet tábornok -, hát nem tudom, hogy minek van akkor nagyobb súlya, a szovjet tábornok homlokráncolásának vagy ennek a levélnek.
Tehát kérem, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ha az ellentételezés kérdésébõl indulunk ki, akkor meg kell állapítanunk: Magyarország semmit sem kap annak fejében, hogy ilyen rizikót vállal, de sajnálatos módon itt ennél tovább kell mennem, nem lehetek udvarias az igen tisztelt kormányhoz. Azt kell mondjam, ennek a kormánynak, meg egyéb kormányoknak is rendkívül súlyos mulasztása elõzte meg ezt a helyzetet, hiszen adva van a délszláv válság, adva van annak rendezhetõsége; de a magyarok semmiféle tényleges igénnyel nem jelentek meg ebben a térségben az ott élõ magyarság jövõjének a kérdése rendezése ügyében, hanem most azt mondjuk, hogy milyen jó, hogy mennek a mi katonáink.
Hallunk itt megnyugtatásokat, többek között, ha jól emlékszem, Mészáros Gyulától, a KDNP részérõl, aki elmondotta, hogy kérem, mi nem harcoló egységeket, hanem mûszaki egységeket küldünk. Csak kérdezem én, fogják ezt tudni a velünk szemben elképzelhetetlenül nagy gyûlöletet érzõ olyan katonák is, akik nem fogadják el a daytoni megállapodást?
Vajon - igen tisztelt képviselõtársaim - gondoltak-e arra, hogy ha mi most a mûszaki alakulat tagjait beöltözve meglátnánk, vajon közülünk, magyar országgyûlési képviselõk közül hányan tudnánk ténylegesen különbséget tenni, hogy ez most harcoló alakulat vagy nem harcoló alakulat? (Zaj, közbeszólások.)
Úgy gondolom, önmagában a katonai egyenruha hazánk határain kívül való megjelenése óriási rizikóforrás, óriási veszélyforrás, és ebbõl a Házból ma még senki nem tudja megmondani, hogy ténylegesen mi lesz ennek a következménye. Mert hiába nyugtatott meg Sebõk János az MSZP oldaláról, hogy a kormányunk védje meg a katonákat; miként védje meg kérem, amikor nem is mi gondoskodunk a katonáink megvédésérõl. Sõt, még azt sem tudjuk, hogy ki fog gondoskodni.
Úgy gondolom, úgy belemenni egy rizikóba, egy jelentõs rizikóba, hogy Magyarországnak pillanatnyilag nincs egy jelentõs, erõs hadserege..., ne vegyék tõlem rossz néven, valakinek ki kell mondania az igazságot, én még abban is kételkednék, hogy jelenleg a mi hadseregünk teljes biztonsággal egy augusztus 20-ai díszszemlét meg tudna-e tartani. (Derültség, zaj.)
Ilyen körülmények között most kiküldeni a magyar hadsereget, ráadásul eleve belemenni abba a helyzetbe, hogy nem egészségügyi alakulatokat küldhetünk, hanem mûszaki alakulatokat; hát elnézést kérek, kifejezetten ügyetlen, élhetetlen volt a külügyi kormányzatnak a munkája, hogy mindenben a számunkra legkedvezõtlenebbet érte el. Van a kétmilliárd forint körüli kiadás, van a rizikó, ellentételként semmi sincs.
Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, ha ténylegesen a magyarság ügyében kaptunk volna valamit ennek ellentételeként, ha azzal jött volna a külügyminiszter úr például, hogy elintézte: ennek fejében mi - mondjuk - január 1-jétõl a NATO tagjai legyünk, akkor azt mondtam volna, van mit mérlegelni. Pillanatnyilag nincs mit mérlegelni. Vállveregetések közti különbséget nem lehet igazán mérlegelni, nem lehet értékelni.
Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy amilyen felelõtlen volt ennek a kormánynak az eljárása bármilyen egyéb kérdésben, amilyen felelõtlen ennek a nagyon fontos kérdésnek a megtárgyalása ügyében is, hogy este tárgyaljuk, fenyegetve a parlamentet, mennyi munka vár még ránk (Közbeszólások: Bizony!), ha mi abból a ténybõl indulunk ki, hogy semmilyen tényleges ellentételezést nem tud ez a kormány felmutatni a vállalt jelentõs veszélyhelyzet ellentételezéseként, akkor a Független Kisgazdapárt azt mondja, hogy nincs értelme vállalni a kockázatot.
Kérem, senki nem vitatja, hogy rendkívül jelentõs dolog lesz, ha minket felvesznek az Európai Unióba. Nagyon szívesen vennénk, ha felvennének a NATO- ba is. De ne haragudjanak, mi már évszázadokon keresztül hullajtottuk a vérünket a Nyugatért. (Felzúdulás.) Mit kaptunk érte? A nándorfehérvári gyõzelmünkért a déli harangszót, meg kaptuk Trianont és ráadásul Párizst.
Kérem, igen tisztelt MSZP-s képviselõ uraim, ezen lehet derülni, de mit sem változtat a tényen, hogy ez valóban úgy van, ahogy én mondom. És én nagyon remélem, hogy rossz prognoszta leszek, mert ha netántán néhány koporsót fognak hazaküldeni, akkor meg fogom kérdezni név szerint is a most ugye értelem nélkül mosolygó képviselõtársak közül az érintetteket (Zaj.), vajon most a koporsó esetén is mosolyogni fognak vagy nem fognak mosolyogni.
Úgy gondolom, hogy ilyen, az ország szempontjából fontos kérdést ilyen felelõtlenül megvitatni, arról dönteni nem lehet. A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ebben a helyzetben, ilyen körülmények között nem lehet támogatni a boszniai békemisszióban való részvételt. Köszönöm szépen. (Taps a kisgazdapárt padsoraiban; zaj. Szili Sándor: Józsikám, tükörbe néztél, amikor az értelem nélkül mosolygó képviselõkrõl beszéltél?)