DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: (Több képviselõ távozik az ülésterembõl.) Tisztelt Elnök Úr! Én megvárom, aki ki akar menni, nyugodtan kimehet és utána folytatom. (Rövid szünet után:)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A jövõ évi költségvetési törvényjavaslat általános vitájának megkezdésekor arra kértem önöket, hogy érezzék át azt a szokásosnál is nagyobb felelõsségünket, ami jelen pillanatban megmutatkozik amiatt, hogy a költségvetés mellett a stabilizációs folyamat folytatásáról is döntenünk kell.
Köszönettel tartozom mindazoknak, akik reálisan ítélték meg az ország jelenlegi gazdasági, pénzügyi helyzetét, s ennek tükrében vállalták a ma még kétségtelenül nem népszerû szerepet, és a parlamenti vita során egyértelmûen kiálltak a stabilizáció folytatásának szükségessége mellett.
Röviden arról is szólnom kell, hogy a jobbító, segítõ szándék sok hozzászóló részérõl érezhetõ volt. Az alapelveket elfogadó számtalan javaslat hangzott el mind a plenáris ülésen, mind a bizottságokban, s ezek meg is jelentek a módosító indítványokban. Az ilyen szellemû módosításokat mind elfogadásra javasolja a kormány.
Nem áll szándékomban azonban elhallgatni, hogy az elmúlt hetekben nagyon kemény vitákat is folytattunk. Ennek során természetes módon igen nagy hangsúlyt kapott a költségvetéspolitika mozgásterét is meghatározó gazdaságpolitikai célok, elvek és az eszközrendszer többoldalú elemzése, bírálata.
Az ellenzéki képviselõk egy része ismételten azzal érvelt, hogy a kormány nem rendelkezik gazdaságpolitikai elképzeléssel, illetve finomabb formában, mint például Varga Mihály képviselõ úr fogalmazott: a kormány nem rendelkezik megfelelõen kiszámítható gazdaságpolitikai elképzeléssel, s a márciusi intézkedések is inkább csak a költségvetési hiányra összpontosító tûzoltó akciónak, semmint egy átfogó koncepció részének tekinthetõk.
Az ilyen álláspontokkal természetesen vitatkoznom kell. Ezen állításokkal szemben a kormány már a költségvetés kidolgozásának idõszakában kialakította a középtávú gazdaságstratégiai programját, amit nyilvánosságra hozott, s a tisztelt Ház tagjai is megkaphattak. Ennek fõ célja a fenntartható, tehát tartósan és biztonságosan finanszírozható, érezhetõ ütemû gazdasági növekedés, amely feltételezi egyrészt a gazdaság stabilizálását, másrészt a jövedelemelosztási viszonyok változását a vállalkozások javára. Ez egy olyan többoldalú gazdaságpolitika, amely egyszerre próbálja meg kezelni az egyensúly és a növekedés kérdését, és amely éppen azért nem jellemezhetõ úgy, ahogy például Kádár Béla képviselõ úr tette, mintha annak az egyensúlyjavítás, a deficitlefaragás volna az öncélja.
A márciusi intézkedések éppen azért váltak szükségessé, mert az I. negyedévi gazdasági mutatók továbbra is az elõzõ kétévi egyensúlyromlás szinte akadálytalan folytatódását jelezték, sõt drámaian túlmutattak azokon, s ennek a tendenciának a megtörése halaszthatatlanná vált.
A kormány olyan intézkedéseket kíván tenni, amelyek hatására még ez évben jelentõsen javulnak az ország külsõ és belsõ egyensúlyi pozíciói és ezzel párhuzamosan végbemegy a versenyképességet javító jövedelemátcsoportosulás is.
Konkrét intézkedések ezért fõleg az export serkentését, az import fékezését, az államháztartás deficitjének a mérséklését, illetve az erõsödõ inflációs hullámnak a megfékezését célozták.
A tények azt mutatják, hogy a gazdaságban '95 elsõ felében még az elõzõ idõszakot is jellemzõ egyensúlyrontó folyamatok érvényesültek, a másodikban azonban már ettõl eltérõ tendenciák hatnak. Elsõsorban a külsõ és belsõ egyensúlyhiány mérséklõdése tapasztalható, de megkezdõdött a vállalkozók javára történõ jövedelemarány-módosulás is, s a beruházási tevékenység élénkülése, bár mérséklõdött, de továbbra is elég magas színvonalú és a gazdasági növekedés sem szakadt meg.
A vita tapasztalatait illetõen hadd utaljak Békesi László képviselõ úr által e vitában kifejtettekre. Áthághatatlan törvényszerûség, hogy minden olyan esetben, amikor a jövedelemtulajdonosok megtakarításait, az államháztartás hiányát, illetve a vállalkozási szféra hitelszükségletének fedezetét nem biztosítják, akkor törvényszerûen megjelenik a folyó fizetési mérleg hiánya.
A külsõ egyensúlyi folyamatok javítása rövid távon matematikai szükségszerûséggel igényli a belsõ egyensúly helyreállítása érdekében teendõ intézkedéseket. Természetesen senkinek nem okoz örömet szigorú kiadáscsökkentõ intézkedéseket tenni. Ezek azonban ahhoz szükségesek, hogy megtörténjék a jövedelemátcsoportosítás a vállalkozói szféra javára, hogy minél több, elsõsorban a lakossági körben realizálódó pénzügyi megtakarítás legyen képes finanszírozni a szaporodó beruházásokat.
Természetesen nehéz megtalálni a megfelelõ arányokat a gazdasági célszerûség és a társadalom tûrõképességének határai között. Ebbéli felelõsségétõl indíttatva igyekszik a kormány mindent elkövetni, hogy az Érdekegyeztetõ Tanácson megszülethessék az ár-bér megállapodás. Annak ellenére, hogy Sümeghy Csaba képviselõ úr megjegyzése szerint a jelen körülmények szinte lehetetlenné teszik egy ilyen megállapodás rövid idõn belüli megkötését, felelõsséggel azt mondhatom, hogy mára ez a megállapodás elérhetõ közelségbe került.
(21.30)
Ennek érdekében a kormány a kompromisszumkészség végsõ határáig elment. A megállapodás közös érdek, mert a nehéz feladatokat nem lehet indulatoktól fûtött légkörben megoldani. A nehéz feladatok között csak jelzésszerûen szeretnék utalni arra az államháztartási reformra, amelynek a munkálatait a jövõ év elsõ felében el kell végeznünk. A felvetések szerint erõteljesen munkálkodni kellene a kamatok csökkentésén, mert akkor jelentõsebb megtakarítások érhetõk el, mint például a márciusi intézkedések révén. A kamatterhekre vonatkozóan Békesi képviselõ úr már megadta a választ, amikor jelezte, hogy azok nem most, hanem az elmúlt évek során keletkeztek és szaporodtak meg. Azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy piacgazdaságban a kormány beavatkozhat a kamat alakulását meghatározó viszonyokba. Természetesen piaci alapon, közgazdasági eszközökkel a kormány is törekszik az államadósság terheinek csökkentésére. Erre elsõsorban az infláció csökkentése érdekében teendõ intézkedések szolgálnak.
De gondolhatunk a tisztelt Ház által nemrégiben elfogadott államháztartási törvény módosításával létrejövõ Kincstárra is, vagy éppen az elsõdleges állampapír-forgalmazói rendszer kialakítására. A kamatok csökkentését szorgalmazóknak tudniuk kell, hogy a piacgazdaságban nem lehet az inflációs folyamatoktól, a piaci várakozásoktól függetlenül, szubjektív módon csökkenteni a kamatokat úgy, hogy annak ne lenne rövid idõn belül nagyon negatív visszahatása például a megtakarításoknak a költségvetés finanszírozásában való gyors csökkenését tekintve. Erre egyébként a közelmúlt története sajnos szolgáltatott példát.
Tisztelt Ház! A vitában több képviselõ is foglalkozott a felsõoktatás témakörével. Egyetértek Kovács Kálmán képviselõ úrral abban, hogy a felsõoktatás fejlesztésének óriási szerepe van az ország életében. Súlyos félreértés azonban az a megjegyzés, hogy a mûvelõdési tárca és a pénzügyi kormányzat - netán szakszerûtlenségbõl fakadóan - a felsõoktatás leépítésére törekedne. Ez utóbbiról szó sincs, hisz mind a felsõoktatási beruházások, mind az intézmények és feladatok támogatása kiemelten nõ a jövõ évi költségvetési törvényjavaslat szerint.
Volt, aki rejtvénynek nevezte a felsõoktatás normatív finanszírozását, mert azt nem találja a költségvetési törvényjavaslatban. Erre az a válaszom, hogy a felsõoktatás normatív finanszírozását természetesen nem a költségvetési törvénnyel kívánjuk bevezetni.
A normatív finanszírozásra kidolgozott modell csak idõbeni fokozatossággal vezethetõ be, elsõ lépcsõben a képzési normatívára nézve. A '96. évi költségvetésben elõirányzott képzési támogatást már ezen normatívák figyelembevételével kapják az intézmények, ügyelve arra, hogy mûködésükben ezzel összefüggõen zavarok ne keletkezzenek.
Számos hozzászóló érintette a fegyveres erõk és a rendvédelmi szervek területét is. Szeretném hangsúlyozni, hogy a költségvetés nehéz helyzete ellenére sikerült lehetõséget teremteni e költségvetési kiadások növelésére.
A benyújtott költségvetési törvényjavaslat lehetõvé teszi a köztisztviselõk, a bírák és az ügyészek, valamint a rendvédelmi szervek körében az illetmények emelését. A közalkalmazottak részére azonban nem tartalmaz külön forrást bérük emelésére, hanem azt csak a létszámcsökkenéssel elérhetõ forrás terhére tenné lehetõvé. Ez volt az eredeti javaslat.
Az Érdekegyeztetõ Tanács és több képviselõ is sérelmezte azt, hogy csak a létszámcsökkenés teremt forrást erre az illetményemelésre, és igényelték többen a közszolgálatban foglalkoztatottak jövedelemnövekményének a versenyszféráéhoz való igazítását. A kérdés rendezését a kormány is szükségesnek tartja. Ezért javaslatot fogalmaztunk meg arra vonatkozóan, hogy a közszolgálat egyes területein is lehetõvé tegyük az átlagos 19,5 százalékos illetményemelést. Erre egyrészt a forrást akarjuk megteremteni - errõl szól a módosító indítványok egy része -, másrészt viszont az erre vonatkozó garanciákat, amikrõl még az érdekegyeztetés keretében tárgyalni kell.
Tisztelt Országgyûlés! Mint várható volt, a helyi önkormányzatok költségvetését az általános és részletes vita, valamint a bizottsági ülések során is kitüntetett figyelem kísérte. A kormány segíteni kíván 1996. évben is a hto-utalvány megszûnése miatt keletkezõ probléma megoldásában, s ezért 7 milliárd forintot javasol erre a célra, amelybõl csak kifejezetten azok a települések részesülnek, ahol az állandó lakosok fûtés céljára gázolajat kényszerülnek használni. Az önkormányzatok természetesen önállóan dönthetnek a rájuk jutó összeg felhasználásáról, de jogszabály írná elõ a kedvezményezettek elszámolási kötelezettségét - ezzel is szeretnénk elejét venni, hogy a visszaélések ezúttal egy másik formában jelenjenek meg.
A kormány támogatja, hogy 2 milliárd forintot különítsen el a parlament az önhibájukon kívül hátrányos helyzetû, azaz forráshiányos önkormányzatok támogatására. Nem hallgathatom el azonban, hogy az önkormányzatoknak e célokra saját forrásaikat is be kell vonniuk. Az elosztás decentralizálása érdekében azt tervezzük, hogy a 2 milliárd forint normatívan illesse meg a megyéket. A megyei források elosztását pedig a létrehozandó megyei területfejlesztési tanácsok hatáskörébe javasoljuk utalni.
A kormány mérlegelte a területi kiegyenlítést szolgáló 5 milliárd forint fejlesztési célú támogatás elosztására vonatkozó kezdeményezéseket is. Azt javasoljuk, hogy e keretösszeg elosztásáról a tisztelt Ház által késõbb elfogadandó területfejlesztési törvény keretében szülessék döntés.
1996-ban, az államháztartási reformba illeszkedve, két lépcsõben megvalósítja a kormány a közoktatás finanszírozásának reformját is. Decemberben a tisztelt képviselõ kezébe kerülhet a közoktatási törvény módosítási javaslata, és ez megteremti a finanszírozási rendszer továbblépéséhez az alapokat. Ha az érdekegyeztetõ tárgyalásokon megoldás jön létre, akkor ennek megfelelõen javasolja a kormány, hogy önkormányzati körben is a közszolgálatban dolgozók béremelésére központi kezdeményezésre kerüljön sor. Erre 15 milliárd forint összegû fedezet elkülönítésének támogatását javasoljuk.
Végül, nagyon röviden, azokra az észrevételekre szeretnék reagálni, amelyek az államháztartási reform hiányát teszik szóvá ezen a területen - mármint az önkormányzati finanszírozásban. A kormány úgy látja, hogy az úgynevezett nettó bérfinanszírozás helyi önkormányzati gazdálkodásban történõ bevezetése nagyon komoly lépés. Egyfelõl biztonság az önkormányzatoknak, mivel a továbbiakban nincs gondjuk a különbözõ, bérekhez kötõdõ adók és járulékok befizetésére, másfelõl jelentékeny megtakarítás adódik a költségvetés számára abból, hogy ezeket a tételeket nem kell elõre megfinanszírozni.
Tisztelt Országgyûlés! A családi pótlék 1996. évi elõirányzata nem vehette figyelembe azt, hogy a jövedelemfüggõ családipótlék-rendszer nem januárban, hanem csak április 1-jével tud hatályba lépni. Ezen túlmenõen a törvényjavaslat elõkészítése során azzal számoltunk, hogy megszûnik az a szabályozási anomália, amit az úgynevezett beszámíthatósági szabályozás jelent. Azzal sem számoltunk, hogy a három- és többgyerekes családok mellett a fogyatékos gyermeket nevelõ családok is változatlanul alanyi jogon lesznek jogosultak erre az ellátásra. Mindezek miatt a családi pótlék ez évre eredetileg tervezett 85 milliárd forintos elõirányzatát 9 milliárd forinttal meg kell emelni. Ahhoz azonban, hogy ez a nem kevés összeg biztosítható legyen - és ezt õszintén meg kell mondani -, több nagyon fontos területrõl kell forrást elvonni és átcsoportosítani.
Többen hiányolták, miért nem tudjuk évek óta biztosítani az államháztartási törvény azon elõírásának megvalósítását, mely szerint a központi költségvetést és a társadalombiztosítási alapok költségvetését egyidejûleg kell az Országgyûlés elé terjeszteni. Ez az igény természetesen jogos. Sajnos a társadalombiztosítási önkormányzatokkal a tárgyalások elhúzódtak, és kompromisszumot sem sikerült kötni, így a már önök elõtt lévõ, a társadalombiztosítási alapok 1996. évi költségvetésére vonatkozó T/1680. számú törvényjavaslat módosítása elõreláthatóan több ponton elkerülhetetlen lesz.
(21.40)
Nyilvánvalóan ez egy nagyon sajnálatos fejlemény, amire remélem, jövõre az államháztartási reform keretében véglegesen megoldást tudunk találni. Ehhez elõre is kérem mindenki közremûködését.
Engedjék meg, hogy végezetül külön szóljak, a teljesség igénye nélkül, az Állami Számvevõszék vizsgálati jelentésének egyes megállapításaira épülõ módosítási kezdeményezésekrõl.
A bõs-nagymarosi vízlépcsõrendszer miatti osztrák hitel törlesztésének rendezését a folyamatban lévõ tárgyalások alapján úgy javasoljuk korrigálni, hogy az adósság kormányhitelként való átvállalása miatt felmerülõ, az MVM Rt. áramszállítása után a központi költségvetést terhelõ költségtérítésbõl a kamatra jutó 2,2 milliárd forint a nemzetközi elszámolások fejezet kiadásai közé kerüljön be.
Támogatjuk továbbá azt az ÁSZ-javaslatot is, melyben kezdeményezték a területfejlesztésrõl szóló törvény alapján létrejövõ megyei fejlesztési tanácsok pályázati kiírási határidejét, a hozzájárulás feltételeit szabályozó kormányrendelet idõhöz kötött kihirdetését.
Az Útalap-hozzájárulás visszaigénylési rendjének módosulásával összefüggésben szükség van a fogyasztási adó, az Útalap, a MÁV Rt. egyedi támogatása és az agrárgazdasági támogatások elõirányzatainak korrekciójára is.
A kormány részérõl támogatott módosítások révén a kiadások többlete 32 milliárd forint. Ugyanakkor javasolunk kiadáscsökkentõ intézkedéseket is. Ezért egyenlegében a beterjesztett 124,8 milliárd forintos deficit mindössze 7,6 milliárd forinttal emelkedik a támogatott módosítások alapján. Ilyen körülmények között tehát az államháztartás egészének pozíciója érdemben nem módosult, és a privatizációs bevételek nélküli hiány a javasolt intézkedések mellett sem haladja meg a követelményként megfogalmazott, a bruttó hazai termékhez viszonyított 4 százalékot.
Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy a kormány által támogatott javaslatokat mérlegelni és a költségvetés fõ összegeit és fejezeti keretszámait ezek figyelembevételével elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)