DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Solymosi József képviselõtársam mondandóm legnagyobb részét már elmondta. Én is arra szerettem volna reagálni, ami Bernáth Varga Balázs képviselõtársamtól hangzott el, nevezetesen, hogy nem tudja, hogy az 1992. évi II. törvény - az átmeneti törvény -, vagy pedig a kárpótlási törvény eredményezett-e nagyobb vagyonvesztést a szövetkezetekben.
Azzal egyetértek Bernáth Varga Balázzsal, hogy az 1992. évi II. törvény is 10 milliárdos nagyságrendben okozott vagyonvesztést a szövetkezetekben, olyan vagyonvesztést, amely gondosabb törvényhozással elkerülhetõ lett volna. De ez a vagyonvesztés meg sem közelíti azt a vagyonvesztést, amit az I. kárpótlási törvény okozott. Mint ahogy Solymosi József elmondta, az ültetvények értékének a figyelmen kívül hagyása a kárpótlási eljárás során, a hektáronkénti 1 millió forint fölötti értéken telepített erdõk 1000, 2000 vagy 3000 forint értékû kárpótlási jeggyel történõ elárverezése, illetve az 500 forint/aranykorona értékû licithatár több 10 milliárd veszteséget okozott.
(01.50)
Maga az ötszáz forint/aranykorona olyan értelemben nem, hogy a földterületek érték nélkül voltak a szövetkezeteknél nyilvántartva, de az így lecsökkentett földterület következtében az üzemek legnagyobb része kénytelen volt állatállományának meghatározó részét felszámolni és az ebbõl eredõ kár számszakilag nagyon nehezen becsülhetõ meg.
Ezt csak azért szerettem volna elmondani, mert képviselõtársam azt mondta, hogy nem tudja, hogy a kettõ közül melyik, s nem szeretném, ha ez a vivódás fennállna, ezért szerettem volna ezt elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.)