BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársak! Államtitkár Úr! Én nagyon rövid leszek, hiszen elõttem fõleg jogász barátaim egész komolyan belebonyolódtak és próbálták megmagyarázni a törvényeket, azt szinte egész apró csontokra szétszedték.
Én csak a leglényegesebbrõl szeretnék szólni, arról ahogy az én látom a dolgokat.
A vagyoni kárpótlást gyorsítandó, illetve a lezárást sürgetõ T/1584. számú törvényjavaslat ismét egyike azoknak a rossz törvényeknek, amely nem az igazi gondokat szeretné megoldani, illetve nem a kárt szenvedettek igényét szeretné valamennyire is megnyugtatóan rendezni. Úgy gondolom, inkább a mezõgazdasági üzemeknél a kárpótlás végrehajtásával elõállt vagyonvesztés csökkenését tartja elsõdlegesnek.
Úgy tûnik, a valódi tulajdon elvételét nem tartja annyira felháborítónak a kormány, mint az ajándékba kapott, ingyenvagyon részleges elvételét, illetve annak visszavételét.
Megértem, hogy kissé kellemetlen helyzetben van a kormány, hiszen valamikor elõdeik valóban rossz szándékkal - diktatúrával, hadd ne mondjam hogyan - elvettek földeket és azt odaajándékozták, s azt most nekik kellene visszakérni vagy visszaadni a jogos tulajdonosoknak. Biztos, hogy ez egy kicsit blamás helyzet, de ezt is törvény írja most elõ.
Nem értem Kristóf urat én sem, az elõbb vagyonvesztést mondott. Én ebbe nem akarok belebonyolódni. Szerinte kit ért nagyobb vagyonvesztés, akinek volt 15 hold földje, azt elvették - a körülményeket nem mondom hogyan -, ma van a zsebében 150 ezer vagy 200 ezer forint értékû kárpótlási jegye, amely semmit nem ér. Nincs semmije, elvették tõle a földet, amit érte kapott semmit nem ér.
Vegyék már végre tudomásul az illetékesek, hogy akár a határidõk sürgetésével vagy éppen elodázással nem oldható meg a törvény végrehajtása. Jóval megnyugtatóbb lenne a kárt elszenvedettek részére egy olyanfajta intézkedési terv, mely felülvizsgálná például, hogy miért nem lett kijelölve a II. földalapban az I. kárpótlási törvényben kijelölt mennyiség 20 százaléka, amelyet az eredeti törvényben megfogalmaztak, ehhez még módosítani sem kellett volna az eredeti törvényt.
Egyre jobban úgy tûnik, hogy a törvényt, mely igyekszik megfelelni a kormány elvárásainak, azt mindenképpen végrehajtják. Ilyen az I. földalapból megmaradt földek gyors elvétele, illetve visszaadása a gazdálkodó szervezetnek, hivatkozva a törvény elõírására. Pedig amikor ez megtörtént, nagyon-nagyon sok embernek még nem volt meg a kárpótlási jegye, és rengeteg helyen még nem volt meg az I. kárpótlási törvény sem. Így kellett volna gondolni a határidõ-módosításra.
Amit pedig a második földkijelölésnél végeztek, az több mint nevetséges vagy szomorú. 8, 10, 20, 50, 100 aranykorona értékben lettek kijelölve a legtöbb helyen a legrosszabb helyeken, szinte szántó nélkül, rétek, legelõk, nádasok, mocsaras területek - de a törvényben meghatározott 20 százalék helyett körülbelül 5 százalék nagyságban. Az már csak hab a tortán, hogy ezekbõl még alig mértek ki valamit. Szinte minden második esetben - fõleg ahol kicsit jobb a föld, nagyobb a terület - fellebbeznek, határidõ-módosítást kérnek az önkormányzaton keresztül a gazdálkodószervezetek, bízva abban, hogy egy-két évig, ismerve a bíróságok munkáját, a föld továbbra is a használatukban maradhat, s közben úgy néz ki, hogy minden határidõ már lejárt.
A törvény egy-két paragrafusáról nagyon röviden szólok.
Az (1) bekezdés nagyon idõszerû volt, hogy megszabja, hogy a határozatokat 1995. december 31-ig meg kell hozni. Ez talán jó is, habár nem tudom, hogy a végén mi lesz, hiszen azok most már majdnem teljesen, 98-99 százalékban készek, de hiába van a határozat, ha nem lehet utána mit kezdeni vele. Fõleg akkor, amikor az 1. § (2) bekezdésében az van, hogyha valakinek kifogása van a határozat ellen, fellebbezhet hat hónapig. Ha még ez sem jó, akkor a bíróság újabbat rendelhet el, az megint hatvan nap. Közben a 2. § már arról is intézkedik, hogy a II. földalapból megmaradt földeken ki gyakorolja a tulajdonosi jogát. Valóban van esély arra, hogy ilyen feltételrendszert biztosítsanak az igénylõk számára, sõt még azt is kijelenthetik majd, hogy volt föld, de megmaradt, mint ahogy az I. földalapnál is történt.
A (2) bekezdésben elismerik, hogy van föld a szövetkezeteknél ingyen és határidõ nélküli használatban, hisz errõl intézkednek is, sõt átengednek belõle az önkormányzatoknak, ha infrastrukturális célból szükségük van rá.
(02.00)
De hadd említsem meg, hogy van olyan község, nem nagy számban, én személy szerint is tudok olyat: 15-20 ezer aranykorona van, amit jelenleg a tsz használ ingyenesen, nem tudni, mennyi idõre. Ezeket a földeket kellene felülvizsgálni, felülbírálni, megkeresni, és azt hiszem, jó szándékkal több földet lehetett volna kijelölni. Az 5. § rendelkezik arról, hogy az elõbb említett tsz-eknél lévõ ingyenes, határidõ nélkül használatban lévõ földalap árverési meghirdetésére '96. március 31-e után nem kerülhet sor.
Gondoltak-e az illetékesek arra, hogy hány állampolgár intézte sok fáradsággal, rengeteg utazással, a Dunántúlról a Tiszántúlra és fordítva, szabadságukból, utazási költségbõl, és mennyi idõt feláldoztak az ügyintézésre - az idegességrõl már nem is beszélek -, és mi lett az értelme? Szerencsés-e úgy lezárni valamit, hogy még messze nincs befejezve? Mi lesz az állampolgárainknak alanyi jogon járó, még ma is több tízmilliárd forint értékû kárpótlási jegyek sorsa?
A legtöbb esetben nem ügyetlenségbõl maradt meg, inkább a kormány ügyeskedésébõl. Ugyanakkor demokráciáról, a magántulajdon védelmérõl beszélünk magyarul: valami egészen jóról beszélünk, és rosszat cselekszünk. Miért nem meri már valaki bevallani a nagy ígérgetõk közül, hogy bizony, elnézést kérünk, de közben rájöttünk, vagy befürödtünk, nem tudjuk teljesíteni ígéretünket. Még ez is becsületesebb lenne, mint rossz törvényekkel, rendelkezésekkel lehetetlen és kiszolgáltatott helyzetbe hozni azt, aki semmirõl nem tehet és eddig sem tehetett semmirõl. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)