SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A médiatörvényben politikai megegyezés született, születik - ez jó. Mi magunk jó néhány javaslatot tettünk, ezek közül szeretnék néhányat kiemelni. Az egyik, amirõl beszélni kívánok, a monopóliumellenes szabályok, a másik a nemzeti és az egyetemes kultúra szerepeltetése a törvényben; végül két olyan dologra térnék ki, amely részben a törvény hatásait, részben pedig a törvényben szabályozott mechanizmusokat, illetve intézményeket érinti.
A monopóliumellenes szabályokról azért kell beszélni, mert fontos politikai követelménynek tartjuk, hogy ha megindulnak a kereskedelmi tévéadások ebben az országban, akkor ennek egyszerre kell megtörténnie. Ez az egyszerre történõ megindítás teszi lehetõvé azt, hogy ne alakuljon ki kereskedelmi monopólium a tévézés és a rádiózás tekintetében ebben az országban.
A hatpárti tárgyalásokon éppen ezért olyan szabályozást tartottunk szerencsésnek, jó megoldásnak, amely nem teszi lehetõvé, hogy 1997 elejéig kisebb hálózatok összekapcsolása segítségével országos kereskedelmi tévé kialakulására váljon lehetõség. Azt gondoltuk, hogy e szabályozás segítségével ahhoz járulunk hozzá, hogy a kereskedelmi tévézés egyszerre és azonos feltételek mentén történhessen meg.
A politikai egyeztetést az idõ rövidsége ellenére is sikeresnek lehet tekinteni a médiaterület, a médiaszereplõk legtöbbjének vonatkozásában. Sajnos azonban hiba csúszott ebbe az egyeztetésbe, és így a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek csak részben tudták érvényesíteni szempontjaikat. Ezt azért mondom el, hogy felhívjam az emberi jogi bizottság figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat tárgyalása során ezt különös szempontként vizsgálja, és itt csak egyet tudok érteni azzal, amit Hága Antónia mondott a legutóbb.
A másik egyeztetési probléma nem elsõsorban az eljárási, hanem a tartalmi részt illeti, s ez az egyházakra vonatkozik. Még a hatpárti tárgyalások elsõ fordulóiban javaslatot tettünk arra, hogy az úgynevezett történelmi egyházak két delegáltja legyen a törvény által létrehozott kuratóriumokban. Ezt mi azért tartottuk fontosnak, mert azt gondoljuk, hogy a történelmi egyházak szerepvállalása és társadalmi kapcsolatuk, valamint támogatottságuk nincs arányban a többi kisebbségi egyházzal, ezért azt tartottuk volna szerencsésnek, ha a képviseletük, létszámuk megnõ. Hozzá kell tennem, hogy mint minden politikai tárgyalás, ez is kompromisszummal végzõdik, s így aláírtuk azt a hatpárti megállapodást, amiben egy-egy képviselõ szerepel. Ez még mindig jobb megoldás, mint ha összevontan kezeltük volna az összes egyházat.
Szeretnék most a törvény hatásairól beszélni, ami nem feltétlenül olyan dolgokat jelent, ami a törvény hibáiból fakad, hanem egyszerûen bizonyos tényekbõl, tapasztalatokból, európai országok tapasztalatából.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt a tárgyalásokon azért javasolta az egyetemes és nemzeti kultúra fogalmának a szerepeltetését a törvényben - hadd mondjak három indokot -, mert a) a közszolgálati tévé, a közszolgálati feladat magába kell hogy foglalja ezt; b) a verseny megindulásával, a kereskedelmi tévé belépésével a közszolgálati tévé nézettsége - európai tapasztalatok szerint - 50 százalék alá fog csökkenni. E tapasztalatok azt mutatják, hogy e területen megnõ a közszolgálati tévé kultúraközvetítési szerepe; c) ha teljesen szabad a verseny, akkor az összes csatornán a tömegigényû mûsorszerkezet felé történik elmozdulás.
Ez a "tömegigény-mûsorszerkezet" nem minõsítõ értékelés a hozzászólásomban, mindössze annak jelzése, hogy emellett az egyetemes kultúra és a nemzeti kultúra szerepeltetése milyen fontos. A tömegigény-mûsorszerkezet kialakulásával csökken egyébként az igazi választás szabadsága, hiszen egyre inkább egyformák lesznek a tévék, még ha ez csak tíz-húsz éven belül is fog bekövetkezni.
Ez a néhány indok, esetleges következmény már elégséges ahhoz, hogy a nemzeti, az egyetemes kultúra közvetítésének törvényi kötelezettsége jelenjen meg. A kultúra fogalma pedig számomra hagyományokat is jelent, aminek átadása nélkül nem beszélhetünk közös nemzeti kultúráról, tudatról, de még csak európaiságról sem. E kötelezettség jelenti egyébként a magyarországi gyártási kapacitás kihasználását és védelmét, a magyar színészek, filmesek, rajzfilmesek érdekeinek határozott képviseletét is.
Tisztelt Ház! Hadd emeljek még ki két problémát. Az egyik a panaszbizottság, a másik az Antenna Hungaria szerepe.
A panaszbizottságnak az a feladata, hogy megvizsgálja a hozzá a média mûködésével kapcsolatosan beérkezõ panaszokat. Ezek egyaránt érintik a közszolgálati és a kereskedelmi tévézést, rádiózást is.
A törvényjavaslatban vannak védett csoportok, ilyenek például a gyerekek, akiknek az érdekeit hangsúlyozottan kell a panaszbizottságban képviselni, és az ellenük elkövetett sérelmeket orvosolni kell. Ezen orvoslások nem történhetnek meg szankciók nélkül. Hadd idézzem például a törvénybõl, hogy milyen korlátok vannak a reklám vagy a filmezés esetében, amelyek itt és más csoportnál is mérvadó szempontként kell hogy szerepeljenek. Az egyik az öncélú szexualitás, a másik pedig az erõszak szerepeltetése. Ezeknek a szerepeltetése és bizonyos mûsorszerkezetbe való beillesztése segítheti a védett csoportokat. Tehát a panaszbizottság kapcsán akkor beszélhetünk elégtelen mûködésrõl, ha nem szerepelnek szankciók. Ezért azt gondolom, hogy valamifajta olyan konstrukciót kell bevezetni, amelyek, mondjuk, az összbevétel bizonyos százalékának a maximálásával elõír egyfajta szankciórendszert, egy minimum és egy maximum rendszert az ilyen esetek bekövetkezésére. Erre egyébként van példa. Angliában nemrégiben elég komoly bírságot róttak ki ilyen ügyben a panaszbizottság javaslatára.
A másik, amirõl beszélni kell: az Antenna Hungária szerepe, amelyrõl tudnivaló, hogy egy természetes monopólium. Újra kell és alaposan újra kell gondolni ennek a cégnek a privatizációját. Ha ez megfelelõ szabályozás nélkül kerül ki az állam tulajdonából, nincs korlátja annak, hogy a megvásároló cég diktáljon. Diktáljon árakat, díjakat, döntsön arról, melyik tévéhez bocsát rendelkezésre mûholdas továbbításra alkalmas technikát, illetve mely cégnek, tévének, rádiónak nyújt ilyen szolgáltatást.
Összefoglalva:
Tisztelt Ház! Támogatjuk azt, hogy a médiapiacon újabb szereplõk jelenjenek meg, és támogatjuk azt, hogy ezek a szereplõk közszolgálati feladatokat is kapjanak.
Fontosnak tartottuk azt, hogy monopóliumellenes szabályok kerüljenek be a törvénybe.
Kiemelt feladatnak tartom azt, hogy a nemzeti kultúra közvetítését feladattá teszi vagy kell tegye ez a törvény, s amiben a hagyomány átadása is hozzátartozik a közös nemzeti kultúrához és tudathoz, amely nélkül nincs európaiság.
S végül: az egyetemes kultúra közvetítése valamilyen ellenpontozása lesz a tömegigény-mûsoroknak, és így a választási szabadság biztosítva van. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)