SEBÕK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Gondolom, sikerült áttanulmányozni azokat a módosító javaslatokat, amelyeket megtettem e törvényhez. És ha figyelmesen áttanulmányozták, akkor gondolom, kitûnt az, hogy három célt követtem.
Az egyik az, hogy gátoljam, hogy a mindenkori kormány a szervezeteket indokolatlanul vagy jogtalanul fel tudja használni személyek vagy pártok ellen. Az nem volt a célom, hogy megakadályozzam, mert hiszen törvénysértést nem lehet megakadályozni, csak esetleg gátolni. Hiszen nem akarok hosszan példálódzni, de két legutóbbi esetet szeretnék csak megemlíteni, ami biztos, hogy emlékezetükben van. Az egyik az úgynevezett osztrák telefonlehallgatási botrány - nem olyan régen történt. Vagy amikor János Károly spanyol király telefonját lehallgatták - az sem olyan régen történt. És ezt, megmondhatom önöknek, nem magánemberek követték el. Tehát mindenféleképpen gátolni kell azt, hogy a személy saját céljára vagy pártpolitikai célból vagy éppen a kormány érdekében, a kormányhatalom érdekében föl tudja használni ezeket a biztonsági szervezeteket.
Igaz, én elfogadom Boross elnök úrnak azt, amit a nemzetbiztonsági bizottság ülésén mondott, hogy lehetnek olyan pártok, amelyek nemzetbiztonsági érdeket sértõ tevékenységet folytatnak. Nem vitatom. Csak erre ne a kormány vagy a felügyelõ miniszter adjon parancsot, mert akkor már másra is adhat parancsot; hanem azért van a biztonsági hivatal, azért van a katonai biztonsági hivatal, hogy tessék, fedjék fel, még akár titkos információk gyûjtésével is. Az õ feladatuk, nem a kormányé, és nem a felügyelõ miniszteré. Ezért tettem be a felügyelõ miniszter irányító jogköréhez a 64. pontba, hogy nem adhat utasítást személyek és pártok megfigyelésére.
Még hozzátenném azt is: ez egyben törvényi garancia is ahhoz, hogy következményei legyenek. Mert ugyanis, ha a felügyelõ miniszter megsérti a törvényt, akkor igenis e törvény alapján lehet követelni, hogy álljon fel a székébõl. Vagy ha a kormány súlyosan megsérti ezt a törvényt, akkor kérem, ha a kormánypárti képviselõk a tisztességet nem keverik össze a lojalitással, akkor még azt is megtehetik, hogy új miniszterelnök kijelölésével az egész kormányt menesztik. Mert ne feledjék: a parlamentnek nemcsak az a feladata, hogy törvényeket alkosson, hanem a törvények betartását is szigorúan követelje meg, akár személyi konzekvenciák levonásával is.
(12.10)
A másik javaslatom, amely ugyanehhez csatlakozik és ezt célozza: amikor a nemzetbiztonsági fõigazgatók kötelmeihez egy pontként bevettem, hogyha jogellenes tevékenységre kapnak utasítást, akkor azt kötelesek megtagadni és a nemzetbiztonsági bizottság elnökének jelenteni. Ugyan már ki ismerné legjobban, hogy milyen törvényi keretek között mûködhetnek a nemzetbiztonsági hivatalok, ha nem a fõigazgatók? Vajon kinek kell ismerni, hogy mi az a határ, amelyet nem léphetnek túl? Nekik. Mert a kormányok négyévenként jönnek és mennek, de remélem, mi már elérjük azt, hogy a köztisztviselõk ténylegesen, akár nyugdíjazási korukig, azt a tisztséget betöltik, mert akkor lesz igazán olyan a mûködésük, mint amilyet egy ilyen szervezettõl elvárunk.
A harmadik javaslatom szintén ezt szolgálná, s örülök annak, hogy a miniszter úr elfogadta. Bár, ahogy olvasom a kiadott anyagban, az egyik bizottságnál elfogadta, a másik bizottságnál nem fogadta el. Ha ugyanis megnézik a többi javaslatomat, amelyek a másik két célt szolgálják, most nem részletezem, késõbb fogok rátérni, akkor azt látják, hogy minden, ami jogellenesség történt ezeknél a szolgálatoknál vagy hivataloknál, minden, ami panasz befut e hivatalok mûködése ellen, annak végeredményben a nemzetbiztonsági bizottság elnökénél kell kikötnie. S ezért tettem azt a javaslatot, hogy törvénybe tegyük: a nemzetbiztonsági bizottság elnöke mindenkor csak ellenzéki képviselõ lehet. Mert ugyanis ez a garancia. Ez adja azt a garanciát, hogy házon belül nem tudnak semmit elsimítani. Mert legyen az lojális ellenzék, akkor is biztosan napvilágra fogja ezeket a szennyeseket teregetni és megcsinálja azt a botrányt, amelyet feltétlenül meg kell csinálni egy ilyen törvénynek a megsértésénél.
A másik két cél, amelyet kitûztem, az, hogy védjem a hivatalt, hogy ne tudják felhasználni õket jogellenes tevékenységre.
A harmadik cél, amelyet kitûztem, ha mégis jogellenes tevékenységre ad akár hivatalvezetõ, vagy fõigazgató, vagy bárki utasítást, vagy akár a szolgálat önmûködése adja azt, hogy túllépik a törvényes kereteket, akkor - kérem - mégis az állampolgár védve legyen, ne zaklassák feleslegesen és ne gyûjtsenek adatokat akkor, amikor az nem szükséges. Vagyis az az elv érvényesüljön, hogy az államot ne az állampolgártól védjük, hanem az állampolgárt védjük az államtól.
Köszönöm. Ennyit kívántam most elmondani. (Taps mindkét oldalon.)