DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a méltányosságot, ugyanakkor hadd jegyezzem meg, elnök asszony, hogy elég nehéz azonnal jelentkezni, ugyanis most ismertük meg a tagolást.
Számos módosító indítványt szétbontottak a jelentésben. Tehát nekünk is több helyen kell utánakeresgélni, hogy éppen mihez akarunk hozzászólni s ezenközben még ki kell választanunk az általunk fontosnak tartott indítványokat is. Mert egyikünk sem akar mind a 300 pontra reagálni.
(12.20)
A 45. pontban szereplõ módosító indítványomról kívánnék néhány rövid szót szólni, tulajdonképpen abban a szellemben, amelyben az elõbb szóltam egy módosítócsomagról. Ebben az esetben nem ígérem azt, hogy a módosító indítványomat vissza fogom vonni, inkább azon leszek, hogy egy csatlakozó módosító indítvánnyal, ha lehet, akkor az elfogadhatóság szintje fölé vigyem azt a javaslatot, amelyet belátom, hogy ebben a szövegszerû formában nem lehet támogatni, hiszen ez részben összefüggést mutat az elõzõ módosító indítványokkal is, amelyeket visszavonok; tehát mindenképpen pontosításra szorul.
Azonban mirõl van szó? Ez a módosító javaslat azt célozza, hogy a törvényjavaslat 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja mondja ki, hogy a nemzetbiztonsági szakszolgálat mely állami szervek számára végez titkos információgyûjtõ tevékenységet. A módosító indítvány szövege szerint ez egy taxatív felsorolás lenne; ebben a titkosszolgálatokon túl a rendõrség, a határõrség, valamint a Vám- és Pénzügyõrség szerepelne. Értelemszerûen ez azt is jelentené, hogy e törvényhely módosítása nélkül további állami szerveket megjelölni - amelyek jogosultak lennének titkos információgyûjtésre vonatkozó indítvány, kérelem elõterjesztésére a szakszolgálat felé - nem lenne mód. Ez egy olyan problémával van összefüggésben, amely problémát talán az általános vitában sem érintettünk kellõ alapossággal. Ez pedig az, hogy megítélésem szerint az alkotmány elfogadásakor, amikor is a törvényalkotó kijelölte azokat a törvényalkotási tárgyakat, amelyekhez a megítélése szerint e tárgyak súlyosságánál fogva a törvényhozók, tehát az országgyûlési képviselõk minõsített többsége kell, akkor ezen tárgykörben a nemzetbiztonságról szóló törvényjavaslatot is megjelölte. Nyilvánvalóan azért, mert úgy ítélte meg a törvényalkotó - a sajnálatos történelmi tapasztalatok fényében is -, hogy ez az állampolgári, emberi jogok olyan korlátozásával, sérelmével együtt járó tevékenység, amellyel kapcsolatban mindenképpen indokolt többletgaranciák beépítése, és a törvény elfogadásához szükséges minõsített többség egy ilyen garancia. Azonban azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha úgy értelmezzük ezt a törvényalkotói szándékot, hogy nem csupán egy konkrét címmel megjelölt törvény elfogadása az, amely ezt a garanciát magában foglalja, hanem maga a titkos információgyûjtõ tevékenység mint olyan, igényel többletgaranciákat a törvényalkotóktól.
Megítélésem szerint az alkotmány pontatlan fogalmazást alkalmaz ebben a kérdésben. Ez a törvényjavaslat az alkotmány szövegének megfelel ugyan, de figyelmen kívül hagyja azt - pontosabban nem lép fel olyan igénnyel -, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetének, mûködésének szabályozásán túl magát a titkos információgyûjtést is valamilyen módon szabályozza. Lehet ezzel az igénnyel szemben felhozni formális jogalkotási érveket - és ezek szerintem nem megalapozatlanok -, mégis azt gondolom, hogy talán szükséges lett volna egy olyan kódex elõterjesztése, amely az egész területet, tehát az állampolgári jogok sérelmével járó titkosszolgálati tevékenységet próbálja meg szabályozni.
A félreértések elkerülése végett az elõbbi felszólalásommal ellentétben itt nem teszek szemrehányást az elõterjesztõnek, tehát nem érzem úgy, hogy valamiféle mulasztást követett volna el. Megítélésem szerint - mint ezt már az elõbb jeleztem - a hatályos törvények szövege szerint járt el, és tulajdonképpen az ezt megelõzõ vitákat, a törvény elõkészítését kísérõ vitákat figyelembe véve sem voltak olyan hangok, amelyek ebbe az irányba szorították volna az elõkészítõ tevékenységet. Ha úgy tetszik, akkor azt is mondhatnám önkritikusan, hogy mi magunk is a törvényjavaslat vitája kapcsán szembesültünk ezzel a problémával, és próbáltuk e módosító indítványban ezt valamilyen módon megoldani.
Még egyszer mondom: tisztában vagyok azzal, hogy ez a megoldási javaslat ebben a formában nem fogadható el; ugyanakkor szeretném azt jelezni, hogy amennyiben ez a módosító indítvány javított formában sem kerülne elfogadásra, akkor mindenképpen azon problémák egyikeként fogjuk számon tartani, amelyre már az esetlegesen elfogadott törvény felülvizsgálata kapcsán a végrehajtó hatalom, illetve a törvényhozó hatalom - azaz az Országgyûlés - figyelmének ki kell terjednie.
Azaz azt kérem tisztelt képviselõtársaimtól és a tisztelt miniszter úrtól is, hogy próbáljunk meg - még akár ennek a törvénynek az elfogadása elõtt, de azt követõen mindenképpen - együttgondolkodni annak érdekében, hogy hogyan lehetne ezt a garanciális problémát megoldani, akár e törvény kereteiben, akár e törvény módosítása kapcsán, akár pedig egy új törvény benyújtásával. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)