NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ezt a vitát, amirõl képviselõtársam beszámolt, többszörösen lefolytattuk, módunkban állt, ezt a kérdéskört nagyon tisztességesen körbejártuk. És én azt hiszem, hogy mindketten, egymás érvrendszerét részleteiben megismerve, bele is tudjuk élni a másik gondolatvilágába magunkat, el is tudjuk azt fogadni.
Én készséggel elfogadom Dávid Ibolya azon állításait, hogy itt egy sor - megint csak az elõzõ felszólalásomban használt kitételt kell mondanom - nem elegáns jogi megoldás van; ugyanakkor azonban látni kell, hogy egy olyan intézményrendszer törvényben, ráadásul kétharmados törvényben rögzítésére kerül itt sor, ami ennek a bizottságnak a mi parlamentünk keretei között eddig még nem gyakorolt, nem látott és eddig még nem is alkalmazott mûködési lehetõséget, betekintést biztosít az állam egy nagyon fontos intézményrendszerének az életébe.
Itt arra az egyetlen kitételre szeretnék csak visszatérni, amit képviselõ asszony úgy fogalmazott meg: a kockázati tényezõt az a Nemzetbiztonsági Hivatal és annak fõigazgatója fogja megfogalmazni, amely hivatal állami intézményként mûködik, és így tulajdonképpen nincs kontroll - és nincs bírósági kontroll - arra, hogy meg lehessen állapítani, hogy ez a kockázati tényezõ valóban fennáll-e avagy sem. Ezzel kapcsolatban én csak azt szeretném elmondani, hogy ez így van. De ez az intézmény, illetve ezek az intézmények önmagukban is így mûködnek, és éppen azért építettük be ebbe a törvényjavaslatba mindazon garanciális lehetõségeket, amelyeket a bizottság mostantól fogva, illetve az elfogadást követõen tud gyakorolni, hogy egyfajta társadalmi kontrollt, még ha kis létszámú bizottságon keresztül is, de a Magyar Országgyûlés választott képviselõibõl és az itt képviselt pártok képviselõibõl állóan gyakorolni tudjon ezek fölött a szervezetek fölött.
Természetesen voltak gondjaink, és ezek technikai jellegû gondok voltak, de ezt megosztottuk a bizottsággal, és nagyon sokat változott - és képviselõ asszony javaslatai alapján is változott - az eljárás, illetve a tervezet a tekintetben, hogy hogyan lehet megválasztani egy bizottságot fölálló parlamentnél és hogy lehet pótolni a bizottság tagjait mûködõ parlament mellett.
Még egyszer el kell mondanom: elfogadom a fenntartásait. Egyelõre jobbat nem találtunk. De én mindenféleképpen ragaszkodnék és szeretném azt, hogyha ez az intézményrendszer beépülhetne ebbe a törvénybe, és ez a bizottság gyakorolhatná ezeket a jogosítványait. Ugyanis ez az a pont és ez a része ennek a törvénytervezetnek, ahol garanciát tudunk adni a társadalomnak arra, hogy mindazok, amik az elmúlt években, különösen a rendszerváltás környéki idõszakban, kedélyborzolóként jelentkeztek a társadalomban, nem ismétlõdhetnek meg. És garanciát tud adni a szolgálatnál dolgozóknak arra, hogy nem lehet ilyen vádakkal illetni, és van egy fórum, ahová õk is fordulhatnak, hogyha õket kezdik el piszkálni.
Ezt tehát én nagyon fontosnak ítélem meg. Azt pedig kérem, fogadja el, képviselõ asszony, hogy mindezen jogosítványokat nem lehet úgy megadni, még országgyûlési képviselõnek sem, hogyha azt a nagyon szigorú ellenõrzést nem folytatjuk le velük szemben, a bizottsági tagokkal, leendõ bizottsági tagokkal szemben, amit ebben a törvényben egyébként megfogalmaztunk.
Szeretnék utalni egy gondolat erejéig az "és/vagy"-vitára. A szándék itt a részünkrõl nem a bizottságtól való elhatárolás volt, és ezt itt kijelenteném; lebeg még ez a kérdés az alkotmányügyi bizottságban, és ha ott egy jó kapcsolódó módosító születik, azt mi nagy örömmel fogadjuk. Elõször is nem az elnök és alelnök közötti "vagy" az, amit preferálunk, hanem az "és": "elnökét és alelnökét", azzal a szándékkal, hogy aztán õk úgy tájékoztatják a bizottság többi tagját, ahogy ez a munkarendben vagy az idõ függvényében lehetséges. De ne kelljen egy-egy ügyben, ami szándékaink és véleményünk szerint egy igen felpörgõ munkaütemet fog jelenteni majd a bizottságnál, ha a törvénybe életbe lép, ne kelljen minden ügyben összehívnunk a bizottságot, és ne kelljen nekünk mindenkivel közölni azt, amit tudomására kívánunk hozni. Ez legyen a bizottság két vezetõjének a feladata. Ezért "a bizottság elnöke és alelnöke" az, amit mi támogatunk; de ha ennél jobb ötlet van és ebben meg lehet jeleníteni, hogy ez az egész bizottságot jelenti, semmi akadálya, mi ezt el tudjuk fogadni. Köszönöm szépen.