DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. A miniszter úr elõzõ felszólalása után kértem kétpercest, és ha elnök asszony megengedi, akkor majd egyszerre arra is reagálnék.
Teljes egészében egyetértek Sebõk képviselõ úr javaslatával, mi, ellenzéki képviselõk támogattuk a javaslatát, azonban ha a frakciója támogatta volna, akkor bizony most egy támogatott módosító javaslatról kellene beszélni, nem pedig egy elveszettrõl, de sajnos, sem az MSZP, sem az SZDSZ nem támogatta az ön javaslatát. Mi, ellenzékiek a többségével egyet tudtunk volna érteni.
Próbáltam a Házszabállyal kapcsolatos felszólalásomban ezt a kérdést körbejárni, hogy miért idegen test egy többpárti parlamentben ez a fajta döntési mechanizmus, de alapjában véve idegen test ez a nemzetbiztonsági törvényjavaslatban is, hiszen amikor a nemzetbiztonsági törvényjavaslatban valaki megkéri ezt a nemzetbiztonsági ellenõrzést, akkor az a személy kéri meg, akinek a döntését segíti, hogy kinevezze vagy ne nevezze ki azt a személyt, akivel szemben fennáll adott esetben egy kockázati tényezõ. Egyedül az országgyûlési képviselõk vonatkozásában nem az a testület kapja a kezéhez ezt a javaslatot, amely dönt, hanem egy ettõl elkülönült irány: vagy az Országgyûlés elnöke vagy a bizottsági tagok többsége.
Nem értek egyet egyébként azzal, hogy ez ide kerüljön szabályozásra - és ezt még egyszer elmondom, mert ez házszabályi kérdés -, de attól az általános szabálytól eltérni, hogy a frakciók jelölnek, majd pedig az Országgyûlés határoz, ha ebbe a logikába illesztjük bele, akkor az országgyûlési képviselõket kellene olyan helyzetbe hozni, hogy az õ mérlegelésüket segítse vagy pedig gyengítse adott esetben ez a szakvélemény. De semmi szín alatt nem értünk egyet azzal, hogy az Országgyûlés elnöke és a bizottság többsége döntsön, hiszen ez nem illeszthetõ be egyik pontján sem a Házszabály rendelkezésébe.
Visszatérve a miniszter úr által elmondottakra: örülök ennek az indokolásnak, amit miniszter úr az elõbb elmondott, hogy az eredeti céljuk az volt, hogy a bizottsági tagokat értesítsék. Azonban a kormány képviselõje az alkotmányügyi bizottsági ülésen nem így nyilatkozott. A kormány képviselõjének az volt az aggálya, hogy abban az esetben, ha olyan személyt érint - például a bizottság tagját -, akkor azért kap az elnök és az alelnök értesítést, hogy az a képviselõ ne tudjon róla, aki a bizottsági tagsága révén egyébként megtudná ezt, ha csak a bizottságot kellene értesíteni. Mert ha elfogadjuk a miniszter úr logikáját, akkor sem az elnököt, sem az alelnököt, hanem a bizottságot kell értesíteni, és innentõl kezdve a Házszabály eligazítást ad arra, hogy a bizottsághoz érkezett iratokat ki, hogyan kezelje, kit kell róla tájékoztatnia és milyen formában.
Én ezt így elfogadom, de elmondom még egyszer, hogy a kormánynak nem ez volt a nyilatkozata az alkotmányügyi bizottság ülésén.
A miniszter úr pár mondat erejéig kitért arra is, hogy én hiányoltam a bírósági kontrollt. Nem konkrétan a bírósági kontrollt hiányoltam, hanem azt, hogy... és én nagyon jól emlékszem az úgynevezett III/III-as törvény vitájára, ahol mindegy, hogy választott képviselõrõl volt szó vagy minden állampolgárról, vagy bármelyik állampolgárról, van egyfajta bírósági kontroll, és mégis a mostani kormányzó pártok valamiféle boszorkányüldözésnek tekintették azt a mechanizmust, ami gyakorlatilag egy bírósági kontrollal zárul. Ezért tettem én azt az egy kitételt, hogy itt viszont a végrehajtó hatalom készít egy szakvéleményt, ami pálcát tör egy országgyûlési képviselõ feje felett.
A miniszter úr arra hivatkozott - és el is ismerte -, hogy vannak ennek a törvénynek olyan részei, amelyek nem mindenben biztosítanak elegáns szabályozási formát. Mi egyetértünk azzal, hogy ez a törvény nagyon fontos törvény, ez a törvényjavaslat jól szabályozza a szolgálatok mûködésével, a belsõ szempontok szerinti mûködésével kapcsolatos szabályokat, azonban nagyon hiányos, és ez nem elegancia kérdése, hanem garanciális kérdés. Nagyon hiányosak az állampolgári jogokat védõ és biztosító rendelkezései, és itt még egy példát hadd mondjak: például a panaszeljárást. Amíg a panaszost csak kényszerintézkedésekkel szemben illeti meg panaszeljárás, addig a többség leszavazta azt a módosító javaslatomat, hogy ne csak kényszerítõ intézkedésekkel kapcsolatban illesse meg, hanem bizony, az információgyûjtés egyéb sérelmes kifogásaival szemben is illesse meg õt ez a panaszjog.
Tehát amennyire jól kidolgozott a szolgálatok szempontjából, annyira tartjuk mi hiányosnak az állampolgári jogok garanciális kérdései vonatkozásában. Az egyéb jogszabályi megfelelõség körében pedig nagyon fontosnak tartjuk az alkotmányossági kérdést, az alkotmánynak való megfelelõségét, és sajnos, ebbe a körbe tartozik bele az is, hogy a Házszabály alkotmányi kérdés, mert az alkotmány rögzíti azt, hogy a Házszabályt az Országgyûlés mire, hogyan hozza létre. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)