DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Képviselõtársaim! A vita nagyon szerteágazó, úgyhogy azt hiszem, nem fogok tudni két percben mindazokra az észrevételekre reagálni, amelyekre szeretnék. Szeretném azt rögzíteni, mindjárt, kiindulópontként, hogy talán az látszik - ha másból nem, Sebõk képviselõtársunk felszólalásából -, hogy itt nem alapvetõen kormánypártok és ellenzék között folyik a vita, még csak azt sem mondanám, hogy különbözõ képviselõi felfogások között van alapvetõ nézetkülönbség, hanem a vita annak az eredménye, hogy e törvényjavaslatnak - pontosabban a törvényhozásnak magának - ellentétes szempontoknak kell megfelelnie. Egyfelõl meg kell felelnie a lehetõ legteljesebb mértékben az állampolgári, emberi jogok oldaláról igényelt garanciának, másfelõl pedig ezenközben szem elõtt kell tartania, hogy a szolgálatoknak mûködõképeseknek kell maradniuk, illetve az ország nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesülniük kell e mûködés és a parlamenti bizottság mûködése közepette is.
Egyfelõl szeretném lerögzíteni az álláspontomat az alelnök és elnök, és/vagy elnök tájékoztatása ügyében. Én azt gondolom, ha - Tóth képviselõtársammal összhangban - ez a bizottság egy erõs szûrõn megy keresztül, amelyben például én, szemben Sebõk képviselõtársammal, a törvényjavaslat szövegét jobbnak tartom, mint az õ módosító indítványát, akkor elvárható - és ez egy szûk bizottság, akkor elvárható -, hogy minden bizottsági tag értesülhessen arról, hogy valamely képviselõvel szemben vizsgálat folyik. Ugyanis a miniszter úr által támogatott módosító indítvány sem oldja fel azt az alapvetõ dilemmát, hogy mi van akkor, ha ad absurdum, magával a bizottsági elnökkel szemben folyik ilyen típusú vizsgálódás; akkor mi a teendõ, teszem fel a kérdést. Erre a törvényjavaslat semmilyen módosítása nem ad jelen pillanatban választ.
Tehát én konzekvensebb megoldásnak tartanám, ha a bizottság lenne a tájékoztatás alanya, nem pedig az elnöke vagy alelnöke, amely megoldás számos bizonytalanságot eredményezne.