WACHSLER TAMÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Mind Kövér képviselõtársam, mind a miniszter úr, mind jómagam kifejtettük már azt, hogy nincs tudomásunk arról, hogy a szolgálatok az elmúlt néhány évben bármilyen formában is túlterjeszkedtek volna az egyébként meglehetõsen pongyolán megfogalmazott törvényi felhatalmazásokon, és kifejtettük abbéli meggyõzõdésünket is, hogy a szolgálatok részérõl nincs is ilyen szubjektív szándék. Ezt továbbra is fenntartva azonban hozzátennék még egy dolgot. Úgy gondolom, hogy a szubjektív szándék hiánya mellett objektív akadálya is volt annak, hogy a szolgálatok nem folyamodtak ilyen törvénysértõ cselekedetekhez. Ez az objektív ok pedig az, hogy a szolgálatok sajnálatos pénzügyi helyzetük miatt meglehetõsen alapgázon üzemelnek évek óta, a költségvetés évek óta - mint ahogy más költségvetési szférákban sem - nem képes garantálni azt, hogy a szolgálatok a feladataikat a kívánatos szinten el tudják látni.
Azt gondolom, hogy a jelen törvényjavaslat a jelenlegi formájában nemkívánatos módon lehetõséget teremt ennek a problémának az orvoslására. Ha a világsajtóban vagy akár a magyar sajtóban a titkosszolgálati botrányokról olvasunk, akkor azoknak egy jelentõs része abba a körbe tartozik - hogy csak egyet említsek, az Irán kontra botrány, amit már az általános vitában is megemlítettem -, amikor a titkosszolgálatok arra használják fel a különös lehetõségeiket, hogy olyan pénzügyi forrásokra tegyenek szert, amelyekkel más titkosszolgálati tevékenységeiket tudják finanszírozni. Én nem állítom - ismétlem -, hogy a titkosszolgálatnak ez a szándéka megvolna.
A törvényjavaslatnak azonban vannak olyan rendelkezései, amelyek ezt a szándékot objektíve lehetõvé teszik. Olyan mértékben csökkentik le a parlamenti vagy általában a külsõ ellenõrzési lehetõséget a titkosszolgálatok gazdálkodásával szemben egy meglehetõsen tág körben, amely mérték, véleményem szerint, magában hordozza a visszaélések lehetõségét. Ez a kör a speciális gazdálkodási szabályok köre. Úgy vélem, az egy jogos igény, hogy a titkosszolgálatok ne jelentessék meg a nyilvános költségvetésükben azt, hogy például mennyit költenek egy évben ügynökök beszervezésére vagy speciális technikák beszerzésére, vagy konspirált lakások fenntartására és hasonló fedett tevékenységekre. Ez helyes. Ha megjelenne, az dekonspirálná a szolgálatokat, ami semmiképpen nem lehet a törvényjavaslatnak nemcsak célja, hanem eredménye sem. De nem helyes az, ha nem hozunk létre és nem mûködtetünk egy olyan testületet - vagy több olyan testületet -, amely megakadályozza, hogy ezzel a lehetõséggel ne csak éljenek, hanem vissza is éljenek.
Az egyik korábbi hozzászólásomban szuperbizottságnak neveztem a nemzetbiztonsági bizottságot. Ezt nem minden szkeptikus felhang nélkül tettem, ugyanis megítélésem szerint ez a bizottság - ha a törvény így kerül elfogadásra - tulajdonképpen a parlament leggyengébb bizottságává válik, hiszen ez lesz az egyetlen bizottság, amely elõtt meg lehet tagadni bármilyen információt, de ez a gazdálkodás ellenõrzésének a körében is fennáll.
Ezért 216. és 217. szám alatt olvashatják az összefoglaló jelentésben azokat a módosító indítványainkat, amelyek azt célozzák, hogy bár egyetértünk azzal, hogy ne kerüljenek bele a speciális mûködési kiadások a nyilvános költségvetésbe, de legalább ez a szuperbizottság zárt ülésen a maga különleges eljárási rendjében megismerkedhessen ezekkel az információkkal, és valamiféle garanciát szolgáltathasson arra, hogy nem történik visszaélés ezekkel a költségekkel.
A parlamentnek van egy speciális ellenõrzõ szerve, amelyik az állami költségvetést ellenõrzi, mégpedig az Állami Számvevõszék.
(14.40)
A törvényjavaslat kizárja azt a lehetõséget, hogy az Állami Számvevõszék ezeknek a speciális mûködési kiadásoknak a részleteiben elmélyedhessen, hogy ezzel foglalkozhasson. Kizárja azt a lehetõséget, hogy avatott szakértõk, a bizottsági tagoknál is avatottabb szakértõk megismerkedhessenek a speciális mûködési kiadások részleteivel.
Ezért egy másik javaslatunk úgy szól, hogy az Állami Számvevõszéken belül jöjjön létre egy olyan rendkívül szûk és folyamatos nemzetbiztonsági védelem alatt álló bizottság - három fõbõl álló bizottság, javaslatunk szerint -, amely kifejezetten ennek, a költségvetés számszerûségében nem nagy, de jelentõségében igen fontos részének az ellenõrzésével foglalkozna, amely jelentését - hasonlóképpen, mint ahogyan a parlament számára az Állami Számvevõszék jelent - a nemzetbiztonsági bizottságnak terjesztené elõ, és ily módon bizonyos garanciát szolgáltatna arra, hogy nem történik visszaélés ebben a körben.
A harmadik probléma, ami a speciális gazdálkodást illeti, az, hogy nem zárjuk ki annak lehetõségét, hogy a szolgálatok csak azért hozzanak létre fedõ-vállalkozásokat, piacian mûködõ fedõvállalkozásokat, hogy ezen fedõvállalkozások nyereségébõl finanszírozzák a titkosszolgálat mûködését.
Végül, még mielõtt egy kétperces viszontválaszt kapnék, szeretném megismételni: itt sem gondolom, hogy ez az igény fennállna, de a lehetõség fennáll. És azt gondolom, hogy sajnálatos módon példákat is lehetne sorolni arra - külföldit már mondtam, talán belföldit is lehetne -, hogy volt erre precedens. A fedõvállalkozások létrejöttének nagyon fontos érvei vannak, és nagyon nehéz vitatni, hogy ezekre szükség van. De ha ezeket a fedõvállalkozásokat az állami költségvetésbõl tartjuk el - márpedig a törvény úgy rendelkezik, hogy a szolgálatok saját költségvetésükbõl biztosítják ezeknek a mûködését -, akkor meggyõzõdésem szerint jogos igény, hogy a fedõ vállalkozások esetleges bevétele természetesen a szolgálaton keresztül, hogy a dekonspirálást el lehessen kerülni, az Államkincstárat illesse, az Államkincstárba folyjon be. Mondom, nem azért, mert úgy gondolom, hogy a Bokros-csomag mellett ez lesz az, ami majd talpra állítja a költségvetést, hanem azért, hogy ne is támadhasson az az igény a szolgálatokban, hogy ilyen célra hozzanak létre vállalkozásokat. Köszönöm szépen a figyelmüket.