DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Örülök a miniszter úr hozzászólásának, mert a végén egy mondatával megemlítette még egyszer azt a problémát, amit én egy korábbi felszólalásomban szerettem volna jelezni, vagyis hogy a nemzetbiztonsági törvényjavaslat valójában egy olyan területen próbál szabályozni bizonyos részelemeket, amely terület ennél sokkal komplexebb és szerteágazóbb, mint amit ez a törvényjavaslat jelen pillanatban magában tud foglalni. Tehát az, hogy milyen magáncégek milyen eszközöket, hol, ki ellen, milyen megbízás alapján és mennyiért használnak fel, arról ma még mint törvényalkotók nem is nagyon álmodhatunk, és nem nagyon tudjuk, hogy hogyan kezdjünk majd ennek a területnek a szabályozásához. Pontosabban: sajnos egyelõre még nincsen napirenden, viszont nagyon súlyos gondok forrása lehet az, ha ez hosszú ideig így marad, ilyen szabályozatlan marad ez a probléma.
Másrészrõl viszont én azt a kérdést szeretném feltenni a miniszter úrnak, hogy egy autóban - miután ezt a problémát az elõbb konkrétan említettem -, egy autóban történõ beszélgetés lehallgatása, az kisebb mértékben érinti-e a magántitokhoz való jogát az állampolgároknak, mint egy lakásban történõ lehallgatás? És ha igen, akkor miért? Mert ez nyilvános helynek nem minõsül, azt hiszem, a miniszter úr felfogása szerint sem. Ha pedig ugyanolyan mértékû, akkor miért nincsen ez a törvényjavaslatban szabályozva, illetve milyen eljárás követendõ itt az ön által benyújtott törvényjavaslat szabályai alapján?