KÕSZEG FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Mondom, az én félig- meddig ügyrendi kérdésem arra vonatkozott, hogy most a felszólalásom elején kapcsolódhatom-e még két perc erejéig az elõzõ kérdéskörhöz, pontosan ehhez. Tehát a felszólalásom lényege a 6. körhöz tartozik, de egy megjegyzésem volna az 5.-kel kapcsolatban - csak nem akartam külön felszólalásként megtenni.
Én is azt gondolom, hogy nem egészen egyértelmû a törvény szövegezése abban a tekintetben, hogy engedélyköteles-e a lakás kívülrõl való lehallgatása. Tehát vannak ma technikai eszközök, amelyek lakásbehatolás nélkül is lehetõvé teszik a lakás lehallgatását. Én azt gondolom, hogy úgy értelmezendõ a törvény, hogy ezeknek a lehallgatása is engedélyköteles, és nagyon helyesen igazodik a törvény szövege a rendõrségi törvényhez, méghozzá éppen Kövér képviselõ úr adott be olyan tartalmú módosító indítványt, amelyik pontosan, szó szerint a rendõrségi törvény szövegéhez igazítja a törvényt.
Csak az a probléma, hogy a félreértést vagy a félreérthetõséget nem küszöböli ki teljes egyértelmûséggel a rendõrségi törvény. Ugyanis a rendõrségi törvény azt mondja, hogy "lakásban a történteket technikai eszköz segítségével megfigyelhetik és rögzíthetik". Ezt lehet úgy értelmezni, hogy ami a lakásban történik, tehát hogy a lakáson belül rögzíthetik azt, ami a lakásban történik. Nem zárja ki ez a külsõ engedély nélküli lehallgatását a lakásban történteknek, anélkül, hogy a lehallgató a lakásban volna vagy ott járt volna.
Tehát egyszerûen azzal a szórendcserével, hogy "a lakásban történteket technikai eszköz segítségével megfigyelhetik és rögzíthetik", megoldhatónak tartom ezt a problémát és kizárhatónak. Én úgy tudom, hogy nem is szokott sor kerülni a dolognak az ilyen értelmezésére. De ezzel a csekély módosítással, amely szinte csak stiláris és nyelvi, egyébként nyelvileg is jobb ez a megfogalmazás, de egyúttal egyértelmûvé teszi azt, hogy nem lehet a lakásban zajló, elhangzó beszélgetést kívülrõl úgy lehallgatni, hogy ahhoz ne kapcsolódjék külsõ engedély.
Szóval valóban széles kört nyit a lehallgatás belsõ körben, tehát a szolgálat körében maradásra, hogyha ez a szöveg nem változik meg. Erre nézve adtam be kapcsolódó módosító indítványt, és ennek az elfogadását javaslom és kérem.
Most már ami a biztonsági ellenõrzés és a kérdõívek kérdéskörét illeti, én azt gondolom, hogy a módosító indítványok benyújtása során - itt elsõsorban Tóth Károlynak a módosító indítványára gondolok - meg a bizottsági módosító indítványok elfogadása nyomán ez a biztonsági kérdõív és az ellenõrzés sokkal jobbá, pontosabbá vált. Ennek ellenére érzek valami bizonytalanságot abban a tekintetben, hogy a kérdõív valahogy nem érzékelteti azt, hogy mégiscsak az elmúlt öt évben, '89-90-ben rendszerváltás történt. Tehát ugye, tisztában vagyunk azzal, hogy az egykori III-as fõcsoportfõnökségnek a III/III-as csoportfõnöksége jogutód nélkül megszûnt, ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy a jelenleg mûködõ nemzetbiztonsági szolgálatok jogutódszervezetei a III-as fõcsoportfõnökség, valamint a katonai hírszerzés egykori szervezeteinek. Jogutódszervezetei a struktúrájukat tekintve, de semmiképpen nem jogutódszervezetei véleményem szerint a mûködésük körét tekintve, és tulajdonképpen mind az 1990. évi X. törvény és még sokkal inkább ez a törvény arra szolgál, hogy világosan és egy jogállamhoz illõ módon határozza meg a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a tevékenységét.
Nos, hogy konkrétabb legyek, a kérdõívekkel kapcsolatban, azt hiszem, hogy különbözõ értelmezési lehetõségek vannak, és ugyan többször elhangzott az, hogy ezeknek a kérdõíveknek a kitöltését valamiféle tájékoztató vagy sillabusz fogja segíteni, de ezeket természetesen még nem ismerhetjük, és nagyon fontosnak gondolom, hogy a nemzetbiztonsági bizottság ezt majd valamikor a jövõben megismerje.
Tehát akkor, amikor C-típusú kérdõívben a jelenleg elfogadásra váró, Tóth Károly által írt szövegben az áll, hogy áll, illetve állt-e kapcsolatban alkotmányos alapelveket tagadó, az emberi jogok gyakorlását biztosító demokratikus jogállam alapelveivel ellentétes nézeteket valló vagy ilyen jellegû tevékenységet kifejtõ szervezettel, mozgalommal, csoporttal, ha igen, akkor fejtse ki részletesen, az én olvasatomban ez egyértelmûen jelenti azt, hogy aki az egykori állambiztonsági szervezetnek bármely csoportfõnökségével vagy osztályával, alosztályával kapcsolatban állt, akár hivatásos állományként, akár hálózati személyként, az ezt itt be kell hogy írja. Ugyanis nekem meggyõzõdésem, hogy a volt állambiztonsági szervezet, az egész III-as fõcsoportfõnökség olyan szervezet volt, amely az emberi jogok gyakorlását biztosító demokratikus jogállam alapelveivel ellentétes nézeteket vallott. Tehát azt gondolom, hogy ez a kérdõív csak akkor tölti be a funkcióját, hogyha a kitöltõjét legalábbis egy bizonyos lelkiismeret-vizsgálatra kötelezi.
(15.00)
Mivel maga a kitöltött kérdõív államtitkot képez, ebbõl tehát nem következik az, hogy õ leleplezõdik olyan módon, mint az ügynöktörvény alapján átvilágított személy; de azért azt, hogyha valaki, mondjuk, egy mai szélsõséges mozgalommal valamiféle kapcsolatban van, azt természetszerûen köteles legyen beírni. Azt azonban, hogy ha kapcsolatban volt az állambiztonsági szervezettel, azt ne legyen köteles beírni, ezt én visszásnak tartom, és a nemzetbiztonsági kockázatát is abban látom, hogy ha például valaki magas diplomáciai beosztásba kerül és ezt a körülményt elhallgatja - egyébként az elhallgatásnak nincs sok értelme, hiszen éppen az ellenõrzést végzõ szervezetek úgyis tisztában vannak az illetõnek ezzel a múltjával -, az igenis nemzetbiztonsági kockázat, hogy az illetõ egy olyan szervezetnek dolgozott, mondjuk, korábbi diplomáciai megbízatása során, amelyikrõl tudjuk azt, hogy végül is a szovjet hírszerzés eszköze volt és irányítása alatt állt.
Tehát azt gondolom, nagyon fontos világossá tenni önmagunk számára, a nyilvánosság számára azt, hogy a biztonsági ellenõrzés bizony erre is kiterjed.
Ugyanúgy van most itt egy kérdés, amely arra kérdez rá, hogy volt-e kapcsolatban a megkérdezett - a C-típusú kérdõívet kitöltõ - valamely külföldi hírszerzéssel vagy annak fedõszervével. Nekem mint a nemzetbiztonsági bizottság tagjának, feltehetõleg - ha a törvényt elfogadjuk - ki kell töltenem ezt a C-típusú kérdõívet, és én bizony be fogom írni, hogy igen. Ugyanis én kapcsolatban álltam '90 elõtt a Szabad Európa Rádióval, amelyrõl akkoriban azt mondták, hogy a CIA-hoz kapcsolódó szervezet. Akkor ezt természetesen mindig elutasítottuk, visszautasítottuk, de azért ma már azt hiszem, kár volna titkolni vagy cáfolni azt, hogy valóban befolyásolta a CIA, egyrészt anyagi eszközöket bocsátott a rendelkezésére, másrészt a mûsorpolitikájára is ráhatott. Tehát igenis, a Szabad Európa Rádió a külföldi titkosszolgálat fedõszerveként mûködött, és azt gondolom, a tisztesség azt kívánja - akármilyen rosszul is hangzik -, hogy beírjam: igenis, voltam kapcsolatban fedõszervvel.
De vajon be fogja-e írni az, aki mondjuk, jelenleg a nemzetbiztonsági szolgálatok valamelyikénél vagy pedig a diplomáciai szolgálatban tevékenykedik, és egykori munkakörénél fogva szükségképpen kapcsolatban állt valamelyik szocialista ország hírszerzésével vagy mindenekelõtt a szovjet hírszerzéssel? Azt gondolom, ha tõlem elvárható - és én ezt magamtól elvárom - , hogy beírjam ezt a vonatkozást, akkor attól is elvárható, aki kvázi hivatalos kapcsolatban, tehát nem ilyen féllegális kapcsolatban állt valamely fedõszervvel, hanem hivatalos kapcsolatban.
Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani azt, amit a legfontosabbnak érzek ezzel a biztonsági ellenõrzéssel kapcsolatban. Nevezetesen azt, hogy tudjuk a Belügyminisztériumban vizsgálatot végzõ történészbizottság munkájából - de tudtuk ezt már korábban is, éppen a nemzetbiztonsági bizottság által végzett vizsgálatból, amely az ügynöktörvény elõkészítése során folyt még 1991-ben -, hogy a különbözõ, jogutóddal megszûnt, illetve jogutóddal mûködõ szervezetek természetszerûen mûködési körükben számos olyan adatot gyûjtöttek, amelyeket egy jogállamban nem kellene vagy nem is volna szabad gyûjteni. Az is nagymértékben valószínûsíthetõ, hogy ezek az adatok továbbra is e szervezetek birtokában vannak. Viszont azt gondolom, hogy teljesen abszurd volna, ha a biztonsági ellenõrzések során ezeknek az iratoknak, dokumentumoknak a felhasználására bármilyen módon sor kerülhetne.
Szeretnék mondani egy némileg a humor körébe tartozó példát - talán ez megbocsáttatja azt, hogy egy kicsit hosszabb vagyok a szándékoltnál. Közismert az, hogy Demszky Gábor ellen a nyolcvanas évek elsõ felében hatóság elleni erõszak miatt egy eljárás indult, és akkor, amikor a pere folyt, az Esti Hírlapban megjelent egy cikk azzal a címmel, hogy "Rendõrre támadt az autós". Ez a cikk igen durva módon támadta azokat a nyugati hírforrásokat, amelyek ebbõl valamilyen politikai ügyet akartak csinálni, és azt mondták, hogy ez az autós egy krakéler alak, aki kötekedett a hatóságokkal, ezért került sor az eljárásra. Azt tudom, hogy azt az újságírót, aki ezt a cikket megírta, elõzõleg behívták a pártközpontba, és ott Knopp András eléje tette azt, hogy Demszky Gábor - jelenlegi fõpolgármesterünk - több alkalommal büntetést kellett volna hogy fizessen a villamoson, mert nem váltott jegyet, de a büntetéspénzeket nem fizette ki. Tehát a III/III-as és általában az állambiztonsági szolgálat ilyen adatgyûjtésre is kiterjedt a célszemélyek vonatkozásában. Végül ebbe a cikkbe nem került bele ez az adalék, de gondolom, hogy a III/III-as megõrizte, és ha éppen nem került megsemmisítésre, akkor jelenleg is megvan.
Az azonban szinte biztosra vehetõ, hogy hasonló jellegû adatok, mondjuk, a katonai elhárításnál is hasonlóképpen gyûjtésre kerültek az emigrációban élõk körében. Nem szívesen képzelem el, hogy akkor, amikor valakit, mondjuk, kineveznek államtitkárrá, a biztonsági ellenõrzés során adatokat fog kapni a biztonsági ellenõrzést végzõ arról, hogy az illetõ, mondjuk, a New York-i metrón bliccelt és ezért büntetést fizetett. Gondolom, hogy ez nem kerül be nemzetbiztonsági kockázatként a jelentésbe, de azért azt tartanám kívánatosnak, hogyha ez egyáltalán nem kerülne senkinek a szeme elé. A dolog összefügg azzal - és ez persze kimegy ennek a törvénynek a részletes vitája körébõl -, hogy folyik az ügynöktörvény módosítása, folynak a tárgyalások a történeti hivatal felállítására vonatkozóan.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy olyan szakasz kerüljön be ebbe a törvénybe, amely kimondja, hogy ezek a '90 elõtt gyûjtött adatok - amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok '90. február 14-e óta létesült, ebben a törvényben pontosított és egyértelmûvé tett feladatai szempontjából értéküket vesztették - ne játszhassanak szerepet a biztonsági ellenõrzések során, azokat a biztonsági ellenõrzések során senki se kezelhesse, senki se nézhesse meg. Köszönöm szépen.