NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetlen kérdésre szeretnék egész röviden kitérni. Sok mindennel egyetértek, és sok mindenben már szót váltottunk az egyéb elhangzottak kapcsán; emellett viszont nem mehetek el szótlanul annak ellenére sem, hogy hosszú beszélgetések és viták tárgya volt Kõszeg képviselõ úr és köztem a III-as fõcsoportfõnökség utóélete és sorsa.
Hivatalos álláspontunk az - és ezt képviseljük az úgynevezett ügynöktörvényben is és itt is -, hogy a III-as fõcsoportfõnökség III/III-as csoportfõnöksége szûnt meg mint jogállami mûködés keretei közé be nem illeszthetõ, jogutód nélkül, és maradtak az iratai a belügyminiszter gondozásában. Én elfogadok minden okfejtést, de határozottan cáfolom, hogy ezek a ma mûködõ szolgálatok, amelyek a III-as fõcsoportfõnökség egyes részlegeinek utódaként tevékenykednek, ilyen megítélés alá esnének.
Azzal egyetértek - mint ahogy a megszületett levéltári törvény, és titoktörvény rendelkezései ezt elõ is írják -, hogy át kell nézni az iratanyagainkat, és erre pontos határidõk vannak: a jövõ év közepéig, illetve 1999-ig ezeket meg is fogjuk tenni. Azzal is egyetértettem, hogy a nem szükséges iratokat, amelyeknek gyakorlati értéke már nincs, természetesen átadjuk akár a levéltárnak, akár a késõbb esetleg javaslandó speciális kezelést biztosító Történeti Hivatalnak, amennyiben ez a javaslat majd a Ház elõtt támogatásra talál. Azt azonban semmiféleképpen nem tudom fölvállalni, hogy azok az aktuális tartalommal rendelkezõ iratok ne képezhessék a szolgálatok munkájához szükséges információs kör részét, amelyek egyébként a példában szerepeltek. És én remélem, ha arról kapunk majd információt, hogy bárki a New York-i metrón nem fizette meg a viteldíjat, akkor azt a szolgálatnál ma tevékenykedõ felelõs tisztviselõk félre fogják tenni mint nem releváns információt. Köszönöm szépen.