HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Igyekszem nagyon rövid lenni, mert tudomásul veszem azt, hogy ez a nemzetbiztonsági törvényjavaslat eléggé kimerítette képviselõtársaimat. De kötelességemnek érzem, hogy fölszólaljak, hiszen cigány származású országgyûlési képviselõ vagyok, és a cigányság életében egy jelentõs elõremozdulás volt tapasztalható az elmúlt héten, hiszen megszületett az a kormányhatározat, amely a cigányság helyzetének lényeges javítását célozza meg.
Errõl a kormányhatározatról el szeretném mondani, hogy igen-igen megkésve született, hiszen 16 hónappal a kormány alakítása után, ha jól számolom, és abban a helyzetben, amikor a cigányság társadalmilag erõsen veszélyeztetve van azáltal, hogy milyen a gazdasági körülménye, és erõsen úgy érezhetõ, hogy kizuhan a társadalomból.
Hogy miért is történhet ez meg, és kik a cigányok, akik kedvéért és akiknek az érdekében ez a kormányhatározat megszületett, arról most nagyon röviden és néhány szót szeretnék mondani, és ígérem, nem fogom képviselõtársaimat fölösleges statisztikai adatokkal fárasztani a mai nap után.
A legutolsó felmérések szerint Magyarországon 450-500 ezer ember az, aki cigánynak vallja magát, illetve az, akit a környezete cigánynak tart. A demográfiai robbanások azt mutatják, hogy az elmúlt húsz évben a cigányság lélekszáma 50 százalékkal növekedett, és óvatos becslések szerint 2000-2030-ra Magyarország összlakosságának 8 százalékát teszik ki a cigányok. Azok a cigányok, akik között most a felnõtt munkaképes népesség, munkaképes csoport - itt erõsen a férfiakat érinti ez a statisztikai adat - 50-60 százalékát teszik ki a munkanélküliek.
(15.30)
Azokról a cigányokról szól ez a kormányhatározat, amelynek fiataljait a magyar fiatalokhoz képest összesen 30 százalékban veszik fel középiskolai intézetekbe; ezek a fiatalok 90 százalékban szakmunkásképzõ intézetekben helyezkednek el; azokról a fiatalokról, akik közül az egyetemekre 0,4 százalék jut be.
Azt kell mondjam, hogy a társadalmi rendszerváltás, a piacgazdaságra való áttérés a cigányok helyzetében drámai helyzeteket idézett elõ, hiszen az elõzõ rendszernek nem volt érdeke az, hogy magasan képzett, iskolázott szakembereket állítson elõ a cigányság körében; olcsó, igénytelen munkaerõre volt szükségük, a hatvanas-hetvenes években az építõipart, a bányászatot, a kohászatot leginkább a cigány munkaerõ látta el.
Természetesen ezek az alacsonyan képzett, nagyon igénytelen, sok esetben halmozottan hátrányos, családilag, szociológiailag halmozottan hátrányos helyzetû emberek kerültek leghamarabb munkanélküli helyzetbe. Ezek azok, akiknek a gyerekei ma már munkanélküliek, és ezek azok az emberek, akik hihetetlen módon csalódtak a rendszerváltásban. Képzeljék el annak a diósgyõri vasmunkásnak a helyzetét, aki munkanélküli lett, aki harminc évig segédmunkásként dolgozott, aki a "pedig" volt és a "bezzeg" volt a környezetében, mert bebizonyíthatta azt, hogy aki dolgozni akar és aki szeret dolgozni, az lakáshoz juthat. És most, az acélmûvek rettentõ munkakörülményei után fizikailag megrokkanva, munkanélkülivé válik. A tanácsi vagy önkormányzati lakást már nem tudja fizetni - könnyen megtörténhet az, hogy kilakoltatják. Ilyen pokoli, nagyon rossz helyzetben élnek azok a cigányok, akiknek a kedvéért, akiket segítendõ született meg ez a kormányhatározat.
Én magam üdvözlöm ezt a kormányhatározatot, hiszen ez az elsõ lépés a cigányság történetében, amikor azt mondják, hogy nem egy speciális szociális réteg, és a szociális problémáit kell kezelni, amikor nem azt mondják, hogy egy speciális etnikai réteg, és az etnikai mivoltjával kell foglalkozni, hanem azt mondják, hogy egy olyan réteg, amely, ha nem segítünk rajta, kizuhan a társadalomból. És azt mondja ez a kormányhatározat, hogyha az össztársadalom nem akarja, hogy kizuhanjon a társadalomból, akkor kormányszinten, intervenciós politikával bele kell avatkozni, segíteni kell, és lehetõséget kell arra nekik adni, hogy túléljék ezt az évezredet emberi méltóságukban.
150 millió forintos közalapítványt hozott ez a kormányhatározat létre. Nem túl nagy, hiszen látják képviselõtársaim, hogy a költségvetésben 150 millió forint mit jelent. Elsõ lépésként nem rossz összeg - én a tízszeresét is el tudnám képzelni. De én azt kívánom ennek a kormánynak és azoknak a szakembereknek, akik ezt a programot támogatják, és azoknak a képviselõtársaimnak, akik választókörzetükben ezekkel az emberekkel találkoznak, hogy eredményesen, jól tudjanak együttmûködni, és ehhez a munkához kívánnék sok sikert most.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)