LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elõbb elhangzott ugyan elnök úr figyelmeztetése, hogy ne annyira egymásról, mint inkább a törvényrõl beszéljünk - és én ezzel egyet is értek -, mégis csak részben tudom betartani ezt az intelmet, hiszen amennyiben valóban felelõs magatartásról teszünk tanúbizonyságot, akkor figyeljük egymás érvelését, és valamilyen módon reagálni is próbálunk rá, de nyilván elnök úr intelme nem is ezt próbálta visszafojtani.
Eredetileg saját módosító indítványaim támogatása érdekében kértem szót - és erre is módot szeretnék keríteni -, elõször azonban reagálni szeretnék egy- két eddig elhangzott véleményre.
G. Nagyné Maczó Ágnes képviselõtársam úgy fogalmazott - költõi kérdésként - , hogy kinek is sürgõs olyannyira a médiatörvény elfogadása, hogy még ez évben szeretnénk a végére jutni. Mivel nekem sürgõs - és azt hiszem, hogy nemcsak nekem -, megpróbálnék érvelni amellett, hogy miért és kinek ennyire sürgõs a médiatörvény. Azt hiszem, annak sürgõs, aki a pártatlan tájékoztatásnak végre a szervezeti garanciáit is megpróbálja megteremteni, és megpróbál szervezeti lehetõséget teremteni a pártatlan tájékoztatáson esett esetleges sérelmek orvoslására is.
Annak sürgõs még a médiatörvény gyors elfogadása, aki a jelenleginél tisztázottabb gazdasági és személyi viszonyokat kíván teremteni a Magyar Rádió és a Televízió személyi politikájában és gazdálkodásában, és azt hiszem, hogy ellenzéki és kormánypárti oldalról is sok aggodalom érte a jelen állapotokat.
Végül azt hiszem, annak is sürgõs a médiatörvény minél hamarabbi elfogadása, aki a magyar kultúra ápolására valóban új lehetõségeket akar a médiumok terén teremteni. Az elõttünk álló médiatörvény tudniillik nemcsak a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió, nemcsak a közszolgálati feladatokat elvállaló rádiók és televíziók, hanem a piaci viszonyok között, a versenyszférában mûködõ rádió- és tévéadók számára is bizonyos százalékarányos kötelezettséget ír elõ, éppenséggel a magyar kultúra, a magyar mûvészeti és egyéb mûhelyek termékeinek bemutatására. A magyar filmalkotások, magyarországi gyártású mûsorok, magyarországi készítésû zenei mûsorszámok sugárzására ilyen kötelezettség szerepel a médiatörvényben, és nekem sürgõs, hogy ez a kötelezettség - éppen a magyar kultúra védelmében - minél hamarabb megjelenjen a hazai médiapályán versenyzõ eszközök és mûsorszolgáltatók körében.
Szeretnék arról is szólni - és ez már egy kicsit szorosabban kapcsolódik módosító indítványaimhoz -, hogy mit is érthetünk a közszolgálati és nem közszolgálati magyarországi médiumok mûködésében "a magyar kultúra ápolása" címszó alatt. Én ugyanis egyetértek minden elõttem szólóval abban, hogy a Magyarországon mûködõ médiumok, a magyar médiumok szempontjából a magyar kultúra ápolása megkülönböztetett feladat, ami igencsak elöl kell hogy szerepeljen az egyéb közszolgálati feladatok között. Azt hiszem azonban, hogy a magyar kultúra fontos eleme a magyar közmûveltség szintje és színvonala is. A magyarországi népesség mûveltsége nélkül tudniillik nincs magyar kultúra. Márpedig a magyar közmûveltség emeléséhez azzal is hozzájárulnak a hazai médiumok, ha az európai vagy az egyetemes kultúra alkotásaival ismertetik meg õket; ebbõl a szempontból, a közmûveltség szempontjából tehát már nem tudom ezt a rangsort vagy ezt a kizárólagosságot feltétlenül elfogadni.
Természetesen a magyar közmûveltséghez és a magyar kultúrához hozzátartoznak a hazai készítésû, múltbeli vagy jelenbeli mûvészeti és egyéb alkotások is. Ezért van az, hogy a törvényjavaslat is megkülönböztetett kötelezettségként, olykor százalékarányban szabályozott kötelezettségként írja elõ általában a magyarországi gyártású mûsorszámok sugárzását, és külön a magyar filmek, illetve a magyarországi gyártású zenei mûsorszámok sugárzását minden médium számára.
Módosító javaslataim ezeket a kötelezettségeket szeretnék még egy kicsit emelni, illetve még szigorúbbá tenni a közszolgálati médiumok - a közszolgálati rádió, illetve a közszolgálati televízió - számára.
Az egyik módosító javaslatom a magyarországi gyártású zenei mûsorszámok arányának emelésére vonatkozik. A törvényjavaslat elõttünk lévõ formájában egy 10 százalékos kötelezettséget ír elõ magyarországi gyártású zenei mûsorszámok sugárzására - a zenei mûsoridõ 10 százalékára vonatkozó kötelezettséget - valamennyi rádió számára. A törvényjavaslat szellemétõl egyébként nem idegen, hogy bizonyos kötelezettségeket elõírjon valamennyi médium számára, és egy emelt százalékarányt, tehát egy többletkötelezettséget írjon elõ a közszolgálati feladatokat vállaló médiumok számára.
Éppen ezért javaslatom arra vonatkozik, hogy a közszolgálati feladatokat vállaló rádiók - és ezért nyilván bizonyos kedvezményezettséget kapó rádiók - zenei mûsoranyaguknak ne csak 10 százalékát, hanem 20 százalékát fordítsák magyarországi gyártású zenei mûsorszámok sugárzására, hasonlóképpen ahhoz, ahogy kétféle arányt állítunk fel a törvényjavaslatban - a nem közszolgálati és a közszolgálati médiumok számára - egyéb hazai kultúrtermékek sugárzására is.
Nem érzem veszélyesnek ezt az emelt arányt az egyetemes zenei anyag sugárzása szempontjából sem, hiszen itt a 20 százalékos kötelezettség nem kizárólag a magyar zeneszerzõk mûveire vonatkozna, egyszerûen a magyarországi gyártású mûsorszámokra, tehát olyanokra, amelyeket a közismerten világszínvonalon álló magyar elõadómûvészet és elõadómûvészeti mûhelyek fölvételében lehetne adni.
Hasonló természetû a másik módosító javaslatom is, ez pedig a gyermek- és ifjúsági mûsorszámok jelenlétére, illetve ezen belül a hazai gyártású gyermek- és ifjúsági mûsorszámok jelenlétére vonatkozik.
Az elõttünk álló törvényjavaslat - nagyon helyesen - többféle módon is próbálja védeni és garantálni a gyermek- és ifjúsági mûvelõdést a médiumok mûsorainak szabályozásában. Elõször is elõírja a közcélok, a közszolgálati célok között a gyermek- és ifjúsági korosztály nevelésének, mûvelõdésének, oktatásának segítését. Másodszor: bizonyos mûsoridõket ír elõ, amikor ezt az erkölcsi fejlõdést esetleg veszélyeztetõ mûsorszámokat nem lehet adni - erre vonatkozott Sasvári Szilárd képviselõtársam egy módosító indítványa is. Harmadszor pedig: a reklámokat próbálja kiirtani lehetõség szerint a gyermek- és ifjúsági mûsorszámok környezetébõl.
Én azonban hasznosnak és szükségesnek érzek még egy negyedik garanciát a gyermek- és ifjúsági korosztály mûsorral való ellátására: örömmel venném, ha ez a törvény módot adna bizonyos százalékos kikötésekre is. Módosító javaslatom éppen ezért arra vonatkozik, hogy a reklám- és sportközvetítések nélküli mûsoridõ 10 százaléka a közszolgálati televízió esetében a gyermek- és ifjúsági mûsorszámokra fordíttassék, és ennek a mûsoridõnek legalább 50 százaléka hazai gyártású mûsorszámokkal töltõdjön ki. Miért érzem ezt olyan fontosnak?
Önmagában a 10 százalékos gyermek- és ifjúsági mûsoridõt talán nem is kell indokolni, és az igazsághoz tartozik az is, hogy a közönség kegyeiért versengõ médiumok általában el is töltenek ennyi idõt gyermek- és ifjúsági mûsorszámokkal.
(21.10)
Ez a garancia tehát többletkötelezettséget ebben a formában még nem jelentene. Jelentene viszont többletkötelezettséget a módosító indítványomnak az a része, amely a gyermek- és ifjúsági mûsorszámok felét hazai készítésû mûsorszámokból írná elõ kitöltendõnek.
Miért érzem ezt olyan fontosnak? Éppenséggel a nemzeti kultúra védelmében, amit oly sokan idéztünk e falak között, van annak tudniillik jelentõsége, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztály az õ korosztályi ízléséhez illõ módon és szabott módon ismerkedhessen meg a hazai kultúra, a magyar irodalom, a magyar filmmûvészet, a magyar színházmûvészet különbözõ alkotásaival.
Feltehetõ sajnos, hogy így van a magyar kultúra viszonylag kis részesedése miatt az egyetemes kultúrából, hogy a magyar kultúra alkotásait a gyerekközönséggel elsõsorban a magyarországi gyártású mûsorok tudják megismertetni. Ha tehát azt akarjuk, hogy a gyerekek és a fiatalok ne kizárólag a különbözõ színvonalú, megengedem, olykor jó színvonalú nyugati, amerikai rajzfilm-iskolákon nevelõdjenek, akkor szükséges garantálnunk az olyan mûsorszámok jelenlétét is, amelyek a magyar kultúra sajátos nyelven megfogalmazott vagy sajátos közönség számára megfogalmazott alkotásait közvetítik eme korosztály számára. Ezért kérem a tisztelt Ház támogatását ezekhez a módosító javaslatokhoz. Köszönöm szépen.