DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Lehet, hogy nagyon pórias dolgokkal fogok foglalkozni, de azért az elõterjesztõ figyelmébe ajánlanám az egységes jelentés 123. pontjánál Kulin Ferenc képviselõtársam módosító javaslatát. A törvényjavaslat ugyanis foglalkozik azzal, hogy milyen esetekben lehet a testület tagját kizárni. A javaslat megfogalmazása szerint akkor, ha bûnösségét jogerõs ítélet megállapította.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! A magyar büntetõ törvénykönyv igen sok cselekményt bûncselekménynek nyilvánít. Ezek között vannak olyanok, amelyeket szándékosan kell elkövetni, vannak olyanok, amelyeket gondatlanul kell elkövetni. A gondatlan elkövetés értelemszerûen egy enyhébb alakzata a bûncselekmény elkövetésének. Nem kívánnék nagyon hosszú és mélyenszántó büntetõjogi oktatást tartani képviselõtársaimnak, csak arra kérem önöket, gondolkozzanak el, hogy adott esetben a képviselõi minõséggel sem összeférhetetlen, ha valakinek a bûnösségét a büntetõbíróság megállapítja. Mert például elkövetett egy gondatlan közúti bûncselekményt. Vagy pedig egy magánvádas ügyben, egy könnyû testi sértés miatt tett indulatában, in flagranti esetben lekever valakinek egy pofont, mégis megállapították a bûnösségét. Szándékos bûncselekmény volt, de azért a súlyát értékelnünk kellene ahhoz, hogy ki merjük nyíltan és nyugodtan mondani, hogy e bûncselekmény elkövetése egy olyan kizáró ok, amely a testület tagja esetében az õ ott-tartózkodását megszünteti. Kulin képviselõtársam érzékelte ezt az ellentmondást.
Most ne is beszéljek arról, hogy van rágalmazás és van becsületsértés, mert mind a kettõ szándékos bûncselekmény, mind a kettõ esetében a bíróság megállapíthatja a bûnösséget. De úgy gondolom, hogy szükségtelen azonnal a törvény erejénél fogva méltatlannak nyilvánítani az ilyen személyt, hogy a testület tagjává váljék.
Kulin képviselõtársamnak a módosító javaslata egy kicsit igyekszik javítani a helyzeten, és azt mondja, hogy végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés esetén, és szándékos bûncselekmény esetén legyen ez kizáró ok. Az elõterjesztõ nem értett egyet vele. Én azért úgy gondolom, hogy esetleg ezeket az érveket fontolja meg a tisztelt kormány még egyszer, hogy szükséges-e egy nagyon apró, nagyon pici bûncselekmény elkövetése esetén ezt a fajta nagyon szigorú kizáró szabályt alkalmazni, vagy esetleg képviselõtársamnak a módosító javaslata, amely többé-kevésbé összhangban áll azzal, amit az összeférhetetlenségi törvény kapcsán a képviselõi jogállásról szóló törvény módosításakor be fogunk terjeszteni, megfelelõ kizáró. Az illetõ országgyûlési képviselõ lehet gondatlan bûncselekmény elkövetése esetén, talán lehet ennek a testületnek a tagja is.
A másik hozzászólásom a 125. ponttal kapcsolatos, és egy kicsit visszaréved a múltba, amikor a költségvetési törvény vitája során elmondtam, hogy hihetetlen az a pazarlás, amely a Magyar Televíziónál s a Magyar Rádiónál folyik a személyi juttatások terén.
(21.40)
Elmondtam, ha még emlékeznek képviselõtársaim, hogy a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban körülbelül 25-26 vezetõ beosztású személy dolgozik: elnök, elnökhelyettes, igazgató, akiknek az együttes jövedelme messze meghaladja a Magyar Köztársaság kormányának, a miniszterelnök úrnak, az Országgyûlés elnökének, alelnökeinek és a köztársasági elnöknek a havi jövedelmét. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Tarthatatlan, mert mégis egy ország kormánya azért - annak ellenére, hogy nem vitatom, hogy esetleg a média egy hatalmi ág - többre érdemes.
Ebben a törvényjavaslatban, ahogy az elõbb elhangzott már, megpróbálják köztisztviselõnek vagy közalkalmazottnak minõsíteni a testület tagjait, de továbbra is a díjazás tekintetében nem biztos, hogy tekintettel vannak arra, hogy az ország jelenleg igen nehéz gazdasági helyzetben van. Éppen kormánypárti oldalról nagyon sokszor, például legutoljára a családi pótlék kapcsán hívták fel az ellenzék figyelmét, hogy próbálja meg szerét venni a túlköltekezésnek. Elképzelhetõ, hogy néhány embernek a fizetése nem szünteti meg az ország teherbíró képességét, de nekem az a véleményem, hogy azért át kellene gondolni a javadalmazásoknak ezt a körét, hogy a köztisztviselõi alapilletmény 10-szeresének, illetve 13-szorosának megfelelõ összeg legyen a fizetés akkor, amikor más köztisztviselõk esetében ezek a szorzószámok lényegesen alacsonyabbak; másrészt pedig a javaslat mindjárt hozzáteszi, hogy egyébként az államtitkároknak járó járandóságokban is részesülni kell a testület tagjainak.
Ha el akarjuk választani a hatalmi ágakat és hogyha egy tiszta helyzetet akarunk teremteni, akkor nem biztos, hogy az államtitkári járandóságokra kell utalni ebben a törvényjavaslatban; nem biztos, hogy ilyen jövedelmeket kell a testület tagjai számára biztosítani.
Ehhez kapcsolódik K. Csontos képviselõtársam módosító javaslata, aki kifogásolja, hogyha a testület tagjának és elnökének lejár a megbízatási ideje, akkor miért kapnak még hat hónapon keresztül a havi díjazásnak megfelelõ összeget. Elegendõnek tûnik számára, õszintén megmondom a számomra is, a kéthavi megbízási összeg.
Emlékezzünk csak arra, hogy meglehetõsen nagy port vet fel nemrég az az eset, amikor a miniszterelnök úr javaslatára a köztársasági elnök úr kinevezett egy címzetes államtitkárt, és egyhetes ténykedése után a címzetes államtitkár úr felvette a hat havi felmondási idõre járó átlagkeresetét. Mind a Népszabadság, mind a Népszava olvasói oldala ezt követõen tele volt igen éles hangú olvasói levelekkel, amelyek kifogásolták ezt a döntést. Úgyhogy ha egy új törvényt alkotunk, talán figyelemmel kellene lennünk arra, amire az elõbb utaltam, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben megfontoltan kell a törvényalkotónak eljárni, hogy késõbb ne érje az a vád, hogy bizonyos személyeket érdemtelenül jövedelemhez juttatott.
Kapcsolódván a 127. pontban dr. Torgyán Józsefné Cseh Mária képviselõtársam módosító javaslatához - amit a kormány az alkotmányügyi bizottság ülésén támogatott, viszont a kulturális bizottság ülésén nem támogatott - arra szeretném kérni a kormányt, hogy egységesen támogassa ezt a javaslatot, mert jó a javaslat. A javaslat ugyanis azt mondja ki, hogy összeférhetetlenségi okból történõ felmentés, illetõleg kizárás esetén a tagot vagy az elnököt végkielégítés ne illesse meg. Ugyanis erkölcsileg érthetõ és elfogadható, mert ha valakit kizárnak - és az elõbb már utaltam bizonyos kizáró okokra -, akkor ezzel fogalmilag összeegyeztethetetlen, hogy végkielégítést kapjon. Ugyanez vonatkozik az összeférhetetlenség esetére is, hisz ha valakivel szemben felmerül, hogy a betöltött pozíciója összeférhetetlen egyéb dolgokkal, akkor talán fölösleges további összegekkel jutalmazni azért, hogy nem szüntette meg az összeférhetetlenséget az illetõ. Ezért kérném képviselõtársaimat, hogy ezeket a módosító javaslatokat támogassák, illetõleg ezeket az észrevételeket fontolják meg a szavazásnál. Köszönöm szépen, elnök úr.