DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy gondolom, ez a pedagógussztrájk számos kérdést vet fel, de azt hiszem, hogy miniszter úrnak ismét egy felvilágosítással kell szolgálnom: ez a sztrájk nem a parlamentnek szól, hanem a kormánynak - hiszen ez a kormány volt az, amely még hetekkel ezelõtt nem tudta, hogy hogyan kell a közoktatást finanszírozni. Ez a kormány volt az, amelyik folyamatosan arról beszél, hogy túlfoglalkoztatás van Magyarországon, hogy túl sok a pedagógus, sõt e kormány dokumentumában jelent meg az, hogy a pedagógusok 20-25 százaléka pufferálláson van.
Valószínûleg miniszter úrnak nem volt módjában tanulmányozni a világbanki jelentést, amiben többek között az szerepel, hogy az általános iskolában Magyarországon egy pedagógusra 11,6 tanuló jut, míg Ausztriában ez 10,8 vagy Dániában 11,1 - tehát kevesebb.
Én úgy hiszem, hogy a pedagógusok nagyon nehezen tüntetnek, nagyon nehezen sztrájkolnak, hiszen hivatásuk nem errõl szól, hanem arról, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak, és ezt tekintik elsõdlegesnek. Nem véletlen, hogy nagyon sokan keresték a parlamenti képviselõket: vajon mit tegyenek? Nagyon sokan megijedtek attól a fenyegetéstõl, ami számos polgármester szájából elhangzott - többek között Ajkán is -, hogy ha sztrájk lesz, akkor nem lesz tizenharmadik havi fizetés.
Én úgy hiszem, hogy nem ijesztgetni kellene a pedagógusokat, hanem meg kellene becsülni a munkájukat. És nem kellene arra kényszeríteni õket, hogy az utcára vonuljanak, hanem az lenne a jó megoldás, ha tárgyalások alapján megfelelõ életszínvonalat biztosítanánk a számukra. Többek között hadd mondjam el azt, hogy ez a létbizonytalanság és az alacsony fizetés akkor sem jelentene minõségi munkát, ha most nagyon sok pénz lenne. De mégis azt kell hogy mondjam, hogy ebben az idõszakban folyamatosan ijesztgették a pedagógusokat.
És akkor engedjék meg, hogy egyetlenegy idézettel zárjam be ezt a felszólalásomat: "Az egész közoktatás legfõbb tényezõje a pedagógus. Hiábavaló újabb pótlólagos források keresése a vizsgarendszerre, a programfejlesztésre, a tankönyvkiépítésre, ha nem becsüljük meg a pedagógusokat." Ezzel a mondattal teljesen egyetértünk - csakhogy ezt a mondatot Horn Gyula pártelnök úr írta 1992-ben Andrásfalvy Bertalannak. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)