DR. CSAPODY MIKLÓS, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Természetesen a Magyar Demokrata Fórum szakértõtestületei, -kollégiuma is megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, kialakította álláspontját, és alapvetõen örömmel veszi tudomásul, köszönti azt, hogy beterjesztésre került; és azon fenntartásainak tárgyát, amelyek bizonyos hiányosságokra, bizonyos szemléleti egyoldalúságra, egyéb fenntartásokra vonatkoznak, frankciónk természetesen javító szándékú módosító indítványokkal fogja megkísérelni helyrehozni.
Frakciónk szerint a magyar törvényhozás elé eddig kevés olyan horderejû, olyan stratégiai súlyú törvényjavaslat került, mint az elõttünk fekvõ, egyszerûen azért, mert stratégiai jellegébõl adódik a komplexitás; az a rendkívüli komplexitás, amely viszont abból következik, hogy nem másról, mint az állam stratégiájának területi lebontásban való megvalósításáról van szó. Ez idális esetben nem téveszti szem elõl a demokrácia legfontosabb területpolitikai kérdését sem, azt tudniillik, hogy a helyi lakosság beleszólhat-e az õt érintõ legfontosabb kérdésekbe, a közpénzek hatékony elköltésébe.
Ez részben keretjellegû törvény. Azért mondom, hogy részben, mert a taxatív szabályozás és a keret jelleg félútján kicsit túl van. Véleményünk szerint inkább keretjellegû a törvény, ebbõl adódnak bizonyos egyoldalúságok is. Azonban semmiképpen nem tartozik a kerettörvényeknek abba a fajtájába, amely csak egy üres képkeret fenn a falon. Sajnos az elmúlt idõben ebben a házban szinte egy galériányi olyan kerettörvény született, amelynek esetében persze hogy ott van a keret, persze hogy örömmel köszöntöttük azt, hogy ez a keret végre megvan, ám ahol voltaképpen a konkrét végrehajtási utasítások fognak majd valóságot jelenteni.
Nos tehát, hogy ez a részben keretjellegû törvény mennyire centralizál vagy decentralizál, azt hiszem, ez majd a következõ hetek vitáiban fog eldõlni. Az azonban valószínûnek tûnik - és ezt a meggondolást máris szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani -, hogy a decentralizáció szándéka egyrészt természetesen nemes szándék és korszerû szándék, demokratikus elgondolás, azonban adott struktúrák között a decentralizációnak a jelenlegi megvalósulása esetleg könnyen fenyegethet azzal a veszéllyel, hogy éppen az eddigi túlcentralizált mûködés következtében mûködésképtelenné vált alapegységek betonozódnak be voltaképpen, erõsödnek meg, és ha a kört egészen bejárom, akkor ez a szándék viszont ütközik a törvény egyébként üdvözlendõ decentralizáló szándékával.
A Magyar Demokrata Fórum részérõl magam mindenekelõtt a törvényjavaslat rendkívüli jelentõségét emelem ki. Üdvözlöm megszületését, elismerem erényeit, és bejelentem, hogy az alább jelzendõ, vezérszónoki beszédem második felében kiemelendõ néhány komolyabb fogyatékosság kiküszöbölésére a jelzett módosító indítványokat meg fogjuk tenni.
Mielõtt azonban magáról az elõzményekrõl, a részben Wekler Ferenc képviselõtársam által említett, az elõzõ ciklusra visszautaló elõzményekrõl és magáról a textusról szólnék, érintenem kell a demokrácia egy másik alapkérdését is, a területfejlesztés és -rendezés és az autonómia viszonyát, mégpedig a konkrét közösségek, az önkormányzatok felõl közelítve. Azok a tapasztalatok, amelyeket a szakértõi testületeinkben is megfogalmaztak a hozzáértõk, az elmúlt öt esztendõ konkrét tapasztalataiból szûrõdtek le, éppen úgy, mint azok a megfontolások, amelyek visszatükrözõdnek a törvényjavaslatban. Nos, a rendezés és az autonómia viszonyáról csak annyit, hogy települési szinten a területfejlesztés és -rendezés a települési önkormányzat feladatába tartozik, a helyi önkormányzatokról szóló törvény szerint a megyei önkormányzat pedig kötelezõ feladatként gondoskodik különösen a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáról. Az összehangolás, a koordináció, az egyeztetés, azt hiszem, az egyik kulcsszava, kulcskategóriája ennek a törvénynek. Ám a területfejlesztési feladatok, illetve a kormányzati területfejlesztési programok összehangolását a külön törvényben megállapított feladatörben és szervezetben a megyei területfejlesztési tanács végzi. Úgy tûnik, hogy most, amikor e törvény szövege fekszik elõttünk, éppen ezen külön törvényrõl van szó, a valóság azonban az, hogy itt a tét a tulajdonképpen csonkán, kissé torzóban maradt önkormányzati rendszer merrefelé való kiépülésének kérdése a nagy kérdés. Nevezetesen, ahogy mondtam, az önkormányzati rendszer jövõjérõl van szó, mégpedig annyiban, hogy az önkormányzati hierarchiában döntési kompetenciákban és a tervezési rendszerben fellelhetõ, megbúvó, eddig meg nem oldott kérdések végül is milyen önigazgatási és önkormányzati rendszer kiépítéséhez vezetnek.
Ebben az összefüggésrendszerben tehát jobb véleménnyel lehetek, mint elõttem szóló képviselõtársam, mivel olyan, eddig - mint jeleztem - meg nem oldott, ám egyre jobban elmérgesedõ problémák megoldására tesz kísérletet, amely problémák mögött valójában megint csak az autonómia, a szabadság és az önrendelkezés kereteinek sajátos magyarországi problémái bújnak meg. E problémák részben történeti, részben politikai természetûek, és amelyekben a hagyományos számos pozitív, negatív tovább élõ eleme mellett - mindig ott helyben - természetesen nemcsak öszefogás, hanem számos alkalommal összefonódás is megjelenik. Tehát ez egy rendkívül érzékeny kérdéskör, amelyet finom kézzel, érzékeny szakmaisággal kell kezelni - ezért mondtam, hogy kicsit jobb véleménnyel vagyok a törvényrõl.
Az önkormányzati törvény szerint a megyei önkormányzat gondoskodik a térségi területrendezési feladatok összehangolásáról. Ennek megfelelõen és értelemszerûen országos szinten mindez az Országgyûlés feladata. Ha pedig valamilyen közbülsõ szintet kívánunk beiktatni - és valóban a középszintek kérdése a legkritikusabb kérdés -, például régiót, tartományt, akkor azt az önkormányzati törvénybe kell majd beépíteni.
A régióval kapcsolatban pusztán megemlítem, hogy a szó legszorosabb értelmében vett régió, természetes régió a Trianon elõtti Magyarország volt, amely több ilyen egységre tagolódott.
(10.10)
Magyarország ma a megyei szervezetet alapul vevõ kategorizálás szerint is - amely a régió definíciójában, a törvényjavaslat szövegében benne foglaltatik - ilyen értelemben egy régiónak tekinthetõ. Ha pedig ennek megfelelõen, most a szó tágabb értelmében mégiscsak régiókat használunk a szövegben és ezt vezetjük be, akkor ezeknél, mivel eleve mesterséges konstrukciók, rendkívül fontos a hatáskörök és a pontos határok meghatározása.
Az elõzõekben már hallottunk arról, hogy a területfejlesztés problematikája megjelent a Magyar Országgyûlésben a '90-es években, megjelent már korábban is, mégpedig 1985-ben, amikor egy hosszú távú fejlesztési koncepció elvei kerültek megfogalmazásra. Ezek az elvek elég sokáig tartották magukat, töredékesen valósultak meg, ám mégiscsak valami lökést adtak az elmaradott térségek felzárkóztatási programjának. Ezt követte '92-ben az egyes állami pénzalapokról szóló törvény a Területfejlesztési Alap létrehozásával, majd pedig '93-ban az az országgyûlési határozat, amely a területfejlesztés jelenleg érvényben lévõ céljait foglalta össze.
Ezen alkalmakkor azonban az Országgyûlés ennek a rendkívül szerteágazó és globális problematikának mindig pusztán egy-egy elemével foglalkozott, és ez az a törvény, tisztelt Képviselõtársaim - most végre -, amelyik a rendszer egészével, tehát a célokkal, a feladatokkal, az alanyokkal, az intézményszervezési rendszerrel és az eszközrendszerrel egyszerre foglalkozik. Tehát amikor ezt emelem ki, akkor nemcsak a globalitásra hívom fel a figyelmet, hanem arra is, hogy ezért tartjuk alapvetõen jó törvénynek. Ugyanis új munkamegosztás nélkül, új intézményrendszer nélkül, új eszközrendszer nélkül a térségi egyenlõtlenségek további növekedésére, a növekvõ társadalmi feszültségekre és olyan súlyos, a nemzetgazdaságot negatívan érintõ regionális gazdasági problémákra számíthatunk, amelyek a mi most egy régiónak tekintett országunktól keletre tovább fokozódnak a keleti piacok nem kifejezetten régióbarát, regionális gondolkodásbarát vagy ilyenfajta hagyományokat egyáltalán meggyökeresíteni akaró gyakorlatával.
Külön kérdés a törvény EU-konformitása. Nemzeti érdekünk az Európai Unióhoz való csatlakozás, ami egy rendkívül nehéz kérdés, és amelynek a fényében számos olyan elemet kell vizsgálnunk, amelyekkel eleget kell tennünk olyan kritériumoknak, amelyeknek a törvényben érvényt kell szerezni. Csak néhány ezek közül.
Az EU-harmonizáció a területfejlesztési törvény szempontjából a következõ további tennivalókat hagyja ránk vagy határozza meg ezek elvégzését. Elõször is az EU-szabályozással összhangban magas szintû szabályozás szükséges, ez lenne a törvény. Ki kell alakítani a tervezés, fejlesztés regionális szintjeit; benne vannak a törvényben. Ki kell alakítani a decentralizált döntéshozatali mechanizmust, és a döntéshozatalba be kell vonni a gazdaság szereplõit. Itt már kritikával kell élnem, illetõleg az örömöm nem lehet felhõtlen, hiszen a döntéshozatali mechanizmusba nem mindenütt kerülnek bevonásra a konkrét térségben, a konkrét helyi közösségekben élõk, ennek következtében nem feltétlenül egy egyeztetéses folyamat eredményeképpen születnek meg a döntések. Számos olyan szövetség - mint például a balatoni régióban a Balatoni Szövetség - maradt ki vagy nincs benne kellõ súllyal a döntéshozatali folyamatban, amelynek pedig ez nemcsak hogy profilja, hanem a demokrácia, a szubszidiaritás és olyan alapelvek megvalósítása is lenne, amelyet egyébként a törvény szellemében megcéloz.
Ilyenfajta EU-norma még, hogy a decentralizáció keretében biztosítani kell a régiók forrásait a fejlesztési programok finanszírozásával. Ez kulcskérdés, hogy hogyan valósul meg, milyen feleletet kapnak majd rá a régiók; ez viszont már költségvetési kérdés. Ez egy újabb európai norma, hogy az éves államháztartási és költségvetési rendszerbe be kell illeszteni a regionális fejlesztési tervek és programok több éves kötelezettségvállalását. Azt már említettem, hogy a partnerség egyfajta plurális egyeztetési folyamat, valamint a szubszidiaritás elvének érvényesítése nem pusztán a törvény szándékainak a filozófiai alapjaihoz visz vissza, hanem csak akkor lesz ez a konkrét törvény korszerû, ha ilyenfajta megfogalmazásokat tartalmaz, illetõleg ha mi magunk elõsegítjük ennek a konkrét, valóságban való kivitelezését.
Számos olyan elemet említhetnék még, amelyek az egyes részletkérdésekre, illetõleg a négy fejezetbõl, négy szerkezeti egységbõl álló törvény konkrét textuális pontjaira vonatkoznak. Én azonban csak azt a gondolatot szeretném kiemelni, hogy az MDF azért is támogatja ezt a törvényt, mert az a fõ cél, amit a törvény célul tûz ki, nevezetesen egy olyan jövõkép szellemében való munkálkodás, egy olyanfajta országépítés, egy olyanfajta társadalomépítés, amely egy polgáriasult Magyarország megteremtése felé tör; ez a fõ társadalmi cél ebben a törvényben lehetõségként ott rejlik. Ez a fajta fejlesztési politika, ami elkezdõdött és ami folytatódik ezzel a szöveggel, ugyanis nem mûködhet másként, mint olyan tevékenységek eredõjeként, amelyekben az egyéni gyarapodás mellett, azzal összefüggésben a helyi társadalom értékei, szolidaritása is megjelenik, vagyis az az együttmûködés, ami elõfeltétele a polgáriasodásnak és a nemzeti identitás alapját képezi.
A régiók kérdését említettem, mindössze azt szeretném jelezni, hogy azok a tárgykörök, amelyekben módosító indítványaink lesznek, elsõsorban az új fejlesztési rendszer mûködését, azokat a kérdésköröket érintik, hogy a megyék konkrétan milyen településrendezési ügyekben rendelkezhetnek. Továbbá tisztelettel kérem az elõterjesztõt, hogy azt a fajta területfejlesztési koncepciót, amit én ugyan a minisztérium egyetértésével, pontosabban készséges együttmûködésének a jóvoltából megismerhettem, annak az elveit tájékoztatásul terjessze a tisztelt Ház elé, hiszen éppen ezen nemzeti területfejlesztési koncepció alapelveinek szellemiségét tükrözi maga a szöveg.
Úgyhogy végezetül ezekkel a gondolatokkal, ezekkel a bírálatokkal és méltányos elismerésekkel jelzem pozitív megközelítésünket, illetõleg fenntartásainkat a törvénnyel kapcsolatban. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)