DR. BARÁTH ETELE, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert Csapody úr elmondta a Szocialista Párt vezérszónoki mondandóját, úgyhogy félek tõle, hogy nekem némileg kritikusabbnak kell lennem a törvénnyel kapcsolatban, ha különbözni szeretnék az MDF vezérszónokától.
A dolgok lényegét szeretném bevezetõben elmondani. Igazán senki nem beszél arról, hogy mi is az a területfejlesztés, milyen története és milyen céljai vannak a területfejlesztésnek. Nyilván a 15 perc erre nem elégséges, de azért tudni kell, hogy mióta a társadalom történelmet ír, azóta településfejlesztés, területfejlesztés mindig is volt, részben néha tudatosabb, részben kevésbé tudatos.
Ennek a tevékenységnek a története lényegében véve - mint településhálózat- fejlesztés - a XVI-XVII. századi angol történelemre vezethetõ vissza, amikor is már az egyes régiókat és az egyes települések hierarchiáját megállapítva, különbözõ fejlesztési célokat tûztek ki. Nagyon örültem neki, hogy Csapody úr említette az 1970-80-as éveknek azokat a dokumentumait, ami akkor már megpróbált Magyarországon is egy korszerûbb területfejlesztést, településfejlesztést megfogalmazni, amely azonban ténylegesen a gazdaság mechanizmusából adódóan nem lehetett kellõképpen sikeres.
Igazából véve a területfejlesztés célja nem lehet más, mint a különbözõ társadalmi, gazdasági tevékenységek, a természeti környezet, a különbözõ szervezeti rendszerek közötti térbeli összhang megteremtése, tehát egy olyan dimenziónak a bevezetése, amely az ezek közötti kapcsolatokat, viszonyokat fejezi ki.
(10.20)
Ezért tulajdonképpen hallatlan fontos azt tudni, hogy miért is kell igazából ez a törvény. A törvény igazi jelentõségét az adja meg, hogy a piacgazdaság kiépítésével együtt Magyarországon nemcsak az egyes egyének, nemcsak az egyes társadalmi csoportok, hanem teljesen természetesen ezek közösségeinek térbeli keretei, a települések és az egyes területek közötti fejlettségi különbség is nagymértékben megváltozott. Igen nagy területek vesztesei ennek az átalakulásnak. Az ország területének több mint kétötöde gyakorlatilag leértékelõdõben van, és mindössze háromötödén mondható el az, hogy ennek a piacgazdasági átalakulásnak, a gazdasági fejlõdésnek már fellelhetõek pozitív nyomai is.
Az a többek által is már többször elmondott tény, hogy az ország nagyrészt kettészakadt, sajnos tovább mélyül. Ez a szakadék ugyan nem a Dunánál húzható meg, hanem inkább egy Balassagyarmattól Szolnokon keresztül lefele húzható tengely mentén, de a tény kétségtelen. Ezt olyan kétségtelen számok támasztják alá, mint például az, hogy Gyõr térségében több mint 50 százalékkal nagyobb a gazdasági szervezetek hatékonysága, mint a keleti területen; hogy ott gyakorlatilag minden harmadik szervezet már vegyesvállalatként mûködik, s ezáltal külföldi mûködõtõkét mondhat magáénak, míg az ország keleti részében ez nem éri el a minden tizedik vállalatot sem.
Rendkívül komoly polarizálódás megy végbe a magyar településhálózaton belül. Egy egészen érdekes tény: gyakorlatilag a gazdaság tényezõinek fejlettsége ma Magyarországon lineárisan függ össze a települési méretekkel, a településnagysággal. Egy másik, rendkívül kedvezõtlen jelenség az, hogy az egyes települések, bár nagyon sokat beszélünk társulásaikról, gyakorlatilag függetlenül élnek környezetüktõl, és minden, az innovációt mutató, a gazdasági fejlesztésre vonatkozó mutató azt bizonyítja, hogy a települések nem a közvetlen környezetükkel élnek együtt és az azzal való kooperációban fejlõdnek, hanem valami más által, adott esetben nagyon sokszor kifejezetten külföldi hatásra, és nem pediglen szoros együttmûködésben.
Nagyon sok tényezõben be kell tehát avatkozni a magyar regionális területi fejlesztésbe és településhálózat-fejlõdésbe. Mind a négy terület - tehát mind a társadalmi fejlõdés, mind a gazdasági fejlõdés, mind a természeti és mûszaki infrastruktúra állapota, mind a szervezeti rendszer - ezt megköveteli. Annak a törvénytervezetnek, ami elõttünk fekszik, az a célja, hogy ezeket a különbségeket csökkentse; egyrészt az ország elmaradottságát csökkentse, elmaradott térségeit fejlessze, másrészt a már fejlõdõképes területek innovatív fejlesztésének eszközeként való szerepeltetés a cél.
Alapvetõen négy olyan fogalom van, amely köré ezt a törvényt és ennek a jelentõségét szeretném körbefonni. Az egyik természetesen az, hogy az országon belül fokozza a demokratikus átalakulás folyamatát, illeszkedjék bele abba a törvényi keretbe, amely Magyarországon már él és hat. Rendkívül fontos az, hogy növelje a decentralizálás lehetõségét, tehát mind a központi, kormányzati, mind adott esetben meglepõ módon az adott területi koncentrációt is csökkentse, és ezt lehetõség szerint az eszközök decentralizálásával hajtsa végre.
Már elhangzott az a fogalom, hogy ennek a törvénynek a lényege mi lehet: a kooperativitás és a koordinativitás fokozása. Ezt két szinten kísérli meg biztosítani ez a törvény: az egyik az állami szint, a másik pedig a közvetlen területi szint, adott esetben a megyék szintje.
Rendkívül fontos hangsúlyozni azt - és szeretném ezt a lehetõ legvilágosabban elmondani -, hogy abban az esetben, ha ez a törvény életbe lép, és a törvényen keresztülvezetõdnek azok a módosító indítványok, amelyeket a minisztérium és a kormány egyetértésével a két koalíciós partner már elõkészített, akkor ez a törvény keményen vissza fog hatni a központi állami újraelosztás jelenlegi mechanizmusára. Az az intézményrendszer, amelyet létre akar hozni, és ennek a legfelsõbb szintû eleme: az Országos Területfejlesztési Tanács kell hogy rendelkezzen olyan döntési jogosultságokkal, amelyek eddig egyes minisztériumok privilégiumai voltak; rendelkezzen olyan koordinatív, összehangoló szerepkörrel, amely az egyes állami eszközök közötti összehangolással messze ezeknek az eszközöknek a hatékonyságát kell hogy szolgálja.
Ugyanez jelenik meg gyakorlatilag az alsóbb szinten, tehát ez jelenik meg a megyék szintjén, és azoknál a területfejlesztési tanácsoknál, ahol az egyes települési társulások és más típusú önkormányzatok, adott esetben a megyei területi önkormányzatok közötti koordinációt kell hogy létrehozzák. Ez a koordinatív tevékenység elviekben benne szerepelt természetesen az önkormányzati törvényben is - ez benne szerepelt majdnem mindig minden törvényben -, csak nincsen megfelelõ késztetés vagy megfelelõ kényszer ezeknek az alkalmazására.
Igazából véve a kooperáció és az együttmûködés a három szféra - tehát az állami szféra, az önkormányzati szféra és a gazdasági szféra - között kell hogy létrejöjjön ezen törvény segítésére, ennek hatására.
A két szint között - amit eddig említettem -, az országos és a megyei területi szint között szerepel egy olyan kategória, amire többen kitértek már, s ez a régiónak a kategóriája, amelyre volt olyan utalás, hogy ez mesterséges régió, gyakorlatilag ez a megyékbõl tevõdik össze, meg nincsenek is határai. Ezzel kapcsolatban szeretném azt mondani, hogy a szocialista frakciónak, s ezen belül a közvetlen szakértõi körnek az a véleménye, hogy bizony Magyarországon ez a törvény az, ami végre európai értelemben is el tudja mozdítani ezt a vitát a holtpontról, és a maga történetiségében, tehát történeti, kulturális, gazdasági és társadalmi összefüggéseiben tudja újra létrehozni, késztetni azokat a régiókat, amelyek Közép-Európában nagy múlttal rendelkeznek.
Amire Csapody úr is utalt, miszerint az Európai Unióval történõ harmonizálásnak elengedhetetlen feltétele többek között a határok átjárhatósága, azt gondolom, ezek a régiók - minden külön néven említés nélkül is teljesen természetes - egy európai integráció esetén a több ország közötti együttmûködés nagyon szoros területeivé kell hogy váljanak vagy fognak válni.
Nagyon fontos arról beszélni, hogy egy ilyen intézményrendszer, amelyet ez a törvény létre kíván hozni, tehát a területfejlesztési tanács rendszere mennyiben piaci intézmény, és mennyiben nem. Részben vitatkozva a már elhangzottakkal, azt kell mondanom, hogy a területfejlesztés a világon mindenhol egyfajta állami beavatkozási eszköz, pontosan a különbségek - és az igazságtalan különbségek - elkerülése érdekében. Miközben tehát azt mondhatjuk, hogy ez feltétlenül alulról fölfele építkezõ rendszer, aközben tudomásul kell venni, hogy ez egy fentrõl lefele is ható rendszer, és tulajdonképpen igazán a kettõ összhangjának a megteremtése az, ami ennek a törvénytervezetnek a célja. S attól válik ez igazán piaci mechanizmusba illeszkedõ szervezeti rendszerré, hogy ezek mellett a tanácsok mellett azoknak a döntéseknek az elõkészítése, majd végrehajtása, amelyeket a törvény tulajdonképpen céloz, csakis a piaci mechanizmusok között értelmezhetõ ügynökségi rendszerben, olyan végrehajtó szervezeteken keresztül lehetséges, amelyek eszközként is beépülnek természetesen a helyi és a területi gazdaságba. Én ezt rendkívül komoly, fontos feladatának érzem e törvénynek, hiszen ha nem ezt hozná létre, akkor egy újabb elvonatkoztatott, bürokratikus szervezet jönne létre, amelynek a fenntartása, mûködtetése teljesen felesleges és értelmetlen volna.
Nagyon fontos kiemelni ennek az egész rendszernek az egyes elemeit és azok céljait. Az elõttem szóló képviselõtársaim is említették azt, hogy az Országos Területfejlesztési Tanácsnak egy kormányzati összehangoló szerepe is kell hogy legyen. Ennek értelmében javaslatunkra ennek a tanácsnak olyan pénzeszközökkel kell rendelkeznie, amelyek között kiemelkedõ eszköz természetesen a Területfejlesztési Alap pénzeszközei, amelyekrõl döntési jogosultsággal kell rendelkeznie. Ezt akkor biztosíthatja, ha ennek elnökeként a miniszter természetesen saját jogosultságait is átadja ennek a tanácsnak. Ugyanakkor azonban a többi minisztériumban levõ elkülönített állami pénzalapok közötti koordináció is ennek a feladata lehet, s ilyen módon bizonyos jogosultságokkal kell rendelkeznie olyan cél- és címzett támogatási rendszerre is, amely természetszerûleg egyfajta koordinatív alapon növelheti a hatékonyságot.
Itt szeretnék egy pillanatra megállni, mert ma már a napirend elõtti hozzászólásokban ismételten az a vád érte a kormányzatot, a kormányzat egyes szereplõit, hogy elherdálják a nemzet vagyonát. Azt gondolom, ha a törvényességet be tudjuk tartani, és adott esetben a privatizációból - amely a nagy infrastrukturális, elosztó- és termelõrendszerek privatizációját jelenti - befolyó többleteszközök a törvénynek megfelelõen gyakorlatilag az elkülönített állami alapok részeivé válhatnak, és ha ezek között egy ilyen koordinatív szervezet javaslatot tehet arra, hogy milyen további infrastrukturális fejlesztésekre kell ezeket fordítani, akkor rögtön felmérhetõ az, hogy ennek a törvénynek milyen nagyon-nagyon kemény további eszközrendszer állhat rendelkezésére, s mily nagymértékben tudná a következõ egy-két évben befolyásolni a magyar területi fejlõdést.
(10.30)
Ennek gyakorlatilag különösebb akadálya nincs, mert - tisztelt Ház - már elfogadtuk az államháztartási törvény módosítása kapcsán annak lehetõségét, hogy az ágazatok, ezt kötelezõvé téve, 1. részt vegyenek ebben a munkában; 2. a költségvetési törvény módosítása kapcsán pedig azt is megszavaztuk, hogy az Országos Tanács lenne az, amely az ilyen módon rendelkezésre álló kiegyenlítési pénzeszközök felett dönt.
Tehát egy olyan törvényrõl kell most állást foglalnunk, amely törvény rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek a feltételezett hatékonyság eszközei lehetnek.
Sajnos van egy olyan rész, amirõl mindenféleképpen beszélni kell és amit a törvény gyakorlatilag nem is érint és amivel megítélésünk szerint mindenképpen kiegészítendõ: ez pedig az, hogy csak akkor van értelme ennek a törvénynek, ha a parlament a törvény hatására foglalkozik a nemzeti területfejlesztési koncepcióval, ugyanolyan módon, mint a környezetvédelmi törvényben, ciklusokon átnyúló idõperiódusokon keresztül, tehát hatévente visszatér ennek a nemzeti koncepciónak a tartalmára, és ennek a végrehajtását folyamatosan figyelemmel kíséri. Ahhoz azonban, hogy ennek az országnak legyen területfejlesztési koncepciója és ahhoz, hogy az egyes területeknek legyenek területfejlesztési programjaik, ahhoz bizony a szellemi bázis kiépítése elengedhetetlen.
Gyakorlatilag a törvény mögött, a törvény által feltételezett bázis az elmúlt években lerongyolódott, szétesett, elemeire bontódott. Nem áll rendelkezésre ma Magyarországon olyan szellemi kapacitás, ami tisztességesen mérné a területi folyamatokat, ezeket össze tudná hasonlítani. Nem áll ma rendelkezésre olyan szellemi kapacitás, amely a megfelelõ kutatási eredmények alapján ilyen programokat biztonsággal tud elkészíteni, majd ennek végrehajtását ellenõrizni. Tehát rendkívül fontos az, hogy a törvény elfogadását követõen a meglévõ állami bázisokon, a meglévõ önkormányzati és magánbázisokon létrejöjjön az a tervezési, kutatási és fejlesztési háttér, ami ezeket a folyamatokat a döntéshozók számára elõ tudja terjeszteni, elõ tudja készíteni, majd a végrehajtását ellenõrizni tudja.
Mindez természetszerûleg alkalmatlan volna még mindig a tisztességes munkára, ha nem volna egy megfelelõ információrendszer emögött; ami viszont érinti a statisztikai rendszereket, érinti mindazokat a kötelezettségeket, amelyek sajnos, jelen pillanatban nem állnak rendelkezésre.
Utolsó mondatként szeretnék még arról szólni, hogy amint a címében is benne van a törvénynek, itt nemcsak területfejlesztésrõl van szó, hanem területrendezésrõl is szó van. Ebbõl adódóan tehát ennek a törvénynek minimálisan három szférában kell tudni jól beilleszkedni. Az egyik természetesen a gazdaság szférája, a másik az önkormányzati szféra, a harmadik pedig az a mûszaki-fizikai rendszer, amely társadalmunk életének teljes keretét biztosítja. Ennek a feladata elvitathatatlan az önkormányzatoktól, ez messze hosszú távon ható rendszer, és ennek a megerõsítése e törvénynek egyik nagyon fontos feladata.
Végezetül azt szeretném mondani, a szocialista frakció nevében és a magam nevében is: épp azért, mert egy nagy jelentõségû és eddig soha nem volt törvényrõl van szó, azért mert ennek a hatásai hosszú évtizedeken keresztül mérhetõek lesznek, azért, mert a nemzeti koncepciók is ciklusokon átnyúlóak, rendkívül fontosnak tartanánk, hogy itt egy többpárti konszenzus alakuljon ki. És számomra rendkívül jólesõ és megnyugtató volt az, hogy az MDF vezérszónoka ezt a készségét kifejezte; az õ általa elmondottak mindenféleképpen a koalíciós megállapodáshoz közelíthetõek, illeszthetõek és azzal összhangba hozhatóak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)